Fullextra.hu - energiavámpír

Minden ember rendelkezik egy bizonyos energiamennyiséggel. Ki hogy használja föl, és kivel osztja meg, az már magánügy...

...viszont nem mellékes dolog, ha te kapod! Vagy ha tőled veszik el. Mindenesetre most tekintsük át ezt egy kissé, hogy érthető legyen.

James Redfield A Mennyei Prófécia című könyvében az egyének saját energiáját egyfajta gömbként írja le, ami körülveszi az embert, hasonlóan az aurához. Arról nem tudok, hogy színe lenne, de valószínűleg van, hiszen senki sem egyforma teljesen... Ha valakivel kapcsolatba kerülsz, az energiáitokat vagy megosztjátok egymással, vagy nem, vagy loptok a másiktól energiát. Tehát az energia alapvetően kommunikáció útján lép reakcióba, bár a mai modern világot nézve, még nem tudtam eldönteni, vajon internetes kapcsolatban is érvényes-e, de arra jutottam, még telefonon keresztül sem igazán működik energia-csere, csupán a személyes nézlek-te-beszélsz kapcsolatokban vagyunk képesek "mozgatni" az energiáinkat.

Valószínűleg már mindenki hallotta az "energiavámpír" szót, de nem biztos, hogy tudjuk is, mi az. Nos, tapasztalataim szerint külsőleg nem felismerhető, ezt le kell szögezni. Viszont ha többször találkozunk vele, hamar rájöhetünk, hogy az: már az első pillanattól kezdve fáradtnak érezzük magunkat a társaságában, döntésképtelenek vagyunk, sebességünkből veszítünk, de jócskán, és mihamarabb menekülni akarunk az illető környezetéből. Például sokáig ülünk a vécén, azt mondjuk, hogy nem érünk rá, hogy elmenjünk vele moziba, vagy egy órával hamarabb hazamegyünk, mert "dolgunk van".
Sajnos ezek az emberek nem mindig tudják magukról, hogy energiavámpírok. Nem sok jó tanácsot kaptam eddig velük kapcsolatban; az egyetlen, amit tehetünk, hogy messzire elkerüljük ezt az embert. Ezzel egy gond van: nem vesszük észre, hogy ezzel csak rontunk a helyzeten, hiszen ördögi kört indítunk útjára. Ez az ember nyilván azért ilyen, mert nem kapott elég szeretet, figyelmet, dicséretet stb., ezért van szüksége a mi energiáinkra. Viszont ha vele maradunk, olyan szinten lefáradunk, hogy napokig rettegünk, én pl. nem bírtam aludni, azt sem tudtam eldönteni másnap reggel, hogy mit egyek, pedig igencsak korgott a gyomrom. Én bízom benne, hogy meg tudom oldani az illetővel a dolgot, de persze majd meglátjuk, mert szívem szerint megmondanám neki, hogy energiavámpír, de félek, ezzel csak ártanék a dolognak... Hát sajnálom, még nem rendelkezem elég tapasztalattal.

Most pedig tekintsük át, ki milyen praktikákkal próbál meg energiát szerezni (az energiavámpírságot kivéve, mert az Energiáéknál bűnnek számít). Legtöbbünk tudja, hogy gyermeke hogyan viselkedik, ha vendég jön a házhoz. Vannak kisgyerekek, akik félősen anyuci szoknyája mellé bújnak, vannak akik produkálni kezdik magukat. Olyannal még nem találkoztam, aki egyáltalán nem kezdett el volna ilyen helyzetben kicsit másképpen viselkedni, mint amúgy.
Ez többek között azért van, mert kiskorunkban a szüleinktől szerzünk energiát. Illetve, mivel egy csecsemő, egy kisgyerek, legtöbbet a szüleivel, azon belül is az édesanyjával együtt, vele lép igen heves energia-cserébe. Játszótéren is megfigyelhetjük, hogy ha a kicsik el is szaladgálnak az édesanyjuktól, mindig vissza-vissza-térnek. Egy (kis)kamasz is akkor borul ki legjobban, ha a szüleivel veszik össze. James Redfield szerint a gyerekek a szüleiktől kapnak energiát, egészen addig, amíg használni nem tudják a mindenség energiáit. Talán ez kissé misztikusan hangzik, de a dolog világossá válik, ha a mindennapi életet tekintjük.
Ha dolgozunk, nem mindegy, hogy olyan munkát végzünk-e, amit szeretünk. Ha szeretjük csinálni, akkor több energiát fektetünk bele. Persze sok függ a munkatársaktól is. Mindenesetre nyár felé az ember úgy érzi, most pihenni kéne, el kéne menni nyaralni. Ha pihenünk, alszunk, általában energiával töltődünk fel, ugyanez vonatkozik a nyaralásra. Nagyon kellemes tud lenni, ha kifekszek a fűre, nézem a felhőket, álmodozom, vagy ha a tájat nézem, mert a természet, ha megcsodáljuk, energiával tölt fel.

