Fullextra.hu - Fedél nélkül

Mikor a Belvárosban járok, igen sokszor szólítanak meg ismeretlenek. Ki szexuális, ki vendéglátó-ipari szolgáltatást kínál, ki statisztikai felméréshez kéri segítségemet, mások valutával akarnak kedveskedni.

Mások az egyszerűség kedvéért, azonnal a pénzemet kérik...
Közöttük is két csoport van. Az egyik, amelyik iparszerűen űzi a dolgot, szervezetten védve területeit, pénzszedő automatáit. Eszközeik is igen változatosak. Szentkép, kiskutya, ájtatos ének, biblia, remegtetett kezek,… A másik csoport, amelynek tagjai – bár tudatosan tevékenykednek – valóban elesettek.

Igencsak bedühödtem, amikor ráébredtem a svindlire. Bárki is szólított meg közülük, azonnal megtettem hátrafelé azt a bizonyos három lépést, majd közöltem az illetővel, hogy „nem adok”. Mondhattam volna azt is, hogy „nincs”, de az nem lett volna elég kategorikus. Persze, akadt, aki simulékonyabban közeledett, a „Ki tudnál segíteni…” kezdetű mondattal. Kedvem lett volna visszakérdezni, hogy mikor szándékozik visszaadni a pénzemet, legközelebb talán megteszem.

A „Fedél nélkül…” című kiadványt a külső kerületekben nagyobb konkurencia és verseny nélkül, egyénileg terjesztik, itt még nem jelent meg a szervezett réteg. Már jó ideje furdalta az oldalamat a kíváncsiság, vajon egy nap alatt - átlagban –hány Forinttal segítik ki őket a piros lámpánál leálló autósok. Mivel – igen aranyos és szép – kutyám van, a környéken elég sok hajléktalannal köszönő viszonyban vagyok. Így aztán, egyiküktől sikerült megtudnom, mennyit keresnek egy nap alatt ezzel a tevékenységükkel. Azt mondta, hogy „van, amikor csak 3.000 jön össze”. Néztem egyet, bizonyára furcsa volt a tekintetem, mert hozzátette: „nem csinálom mindennap”. Nos, ő az élelmesebbek közé tartozik. Elkezdtem számolni, 3.000 Ft/nap. Tegyük fel, hogy egy hónapban 16 napon át tevékenykedik. Ez 48.000 Ft adómentesen. Nem irigylem én ettől az embertől ezt a pénzt, de itt valami még sincs rendben, hiszen, ez végül is egy átlagos nyugdíjnak a kétszerese. Az adakozó autósokról most ne beszéljünk, hiszen egy részüknek legalább egy hétre nyugodt lesz a lelkiismerete.

Természetesen, kimaradtak azok, akiknek igazán nagy szükségük lenne a segítségünkre, akik azonban nem mernek, esetleg szégyellnek ilyen módszerekhez folyamodni. Végigalusszák a nappalokat a parkok padjain, szatyrokkal róják az utcákat, hideg hajnali órákban, emberhez méltatlan módon, mélyen hajolnak a kukákba a szemetes kocsikat megelőzve. Hogy mit találnak ott, az számomra rejtély. Néha - számukra kitett – csomag várja őket a kukák mellett, erre aztán úgy vetik rá magukat, mint a gyerek a karácsonyi ajándékra.

És, eljön a várva várt nap, a lomtalanítás napja. Boldogságuk azonban most sem lehet felhőtlen, örülniük kell, ha marad valami a nagyragadozók után. Az erősebb csoportok ilyenkor még a külső kerületeket sem vetik meg, szabályos hadállásokat építenek ki az egyes lerakóhelyek mellett, személy és kisebb teherautókkal róják az utcákat. És, merjen valaki lefoglalt értékeikhez közelíteni.

A kisebb vállalkozóknak van némi esélyük velük szemben, de csak akkor, ha idejében a helyszínre érkeznek, akár csak néhány perccel előttük. És, mi marad az elesetteknek ?

Jószerivel, csak kacatok. Közelednek a karácsonyi ünnepek, ami azonban ezeknek az embereknek főképpen a csontrepesztő hideget jelenti. „Az idén 5 ember fagyott meg az országutakon.” – halljuk a rádióban a rideg számvetést. Hogyan történhet meg ilyen egy Európába tartó országban ?!!!

Valami nincs rendben nálunk. De, mi ?

- & -

Sztolár Miklós

FEDÉL NÉLKÜL