Segítenek az UFOK
Dátum: Augusztus 25, csütörtök, 23:17:50 Téma: HAPCI
|
Egyik éjjel hazafelé poroszkálva az úton nagy fényességre lettem figyelmes. A fény közelebb jött, majd légpárnáin lebegve leereszkedett, és megállt a gabonatábla felett. |
Szabályos több száz méteres körben, az óramutató járásával egyirányban, körkörösen lesimította, valósággal lefektette az érőben lévő gabonaszárakat.
Döbbenten álltam meg kocsimmal, és kiszállva egy hatalmas, útszéli nyárfa oltalmába húzódva figyeltem a fejleményeket. A gépből kis, zöld emberkék szálltak ki, s a levegőben röpködve, a hátukon lévő permetezőgépszerűségből befújták a gabonatáblát ... Mikor végeztek a munkával, visszaröppentek az ufóhoz és beszálltak. Az egyiknek elromlott valami a hajtószerkezetében, így nem tudott a gépbe beszállni, s az odvas fa mellé húzódott, bevárni a szerelőufó megérkezését. Az ufó közben nagy fényesség közepette elrepült.
A kis ufóemberke ottmaradt mellettem, és a fa tövében üldögélve szóba elegyedtünk.
– Hát ti mit ügyködtök nálunk? – kérdeztem, mintha mi sem len-ne természetesebb, minthogy az ufonauta perfekt magyar. Legnagyobb megdöbbenésemre magyarul válaszolt.
– Jöttünk nektek segíteni.
– Miben? – kérdeztem döbbenten.
– Segíteni megszervezni az életeteket.
– Miért, nem volt eddig is eléggé megszervezve?
– De, túl volt szervezve. Ezt a gubancot akarjuk most kibogozni.
– S minek a permetezés?
– Ó, a permetezés csak egy a sok mód közül. Tudod, a gabonába bepermetezünk egy fluidumot, s a nép elfogyasztja a belőle készült kenyérrel. És ha a nép megeszi a kenyeret, akkor az emberek külön-bözőképpen fognak világítani.
– Aha, értem, azazhogy nem értem; mit csinálunk?
– Jól hallottad, világítani fogtok. Akik a múltban sötét bűnöket követtek el, azok feketén fognak fluoreszkálni. Akik ezekhez a bű-nökhöz az écát adták, azok vörösen villognak, mint a stoplámpa.
– Mi ebben a ráció? – kérdeztem bambán.
– Jaj, mi lenne!? Hát így ezek az emberek meg lesznek jelölve, és nem lehet őket beválasztani közjogi méltóságba.
– És mit érünk el vele, ha kigolyózzuk őket?
– Na ez az. Erkölcsi sikert. Még egyszer nem okozhatnak kárt eb-ben az országban.
– Nemes dolog, de félmunkát végeztek, ufó barátaim.
– Miért?
– Nem tudnátok egy olyan szert a levegőbe fecskendezni, ami a csótányokat, patkányokat és a kóklereket is megvilágítaná?
– Nem akartok, ti emberek, túl sokat? – kérdezte az ufó.
– Nézd, ufókám; ha lúd, legyen kövér.
– Na, rendben van, majd szólok a főnöknek, hogy keverjen ki valamit, valami speciálisat nektek.
– Aztán mondjad csak ember, mit tesztek azokkal, akikről kide-rül, hogy kóklerek, csótányok meg patkányok...
– Hát nagy a világ, elküldjük őket segélycsomagban Amerikának!
– Miért pont Amerikának?
– Hát gondoltam, hadd tudják meg ők is a magyarok istenét... Ha ott, azon a kitűnő táptalajon elszaporodnának ezek a mi kókler ma-gyarjaink, akkor talán pár év múlva Amerika kuncsorogna nálunk egy kis segélyért...
– Ilyen egyszerű lenne az egész? – kérdezte ámulva az ufó.
– Hát persze, te bikfic. Nem tudod te, milyen a magyar.
– Milyen?
– A magyar az olyan, hogy kéri az Urat, küldjön már egy jó kiadós esőt, mert kiszáradt a veteménye. Megjön az eső.
– És akkor mit csinál?
– Akkor meg azon sopánkodik, hogy jó volt az eső, örül, hogy a veteménye szépen fejlődik, csak az a baj, hogy a szomszédnál is esett...
– Értem, ezért külditek el Amerikának hálából a kóklereket, hadd tegyék tönkre a kapitalizmust.
Erre mondják: okos.
|
|