Fullextra.hu - Bérlet-hajsza

Egy Siófokra menő vonaton átlósan velünk szemben egy kusza hajú nő ült. Ápoltnak látszott, ...

... de csak hosszabb bámulászás után tudtam megállapítani az ellenkezőjét. Kerek szemüvege volt, egész szépen is nézett ki, de volt benne valami rémisztően bajúszos.
Nos, ahogy ez lenni szokott, jött a kalauz. Ősz hajú, vékony csontú emberke. Kusza hajú főhősünk elkezdi keresni a bérletét. Kicsit ijedt volt a tekintete, mikor nem találja ott, ahol lenni szokott. A kalauz igen udvarias úr volt, azt mondta, majd visszajön, és hátha addigra a hölgy megtalálja a bérletét.
A "hölgy" meglehetősen szitkozódott, "s" betűs szavakat mormolt az orra alatt, és közölte a csöppet sem kíváncsi utazóközösséggel, hogy éves bérlete van, amit nem talál. Hmm. Aztán fogta, megnézte a táskáján a kis zsebekben, elöl. Azután egy másik, immár nagyobb zsebben. A táska lehajtójának a zsebében. A táskában bent. Kipakolta az összas könyvet, ami a táskával volt, és úgy nézett körül benne. A szemetes fölötti kis félasztalkán hevert az összes könyv, mind 12-es. Érdekes. Biztosan tanár. A kezében is volt egy vastag, sokszor megragasztott barna könyv, ami könyvtárinak látszott. Bérlet sehol.
A kalauz és a kusza hajú nő is meglehetősen türelmesnek tűnt. Kitartóan kereste, kutatta, minden zsebet átnézett mégegyszer, a tankönyvek visszakerültek a helyükre. Még a kalácsnál is megnézte, amit egy külön zacskóban hozott. Bérlet még mindig sehol.
Aztán egy nem várt pillanatban minden megoldódott. A bérlet naná, hogy ott volt a táska lehajtójának a zsebében, csak felcsúszott, és főhősünk nem vette észre. Aztán csak ült ott a kusza hajával, és eltűnődve nézett k az ablakon arra várva, hogy leellenőrizzék a jegyét.

Az eset gondolkozásra késztetett. Először is: mi értelme van annak, ha valaki szőrteleníti a lábát, de nem szőrteleníti a hónalját? Hát... Végülis ez csak az én egyéni gondolkodási problémám, ettől tekintsünk el, mindenkinek a szíve joga, hol használ borotvát, vagy egyebet.
Másodszor, összefüggést találtam az élet és a bérletkutatás között. Az életünk értelme olyan, mint a hölgy bérlete volt: tudjuk, hogy itt van valahol, mintha az előbb meg is találtuk volna, itt kell lennie valahol, mindenhol keressük, ahol csak lehet. Végül ott találjuk meg, ahol annak lennie kell, és csodálkozunk, hogy eddig is ott kerestük, mi az, hogy nem találtuk meg? Hm? Ti mit gondoltok erről?

Vagy most éppen a bérleteteket keresitek? Ja bocs, leveszem magamról a karszalagot...