A Kenyér Ünnepe.
Dátum: Augusztus 22, hétfő, 00:28:15
Téma: Életünk napjaink
 |
Nekem a kenyér ünnnepéról is szól augusztus 20. - Nem kell örökké a politikára gondolnunk, és politikai gondolatokat hordoznia ez ünnepnek.
|
A mindennapjaink étele is megéri hogy ünnepeljük.
Augusztus 20. –a majd mindenkinek az Államalapítás ünnepéhez kapcsolódik.
Hiszen ezen a napon ünnepeljük az új búzából sütött kenyeret is.
Még emlékszem gyerekkoromra mikor nagymamám a kemencébe sütötte az 5 kg –ós kenyereket.
Akkoriban még 1 hétre sült a kenyér, érdekes módon azok a kenyerek egy hét múlva is frissek és ehetők voltak.
A kenyérsütés nagyanyámnak rituálé volt, mindent előkészített és mikor dagasztotta a kenyérnek valót szinte áhítat ült ki az arcára. Ilyenkor mindig tett egy keresztet, imitáló mozdulatot a dagasztóteknő felett. Vagyis áldást kért a kenyérre.
Látszott a megöregedett, kissé ráncos kezeken milyen finoman nyúlnak a kenyérnek valóhoz.
Semmi csapkolódás, kapkodás, a begyakorolt mozdulatok szinte repítették a munkától ráncos kezeket. Megfigyeltem, ilyenkor mormolt magában , szerintem beszélt a kenyérhez.
Ezeken, a napokon mikor begyújtottuk a kemencét, itt is az Ő szaktudása érvényesült, nem volt mindegy milyen fával tüzeltünk, és milyen lánggal égett a tűz.
Mikor a parázs kékes, vöröses, szürke színűvé vált akkor meglehetett kezdeni a sütés előkészületeit.
Addigra kellően pihent a kenyér és a hosszú fa lapát is előkerült.
Szakszerű mozdulatokkal borította a lapátra a szép formás” masszát”. Megvágta egy hatalmas késsel a tetejét, meglocsolta vízzel, az-az egy ősrégi kefével kente fel a vizet.
A vágás is szinte csak egy nyisszantás volt, minden alkalommal a kellő mélységre vágott a kés.
Egy erőteljes mozdulattal belökte a lapátot a kemencébe, egy hirtelen visszarántás a lapáton és a kenyér helyére is került.
A kemence ajtót becsukta és ment a dolgát végezni.
Elmosta a kellékeket, a teknőt előkészítette a következő sütésre.
Mikor mindezekkel végzett kiterített egy hatalmas abroszt, amire majd a kenyér került.
Előkerült egy kefe, ami a frissen sült kenyér lesöprésére, megtisztítására szolgált.
Mikor megsült a kenyér egy kefével megtisztította és a kikészített abroszra, helyezte.
Nagyon szép volt még a látványa is, kerek, és a tetején a domója pirosra sült.
Alig vártuk hogy fel lehessen szelni.
A kenyér szelése is nagymamám privilégiuma volt, nagyapám már nem élt, így a késsel a kenyér aljára egy keresztet rajzolva a mama vágta fel a frissen sült ételt.
Micsoda illatok, micsoda ízek. Azt hiszem, akinek része volt már újkenyérsütésben tudja, miről beszélek.
Bizony, ha az emberfia megevett a hatalmas kenyérből egy szeletet, az- az illető bizton jó lakott. Akkoriban jól meg zsíroztuk, meg sóztuk, és úgy ettük. Esetenként vízbe mártottuk, egy kis kristálycukorba belenyomva már dőzsölésnek számított a kenyérevés.
Lehetne írni sokat erről a minden napi ételünkről, és bizonyosan mindenkinek más és más emlék jut eszébe mikor ezen a jeles napon a kenyérre, gondol.
Nekem ezt is jelenti augusztus 20.
|
|