Fullextra.hu - A tűzoltó álma

Szorgalmasan oltogatta a mások által gyújtott tüzeket, mentett autóroncsokba szorultakat, s magasba felmászó öngyilkosjelölteket.

A kétgyerekes, átlagcsaládot eltartó, ügyeletben lévő tűzoltónak hajnal felé a kimerültségtől ölébe bicsaklott a feje, és álomba szenderült.
Lelke a napi gondok nyomasztó hatása alól kimenekülve, az álom jótékony szárnyain, az égi mezőkön járt.
Látta magát boldog kisgyermekként tűzoltóautóval játszani, s fülébe zengett hajdani fogadalma: „ha nagy leszek, tűzoltó leszek...” És azzá is lőn! Szorgalmasan oltogatta a mások által gyújtott tüzeket, mentett autóroncsokba szorultakat, s magasba felmászó öngyilkos-jelölteket.
És csak oltott,... csak oltott, ... semmivel sem törődve, hévvel, szorgalommal, míg a kimerültségtől össze nem esett. Nem fért a fejébe, hogyan lehet megszabni egy évre előre a felhasználható vízmennyiséget és kilométereket. És még azt sem értette, hogy neki a műszakpótlék miért nem jár, ha másnak igen...
Hirtelen váltott a kép. – A lángokban álló Országház előtt áll az üres tankra szerelt fecskendővel. Aztán valaki a slag végét az Országház tűzcsapjára csatlakoztatta, s a fecskendőből víz helyett a honatyák egymást gyalázó gurgulázása tört elő... az orvosok, postások, rendőrök, tűzoltók műszakpótlékának jogosságát vitatták.
Mikor már a kupola is világított a lángoktól, a vészkijáraton kiosonó honatyák, láncot formálva a sztrájkoló rendőrökkel, postásokkal, tűzoltókkal, szilajon körbetáncolták a tüztől izzó épületet.
Hirtelen megdörrent az ég, eleredt az eső, s eloltotta az eget nyaldosó lángokat. A honatyák visszasettenkedtek a Ország Házába. A szakminiszter a pódiumra lépett és harsány hangon, az égre mutogatva, így szónokolt:
– Isten szeme mindent lát! A magyarok istene megsegített minket. Javaslom, hogy nevezzük ki Miniszter Elnöknek az Atya Úristent. Ő majd kihúz bennünket a szarból, Polgártársaim!... Ámen!