Ha találkozom egy ismerősömmel az utcán, általában köszönünk egymásnak, beszélünk egy-két mondatot és utána már rohanunk tovább. Ez nem feltétlenül árt a kapcsolatoknak, bár az a helyzet, hogy öt perc alatt nagyon kevésszer kezdjük belevonni az energiáinkat a beszélgetésbe. Ha viszont hosszabb ideig beszélgetek valakivel, utána mindig következtetést vonok le: összevetem azt, hogy milyen érzés volt találkozni vele, és azt, hogy ő mit mondott. Gyakran a kettőnek semmi köze egymáshoz, többek között azért, mert lehet, hogy jól elbeszélgettünk, és érdekelt is, amit mondott, de egy fikarcnyi energiát sem hozott mozgásba, vagy energia-szinten „beszélgettünk”, de a mondanivalója silány volt.
Az igazán érthető példa a veszekedés. Olyankor az megtépázzuk egymás energiaburkát, hogy energiát szerezzünk, és nem várjuk meg, amíg ő ad. Ez ellenségeskedéshez vezet, mert ugyebár a vitát/veszekedést az nyeri, aki több energiát tud csórni a másiktól. Mint tudjuk, a párkapcsolatokat is ez teszi tönkre, mert a szerelmesek nagy mennyiségű energiát adnak a másiknak, és ha egy idő után nem kapják vissza, akkor jön a veszekedés: vissza akarják szerezni azt az energiát, amit átadtak.

