Megvilágosodás
Dátum: Október 21, péntek, 19:08:30
Téma: Életünk napjaink
 |
Egy tizenéves, karcsú, szőke hajú pirosarcú lányka óvakodik beljebb. Óvatosan teszi be maga mögött a nyikorgó nagyajtót. |
1.
A hófehér falú, falusi templom csendes magányában, a ma is csinos, fess, negyven év körüli esperes, magányosan tesz-vesz az oltár körül. A bibliában lapozgatva, az esti miséhez keres pédabeszédet. A békés, idilli csendet a templomajtó nyikordulása zavarja meg. Egy tizenéves, karcsú, szőke hajú pirosarcú lányka óvakodik beljebb. Óvatosan teszi be maga mögött a nyikorgó nagyajtót. A pap megáll a keresgélésben, és kérdőn tekint reá.
– Mi szél fútt erre Csöpike? Messzi még az esti mise.
– Gyónni jöttem tiszteletes atya.
– Tudod, hogy az esti mise előtt vannak a gyónások.
– Nekem most, itt, azonnal gyónnom kell. Vagy feloldozást nyerek, vagy elveszejtem magam!
– Ha ennyire sürgős, akkor kezdjünk hozzá! – mondta a pap, az imakönyvet összecsukva és a gyóntatófülke felé indult. A lány, könyörgőn ráemelte nefelejcskék szemeit és hirtelen elkapva a reverenda szegélyét, megcsókolta azt. A pap, feddőn rátekintett és belépett a gyóntatófülkébe. Elhúzta a függönyt és fülét a rácshoz tapasztva megszólalt.
– Isten előtt kérlek leányom, hogy csak az igazat mondd! Isten szeme mindent lát. – a lány a gyóntatófülke elé helyezett imazsámolyra térdelve elkezdte:
– Nagy az én bűnöm, atyám: vérfertőzést követtem el a fivéremmel. Erre nincs bocsánat. Szeretjük egymást, és készek vagyunk meghalni is, ha nem házasodhatunk össze.
– Bizony, leányom a testvér, testvérrel való hálása Isten ellen való cselekedet. Erre semmiféle penitencia sem ad felmentést.
– Atya! – fogta könyörgőre a lány.– Akkor is olyan nagy a bűn, ha csak féltestvérek vagyunk?
– Akkor is, leányom. A vérfertőzés komoly dolog. Bármennyire is sajnállak benneteket, el kell egymástól válnotok!– A lány kétségbeesett sírásba fulladva hüppögte…– Nincs kiút? Atyám, hát a szerelemért ekkora árat kellene fizetnünk? Isten biztosan találna megoldást. Kérem, könyörgöm… találjon ki valami okosat atyám! Ha kell a testemmel fizetek, csak adjon össze minket! Fiatal vagyok, szép, szerelemre születtem..Atyám,a pap is emberből van:a testemet kínálom atyám! Öt hónapos terhes vagyok Lajostól. Adjon össze minket a sekrestyében, titokban!
– Leányom, együtt érzek veletek, de kezemet megkötik a szigorú egyházi törvények. Íncenzust követtetek el, és ha én ebben bűnrészes leszek, akkor Isten színe elé többé nem állhatok. Felfogtad már, mit kérsz tőlem? A reverendámat! Ha összeadlak benneteket, holnap már be is nyújthatom a papi hivatásomról való lemondásomat a Püspök Atyának. Egyet megteszek: beszélek a féltestvéreddel. Küldd be hozzám!
– Itt vár kinn az ajtó előtt, beküldhetem atyám?
– Küldjed leányom!
Pár perc múlva egy derék, hullámoshajú, pirosarcú húsz év körüli legény térdelt a gyóntatófülke előtt. A pap megkérdezte, hogy hívják.
– Kovács Lajos vagyok.
– Ki az anyád?
