Fekete István Gyeplő nélkül c. műve jó regény.Ha Móricz felől nézzük anekdotikus, ha Mikszáth felől realista. Tömör, szinte szürrealista szöveg, olyan dilemákkal, pld. hogy a föld termékeinek ára megháromszorozódik a kereskedelem kezén és azok számára válik elérhetetlenné, akik termelik, ma is időszerűek.

A közelmúlt emlékei és a megírás élményei egyaránt rányomták bélyegüket Fekete István 1946-ban keletkezett regényének hangulatása. A témaválasztást a csaknem tizenöt esztendős gazdatiszti múlt inspirálta, melynek keserű tapasztalatait a mezőgazdaságban 1945 óta történtek folyamatosan eszébe juttatták a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselőjének. Ráadásul az író a regény tervezése idején vakult meg az egyik szemére, és ez a tragédia alapjaiban befolyásolta szemléletmódját. Ekkoriban írta egyik levelében, hogy "az ostrom és a következmények az én idegeimet is alaposan megreszelték, és derengést még az elveszett szememmel se látok, pedig azzal sok mindent meglátok, amit eddig nem láttam."

A regény névtelen, ispánnak nevezett főszereplője hasonlóképp tanácstalan. Egy dunántúli nagy uradalom gazdatisztjeként, intézőjeként keserűen tapasztalja, hogy nem csupán a természet pusztító erőivel, csapadékhiánnyal, kártevőkkel kell megküzdenie, hanem főnökei és beosztottjai ostobaságával, korlátoltságával.Köztes helyzetben, anyagi csapdában él, fiatal házasként. Munkaadói,beosztottjai egyaránt gyanakvással figyelik, de még azzal is meg kell küzdenie, hogy a szomszédos bánya sokkal nagyobb fizetéssel elszívja a tehetséges paraszti munkaerőt. Az uradalomban nincs olyan segítsége, társa, aki nem kérdőjelezné meg szakértelmét, miközben tehetséges pályatársai hasonló okokból otthagyják a gazdatiszti pályát. Noha szereti a földet, munkáját, fel kell ismernie, hogy munkaadói egy simlis adásvételi szerződés peres következményeit szeretnék nyakába varrni, noha már ő menekülne, sőt új állást is szerez, munkaadói meghamisított-előbbre datált-felmondólevéllel-akarják véglelg a nyakát szegni. Az életrajzi olvasattal ezért célszerű számolni, de azzal is, hogy a regény emlékeztető és intés kívánt lenni a múltból látszólag semmit nem tanuló jelen számára.