Fullextra.hu - Egy kalandor emlékiratai

Akár feledésbe is merülhetett volna neve, ha nem írja meg és adja ki Emlékiratok címen, 12 kötetben sikereinek és kudarcainak történetét.

A mára már mindenki számára ismert, polgári nevén Giacomo Girolamo Casanova, - Seingalt lovagjának neve regénybe illő, gáláns kalandjai révén mindenki számára ismerősen cseng.
Az olasz „életművész” Velencében, 1725-ben született, és volt katona, pap, titkár, és hegedűművész. Színész szülők gyermekeként jött világra, és Velence karneváli légköre azonnal magába szippantotta a kamaszfiút. Sem neve, sem vagyona nem volt. Viszont ragyogóan éles ésszel áldotta őt meg a teremtő, önerejéből tanult meg például Homéroszt olvasni eredetiben, és latinul idézte Horatiust. A vegytan is vonzotta: alkimistának vallotta magát.
„Olykor szinte az őrületig szerettem a nőket, ám a szabadságot még náluk is jobban szerettem.” – írta egyszer egy levelében.
Nevének említése immár csaknem két évszázada a szemérmetlen csábítás, a családi köteléktől való menekülés képét idézi föl számunkra.
Tévedésbe ne essünk! Casanovát gyakran cserélik össze kitalált hasonmásával, az élvhajhász Don Juannal, aki a 17.századi spanyol drámaíró, Tirso de Molina képzeletének szülötte. De eszünkbe juthat Don Juan Mozart: Don Giovanni című operájából és G.B.Shaw: Ember és felsőbbrendű ember című darabjából is, ahol ez a különös sorsú lovag főszerephez jutott.
Casanova alig volt 17 éves, amikor megkezdte kicsapongó, regényes életútját. Az elkövetkező 39 esztendeig egész Európát bejárta, vagyonokat nyert és vesztett szerencsejátékokon és kétes üzleteken, párbajokat vívott, királyok tanácsadója volt.
Hol nagyon magasan szárnyalt, hol a pokol tornácán találta magát. Élt fényűzően – és volt, hogy bordélyházakban húzta meg magát.
De bárhol is járt, - a nők valami okból mindenhol imádták.
Szeretőjei közt akadt főrangú hölgy, és szobalány, apáca és színésznő. Ha kellett, szökött a városból, ha égett lába alatt a talaj. Szinte menekülésben telt az élete.
Akár feledésbe is merülhetett volna neve, ha nem írja meg és adja ki Emlékiratok címen, 12 kötetben sikereinek és kudarcainak történetét, hiszen a 18.századi Európa nyüzsgött a hozzá hasonló szélhámostól.
Jóban volt a porosz királlyal, Nagy Katalin cárnővel, Voltaire-rel, és sok-sok csavargóval. 1755-ben bebörtönözték, mert „varázslónak” adta ki magát, - de egy év múltán megszökött és ekkor kezdte barangolását a világban. Mindenütt bejutott a legmagasabb körökbe…Valami bűvereje, varázsa minden bizonnyal volt.
Casanova, aki 73 évet élt, élete utolsó 24 évében szűkös anyagi helyzetbe került. Rövid ideig a velencei inkvizíciónak dolgozott. Micsoda fintora a sorsnak: polgártársai erkölcseiről készített jelentéseket…1776-ban e sorokat vetette papírra: „Ez a pompa iránti vágy, a nők szemérmetlensége és a szerelem kereskedelme terén jelentkező új, rettenetes szabadosság az, ami a biztos családi élet szükségessége ellenére az itteni romlott körülmények folyamatos rosszabbodását előidézi.”
1785-ben Waldstein grófjának könyvtárosa lett Csehországban, a gróf vidéki birtokán, ahol egy nagylelkű osztrák nemes biztosította megélhetését. Rettenetesen unatkozott, és abban a reményben, hogy sikerül némi pénzt keresnie, nekifogott emlékiratainak megírásához. Bár életében nem sikerült kiadót találnia, műve utóbb igencsak népszerű lett, amikor először 1822-ben megjelent.
Ekkor a megrögzött agglegény Casanova már 24 éve halott volt. Neve eggyé vált az ellenállhatatlan széptevés fogalmával.