Fullextra.hu - Olvasgatok...

Nagyon sokszor menekülök egy-egy jó könyvhöz, amikor ki akarom vasalni a mindennapok szennyével összekent lelkemet.

Márpedig ilyen gyakorta előfordul…Vagy egy kis apró képmutatás az eleddig ártatlannak hitt ismerőstől; vagy egy mogorva, zord megjegyzés a szomszéd nénitől, ahogy hangosan szidja a kutyámat, mert elvakkantotta magát az ablaka alatt; de még az is bekormozza a hangulatomat néha, ha abból az elegáns de annál csúnyább autóból rázza valaki dühödten az öklét, pedig nekem volt elsőbbségem…
Ideig-óráig mind elkedvetlenít. Pedig ezek csak amolyan hétköznapi kis semmiségek… Mégis nyomot hagy bennem, eltűnődöm, milyen furcsa teremtmény is az ember, - és akkor nyúlok kedvenc könyveimhez, talán éppen a tizenkettedjére olvasott Maugham elbeszéléshez, vagy egyik kedves költőm kötetéhez.
Mikor, mihez van kedvem.
Állok a dolgozószobám könyvespolca előtt, - ahol néhol kissé rendetlenségnek tűnhet az az összevisszaság, ami ott uralkodik, pedig nem az… , - és félrebillentett fejjel olvasom a kedvencek gerincét.
Ma a Kosztolányi remek esszéit, cikkeit tartalmazó könyv akarta, hogy együtt töltsük a délutánt. Már a fülszöveg is tetszik: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.” – kezdi imígyen Kosztolányi Dezső. Kivettem a vaskos, 662 oldalas, és egykor 150 forintért vásárolt könyvet, és belebújtam.
Ma az alábbi kis szösszenetre bukkantam, és egykor ezt már (tudom, rossz szokás, de már ezen sem tudok változtatni, mint egy pár nagyon hozzám nőtt szokásomon…) ceruzával megjelöltem magamnak a lap szélén. Ebből tudom, - ha csak végigpörgetem a lapokat, - hogy itt érdemes megállni. Bármikor.
Így szól:
„Ha más nyelven beszélek, mindig kissé elfogódott leszek, de bátrabb, egyenesebb. Meg vagyok fosztva attól, hogy a szók közötti csönddel, az ezredik árnyalattal hassak. Mégis bizonyos szabadságot ad ez. Általában azt tapasztaltam, hogy a kellemes dolgokat anyanyelvemen tudom inkább közölni, de a kellemetlen dolgok – fölmondani egy régi, hű alkalmazottnak, vitatkozni egy szerződés kétes pontjairól, gorombáskodni a pincérrel, szemébe vágni valakinek a nyers és kínos igazságot – könnyebben mennek más nyelven. Szerelmet vallani az anyanyelvemen óhajtok, de szakítani idegen nyelven. Verset írni magyarul, de kritikát lehetőleg portugálul. „
(Pesti Hírlap, 1927. március 20.)
…ezen ma hosszasan elmeditáltam.
De jó, hogy nem tudok portugálul.

...csak egy kis gondolat görgetése elmémben...