– Tóth Julianna, a Nyúli Tóth Mihály lánya,a Cserép utcából. – A pap hátán végigfutott a hideg. Ez nem lehet igaz? A Tóth Juliska! Dehiszen, akkor… atyaúristen! Végem van... – gondolta és majd leszédült a gyóntatószékből. Aztán összeszedte magát és így szólt a fiatalemberhez.
– Fiam, most menjetek haza. Nekem beszédem van még valakivel. Megtanácskozzuk a dolgokat és a vasárnapi misén kihirdetlek benneteket.
– De atyám, - a testvérem! Tiltja a törvény.
– Az emberek törvénye, fiam, de a jóisten, bizony néha behunyja a szemét… bizzatok bennem.!
A pap, az esti mise után hosszan imádkozott a Szűzanya képe előtt. Majd így fohászkodott hozzá. – Anyám, ki szülted a Világmegváltót, ki magára vette bűneinket, mit tanácsolsz? Legyek előidézője három lélek elkárhozásának, haláluknak, vagy áldozzam fel magamat, a hivatásomat érettük?
A szűzanya mintha elmosolyodott volna a képen, egy lágy fuvallatot bocsátott a papra. Az kissé megszédült és előjött tudatalattijából a régen a feledés homályába söpört bűn. Látta magát fiatal pap korában, mint a lányok, szépasszonyok imádatának tárgyát. Látta, amint a gyóntatófülke magányában a rácsra a fülét tapasztó Juliskának a fülébe suttogta:– Mise után gyere a paplakba, meg kellene pucolni az ablakokat… kéredzkedj el anyádtól, biztosan el fog engedni! – suttogta az alig tizennégyéves fülig szerelmes lányka fülébe. Igy rontotta meg a fiatal lányt és ejtette teherbe. Természetesen gondoskodott róla, hogy férjhez is adja. Szerzett neki egy özvegyembert, aki egyedül nevelte öt éves kisfiát, Lajoskát. Szíves örömest elvette a megesett lányt és hajlandó volt felnevelni a kakukkfiókát. Kiss Miska nem tudta kitől esett meg a lány, csak azt tudta, hogy szép hozomány lesz a hallgatása bére. A lány hótszegény szülei sem ellenkeztek, hiszen négy éhes száj volt még otthon. Az apa segédmunkási keresetéből nem tellett szép ruhákra. Igy született meg Csöpike.
A pap szépen elrendezett mindent. Összeboronálta őket és kihirdette a jegyességüket. A falu hamar napirendre tért a dolog felett. Egy lakodalommal több lesz az őszön… Ezek a gondolatok futottak át az agyán, amikor újra a Szűzanyához fordult.
– Anyám, ahogy Te feláldoztad a fiadat az emberiség bűneiért, nekem is kötelességem feláldozni a hivatásomat. Lemondok a papi hivatásomról és feltárom az igazságot. Jól beszélek anyám? A Szűzanya elmosolyodott és éteri hangon csilingelni kezdtek szavai a pap fejében.
– Fiam, bűneinkért egyszer felelni kell. A te bűnöd akkora, hogy azt a reverenda már nem takarja el. A leghelyesebb, amit cselekedhetsz… le kell mondanod!
– Ámen! – kulcsolta imára rózsafüzért szorongató kezeit a pap és térdencsúszva az oltárig araszolt. Ott ráborult az oltárkőre és hangtalanul, némán zokogni kezdett. Még akkor is rázta a zokogás, amikor az esti misére szállingózni kezdtek a hívek. Megdöbbenten jegyezték, meg, hogy mennyire a lelkére veszi a papjuk a hivatását.
2.
A pap másnap bement a városba Csöpikével és apasági tesztet végeztett. Mikor a teszt eredménye igazolta apaságát, akkor elment Kisséhez vizitelni. Kiss rezzenéstelen arccal vette tudomásul a történteket. Hiszen tudta ő jól, hogy terhesen vette el a lányt. De arra gondolni sem mert, hogy a pap ludas lenne a dologban. Nagy kő esett le a szívükről, hogy elhárult a gyerekek házassága elől az akadály.
