Mivel az emberi természet már csak olyan, úgy gondolom, hogy nem volt ez másként a régmúlt korokban sem.Voltak azonban olyan napok, amikor kimondottan tilos, tiltott dolog volt bizonyos házimunkákat elvégezni. Országszerte tilalmas volt pl. a szombati kenyérsütés, vagy éppen a pénteki sütés, mosás. A varrás, fonás sem volt szabad pénteken, de még kedden sem. Ezek a népi hagyományokon alapuló szokások, nem csak kizárólag a ház körüli munkákat szabályozták, hanem kiterjedtek a falusi élet egyéb területeire is. A mezőgazdasági munkáknak, a vásárba indulásnak, de még az állatbefogásnak is voltak jó, vagy rossz napjai.
Bizony az a legény is ki lett csúfolva, aki nem tartotta be az udvarlási napokat, amelyekre legalkalmasabbnak a keddet, csütörtököt hitték.
Ezeknek a rendszabályoknak egy része gyakorlati hasznával megszabta a munkanapok ritmusát, de bizonyos részük csak a hagyomány által fenntartott kötöttség volt. A rendszabályok be nem tartójának bűnhődéséről annyi mendemonda járta, hogy a már fiatalon a konyhában, a ház körül tüsténkedő leány még asszony korában is emlékezett rájuk, és ha komolyan nem is hitt bennük, megszokásból, a történetekben hallott -nem ritkán borzalmas kimenetelű- büntetésektől viszolyogva, alkalmazkodott a tilalmakhoz.
A hét napjainak ilyenforma besorolására már babiloni adatok is napvilágra kerültek.Valószínű, hogy a napok jellemzése, a hold változásaival függött össze.
A tilalmak gyakran kaptak vallásos magyarázatot. Szombat este pld. azért nem szabad varrni, mert akkor Szűz Mária szemét szurkálnák, Jézus halálának napján pénteken pedig a sütés volt tiltott.
A munkatilalmakat megszegő asszonyokra vonatkozó hitek közül a kedd asszonya nőalak egész Európában, de még a Közel-Keleten is ismert. A magyar változat szerint a kedden fonó asszony rokkájára ráül, éjjel belöki az utcaajtót.
Jó lenne tudni, hogy élnek-e még ezek a haygományok hazánkban! Szívesen vennék minden erre vonatkozó hozzászólást!

( A következő részben a tér fogalmával kapcsolatos népi tudatról fogok írni.)