Fullextra.hu - Stáblista

Sosem volt türelmem végigolvasni. Na meg valljuk meg őszintén, nem is nagyon lehet...,

...még akkor sem, ha olvasható sebességgel vetítik (amire ugyebár még sosem volt példa). Nekem sajnos még akkor sem elég lassú ahhoz, hogy teljes egészében felfogjam, mi miért van benne. Pedig érdekes lehet, hogy mi mindent fér bele. Most már eljutottam oda, hogy egy amolyan igazi, valódi stáblistát azért mégiscsak szívesen végigolvasnék egyszer. Komolyan fontolóra vettem, hogy megint intenzívebben használjam a technika vívmányait. Bár még küzdök magammal. Hiszen milyen dolog az már, hogy direkt ezért vegyek fel videóra neadjisten DVD-re egy filmet? Elbeszélésekből tudom, hogy amerikai filmekben a jogi bonyodalmak elkerülése érdekében bizony igyekeznek minden elképzelhető és elképzelhetetlen dolgot beleírni. Az természetes ugyebár, hogy az író, a rendező, a szereplők, a stáb, a műszak kiemelkedő tagjai részletesen fel vannak sorolva. De mi lehet még benne, amitől a stáblista hosszában vetekszik magával a történettel?

Ez az a része a filmnek, amit az átlagember alapból felületesen, már oda sem figyelve, mint amolyan szükséges rosszat néz. Ha nézi egyáltalán. Moziban ugyebár ez az aláfestése a készülődésnek, szék csapkodásnak, összepakolásnak, kijárat felé tolongásnak. Otthon szintén hasonló szerepe van: vége a filmnek, ki lehet nyújtóztatni végre elgémberedett tagjainkat, össze lehet szedni a film közben szanaszét dobált csokis papírokat, poharakat, sörös-, boros-, akármilyen üvegeket, morzsákat, pattogatott kukorica darabkákat. S ha már mindezzel végzett, s mert a család élelmesebb tagjai még mindig sorban állnak a WC előtt, a látottak kielemzése tehát egyenlőre halasztódik, hát az ember unalmában bele-beleolvas.

Tegnap este úgy alakult, hogy sajnos nem az elejétől, de láttam az Állítsátok meg Teréz anyut című film végét. Mivel tényleg nem az elejétől láttam, a filmről most nem is ejtenék szót, bár azt elhatároztam, hogy tutira pótolnom kell majd eme hiányosságot. Ám mindenképpen meglepett, hogy a film végére milyen hosszú stáblistát sikerült odabiggyeszteni. Esküszöm, vetekszik bármelyik Oszkár díjas filmével. Elképzeléseim azért voltak arról, hogy mégis mi minden lehet ebben a hosszú, soha véget érni nem akaró felsorolásban. Eleinte nem is figyeltem hát különösebben oda. Aztán egyszer csak észbe kaptam! Hiszen ez akár érdekes is lehet! Hiszen nyilván azért is került oda! Mire mindez komolyabban végig futott az agyamon, a stáblista szokványos elemei már lementek (gondolom én), mert ilyenek ütötték meg a szememet (a teljesség és a fontossági sorrend igénye nélkül), mint: a rendező sofőrje (névvel), xyz kft ügyintézője (névvel), második mikrofon (névvel), első statiszta unokaöccse fodrászának bejárónője (névvel), kiemelt köszönet (itt egy lista következett a listában), köszönet (újabb lista a listában), támogatók (emblémahegyek), stb.

Eszembe jutott egy mostanság nagyon divatos idézet. Van ilyen bőven, közös jellemzőjük, hogy valami iszonyú nagy életbölcsesség járja át őket. Általában idegbajt is kapok tőlük, de valahol nagyon mélyen, legbelül, azért belátom, van bennük igazság. Ez az idézet úgy szól, hogy "Úgy élj, hogy amikor lepereg előtted életed filmje, ne akarj átkapcsolni másik csatornára". És elgondolkodtam. Vajon kiket is írhatnék én majd annak a filmnek a stáblistájára, amikor aktuálissá válik? Pillanatok alatt kiderült, hogy nem kell majd szégyenkeznem. A stáblista hosszát tekintve legalábbis.

És ez azért milyen érdekes egy dolog. Mennyien panaszkodnak, hogy magányosak, nincs igazán társaságuk, ismerősök sem veszik körül őket, életüket kiürültnek, sivárnak érzik. Azt hiszem, kivételesen nem a cinizmus mondatja velem: meg kellene nekik is próbálni egy ilyen stáblista összeállítását. És nem kell ettől megijedni. Amikor az elsők között bejött Magyarországra az Amway, és mindenféle agytágítókon toborozták a jónépet, ők is azzal kezdték, hogy írjuk össze 100 olyan ismerősünk nevét, akinek ajánlanánk a termékeket. Én akkor, ott, abban a pillanatban döntöttem úgy, hogy itt a vége! Az Amway személyemben egy roppant értékes embert lesz kénytelen nélkülözni. Ugyanis komoly bajban voltam! Az Istennek sem akart összejönni 100 név. Ám, amikor ezen a stáblistán lódult meg az agyam, bizony elképedtem. Seperc alatt nemhogy 100, de több száz név, ember került a képzeletbeli listára. És egyre jobban éreztem, hogy még nagyon a lista elején járok. Hogy nem vagyok mindegyikkel beszélő, mélyebb, közeli viszonyban? Istenem! Elképzelhető akár még az a furcsa eset is, hogy ebben nem is csak ők a hibásak egyedül!

Rá kellett jönnöm, hogy ezt a listát mégiscsak össze kell állítanom. És minél hamarább neki kell kezdenem, ha senkit sem szeretnék kihagyni belőle.

Azt mondják, az ember élete véges, és bizony valóban nem tekinthető túl hosszúnak sem. Most kaptunk egy esélyt! Ha a legutolsó betűig végig akarjuk nézni életünk filmjét, a stáblista lesz az, ami jócskán meghosszabbíthatja majd életünket.

És ezt a szó több, urambocsá', mélyebb értelmében is értem.