A csali
Dátum: Október 24, hétfő, 18:12:31
Téma: Életünk napjaink
 |
Sehol lakóépület, és vasárnap közvetlen ebéd után lévén, az utca is kihalt. |
A vasárnapi ebéd után, verőfényes napsütésben délutáni sétámra indultam a városban. A kihalt, ötszáz méteres útra érve akartam a másik városnegyedbe átjutni. Jobbról az iskola betonkerítése, balról az óvoda vaskerítése szegélyezi az utat. Sehol lakóépület, és vasárnap közvetlen ebéd után lévén, az utca is kihalt. Az út közepére érve, merengésemből kizökkentve, az iskolakapu takarásából egy tizenéves kamasz lépett mellém és suttogva megállított. Két forintot kért tőlem, csak úgy...
Mióta Bangladesben hasonló trükkel kiraboltak, övtáskámat levágták, és bedobtak a halas ládák közé, azóta az ilyen trükkökre érzékenyen reagálok.
Így hát keményen rászóltam: „ne kéregess!” És haladtam volna tovább. A srác rám ragadt, megpróbált haladtomban megállítani. „Csak azt akartam kérdezni, hány óra....?” jött az újabb trükkel, mire én rámordultam: „takarodj!”, s rendületlenül folytattam utamat. Két perc alatt a forgalmas útkereszteződésbe értem, s megálltam a zebra előtt, zöld jelzésre várva. Visszapillantva látom, hogy a srác az út másik oldalán várakozó négy sihederhez szaladva magyaráz.
Kíváncsian vártam, mi következik. Pár perc múlva egy idősebb nő ért az út közepére. A csali átszaladt hozzá a túloldalról, magyarázott neki, a nő a táskájához nyúlt, közben körbevették a sihederek.
Pillanatok múlva szétfröccsentek a zsákmányul ejtett pénztárcával, a nyakáról letépett árnynyaklánccal és retiküljével. Visszarohantam és felsegítettem a földretepert, a döbbenetből lassan magához térő nőt. Így vigasztaltam.
– Örüljön, hogy ennyivel megúszta! Tudja, hogy Bangladesben naponta 100 embert rabolnak ki és ölnek meg...?
– De uram! – szepegett a nő – Banglades messze van...!
– Tényleg olyan messze van...?
|
|