A vasárnapi nagymisén megtelt a templom. Szinte érezték, hogy nagy dolog készül. A papi előljáró, a főesperes atya is részt vett a misén. Márpedig, ha a főesperes is jelen van, akkor mindig törénik valami.
A mise előtt kihirdette a házasulandó párokat. Amikor a Kissék testvérpárját hirdette ki, megbotránkozó tekintetek, felhördülés, követte szavait, majd döbbent csend ülte meg a templomot. A légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. A pap hozzákezdett a misézéshez.
–…A lélek táplálása, avagy a testi örömök kielégítése az előrébb való, testvéreim? Azt mondja az írás, add meg Istennek, ami jár neki, de add meg a testnek is, ami annak jólesik. A lélekben való bővelkedés gyarapítja a test jólétét is. A hitben való élés nyugalmat ad a léleknek. De mit tegyen az az ember, akit a testi örömöktől megfosztanak a hivatás törvényei? Az ember gyarló. A fiatal, életerős ember nem mindig tud ellenállni a vágyaknak, a testi örömöknek. A pap is ember, de a cölibátus gúzsbaköti a lelkét, s a legszebb érzéstől,a szerelem megélésétől tiltja el. Kérdem én, ki ültette el ezt az embertelen tilalomfát, mely ezer éve a papságra ráborult, s megnyomorította testünket-lelkünket? Kérdezem a jóistent, de nem ad választ nekem. Kérem a Szűzanya megértését, ő sejtelmesen elmosolyodik dilemmámon. Az ember gyarló. Azt mondja a közmondás, hogy: „ A lónak is négy lába van, mégis megbotlik…” És mi van, ha a pap megbotlik? Neki tilos a gyönyörök kútjából merítve szerelmi szomjazását enyhíteni? A pap kitömött totem, érzelemnélküli, vágy megvonásra ítélt pária? A papnak nem lehetnek érzelmei? Kegyetlen törvény a cölibátus törvénye, mely ólomsúllyal nehezedik ránk, papokra. Kérdezem a kereszten függő Jézuskát: Uram, te akartad, hogy így legyen? Kérdeztem egyszer, kétszer, többször - és ő sem felelt.
– Kétségek közt vergődve, titokban, lopva áldoztam a testi gyönyöröknek! Úgy szakítottam le a szerelem éretlen gyümölcsét, mint az Édenkertbe belopódzó tolvaj. A mondvacsinált bűn máig is égeti a lelkemet… Most itt áll előttetek egy megtört ember, aki vétkezett. Szerelmének gyümölcse, egy fiatal lány, Kovács Juliska, aki szintén szerelemből megfogant féltestvérétől, Kovács Lajostól. Össze akarnak házasodni, de az incestus, bűn. Isten nem engedi. Éppen ezért kötelességem kimondani az igazat! Csöpikének a falu papja az édesapja!
Fejezte be elcsukló hangon, és az elöljárónak átnyújtotta az apasági végzést. A templomon felháborodott moraj futott végig. Egyesek szánalommal, mások haraggal és megvetéssel a lelkükben vetették magukra a kereszteket. A pap meghajolt a közösség felé. Lassan levette a reverendát és az utolsó szó jogán így fordult a hívekhez:
– Bocsátsátok meg a vétkeimet, miként Krisztus is megbocsátja néktek a tiéteket!…mea kulpa,mea maxima kulpa…– suttogta és lassan lebotorkálva a szószékről, elhagyta a templom homályát. Örökre bezárult mögötte a vastag tölgyfaajtó. Kilépve a fénybe, lelkét semmihez nem fogható felszabadultság érzése járta át. Könnyes arcát az ég felé fordítva így fohászkodott.
– Köszönöm uram, hogy megszabadítottál…!.
|
|