Ahogy felnövünk, mindannyian „megtanulunk” egy technikát, amivel energiát tudunk kicsalogatni másokból. Lehet, hogy sosem vesszük észre, mikor ezt tesszük, de csak gondoljunk bele: mit teszünk, ha valakinek a kedvében akarunk járni? Vagy ha egyszerűen érvényesülni akarunk egy társaságban? Nos, ez pont erről szól. Hadd meséljek el néhány személyes példát.
Egyik osztálytársam, nevezzük Vikinek, a többség szerint igencsak idegesítő módon szeretne energiát szerezni. Életemben nem láttam még komolynak, sosem emlékszem, hogy bármiről igazán őszintén és komolyan beszélt volna. Többek közt azért, mert Viki úgy szerez energiát, hogy egyfolytában vihog, nevet, vagy legalábbis mosolyog. Azt a látszatot kelti, hogy neki már van elég energiája, mégis, az emberek így sokkal könnyebben „adakoznak” neki energiát. Ha elmegyek egy társaság előtt, nekem is az az ember tűnik fel leghamarabb, akinek a legnagyobb hangja van, aki a legtöbbet beszél, vagy legtöbbet mosolyog és nevet. Az ilyen embereknek mindenki szívesebben ad energiát, mint azoknak, akik magukba roskadva ülnek, vagy egyszerűen egyedül vannak, és szomorúak.
Egy másik ismerősöm, nevezzük Jocinak, nem olyan feltűnő módon próbál energiát szerezni. Őt jócskán kiismertem, ezért őt behatóbban el tudom mesélni. Tudni kell róla, hogy nem éppen a legkellemesebb külsővel rendelkezik, vagyis jó nagy darab ember. Nem éppen kellemesen telt a gyerekkora, mert a szülei kiskorában elváltak, és hát az édesanyja nem sokat törődött vele, azon kívül, hogy kosztot és kvártélyt biztosított számára. Joci megszenvedte ezt, de jócskán, mert még testvére sem volt. Az iskolában egészen jó tanuló volt, így járt a tanárok kedvében. A zongorázással anyja kedvében járt, és úgy is próbált energiát szerezni, hogy nagyon jól megtanult zongorázni. Joci alapvetően úgy próbál energiát szerezni, hogy amit a számára fontos emberek nagyra értékelnek, azt megtanulja olyan szinten, hogy mindenképpen elismerjék. Haverjai körében is népszerű, mert nagyon jól ért a számítógépekhez.
Ezeken kívül az energiaszerzés elvadult formáinak tekinthető a feltűnési viszketegség, a nagyzási mánia, ha valaki nagyon drasztikus módon törekszik a tökéletesség, szerintem ide vehetők még a szerzetesek is, akik egész életüket egy valaminek szentelik, mert ők Istentől szeretnének energiát kapni. A színészek, újságírók, írók, zenészek, festők, szakácsok, meg általában mindenki, a munkája által próbál meg energiát szerezni az emberi kapcsolatai mellett.
Az emberek, különösen a nők, a külsőjükkel is szereznek energiát. Nem tudom, tapasztaltátok-e már, milyen egy kicsit kivágott ruhában végigmenni egy forgalmas úton. Ott aztán jócskán kap energiát a szép hölgy, hiszen felméréseim szerint sokkal több autó közlekedik az utcákon, amiben csak férfi ül. Ettől függetlenül a férfiak tudnak sok energiát szerezni egy vonzó megjelenéssel.
Ha megyünk valamilyen rendezvényre, senki sem szeret egyedül menni, mert védtelennek érzi magát: én úgy érzem ilyenkor, sokkal könnyebben veszíthetem el az energiáimat egyedül, mintha ismerősökkel megyünk, mert akkor velük van energia-cserém és ez megnyugtató.

A különböző betegségek is nagymértékben függenek az energiahiánytól. Figyeljük meg, mikor leszünk náthásak, vagy mikor kapjuk el az influenzát. Gyakran előfordul, hogyha nagy stressz ér minket, lefogy az energiánk, és olyan betegséget kapunk el, ami több napra eltávolít minket az energiánkat elszívó dolog mellől, hogy megint fel tudjuk töltődni energiával. Emlékszem, mikor gimnáziumba felvételiztem, rettenetesen izgultam a szóbelik előtt. Majdnem egy hétre beteg lettem a szóbeli előtt, de a szóbelire pont meggyógyultam. Szervezetem segített feltöltődni a megmérettetés előtt. Az biztos, hogy sosem izgultam még annyira, mint akkor… Egy osztálytársam pont fordítva járt: ő a felvételi után betegedett meg, hogy elméje ki tudja piheni a tortúrát.

Végszóként pedig hadd szóljak arról, hogy miért íródott meg ez a cikk. Többek közt az volt az oka, hogy kiment az álom a szememből, és rengeteg időm maradt gondolkozni. Másrészt pedig azért, mert én nagyon érzékeny vagyok az energiákra, az érzésekre, és amit leírtam, az nagyrészt tapasztalat. Talán lesz olyan, aki sohasem érezte még azt, hogy létezne ilyesmi energiája. Az emberek energiái az én elméletem szerint fizikai, szellemi és lelki energiára tagolódik. A fizikait a fizikai valóságban használjuk, súlyemelésre, betonozásra meg ilyesmikre. A szellemi energiát főleg az iskolában használjuk, de mondjuk egy vetélkedőnél, vagy ha olyan munkát végzünk, akkor is. A lelki energia az, amiről ez a cikk szól, mert ez az, amit szintén nap mint nap használunk, mégsem tudunk róla, mert lelki energiával kapcsolatos munka nem igazán van…

Források:
James Redfield: A mennyei prófécia

(Ha végigolvastad ezt a cikket, küldök egy kis energiát neked, mert nem kis munka lehetett, azt tekintve, hogy mennyire grafomániás vagyok… Nos, én így szerzek energiát az emberektől.)