Fullextra.hu - Történelmi tények új megvilágításban 3

Az uralkodó el sem hagyta Versaillest, s nagy létszámú csapatot állomásoztatott a városban. A király zavargásoktól tartott.

A Bastille ostroma

1789 nyarán már a levegőben érezni lehetett a feszültséget. Az élelmiszer árak az egekbe szöktek, s a politikai gyűléseken mind nagyobb számban vettek részt az emberek.
Az uralkodó el sem hagyta Versaillest, s nagy létszámú csapatot állomásoztatott a városban. A király zavargásoktól tartott.
Jackques Necker, a pénzügyminiszter volt az egyetlen ember a politikusok között, aki szóba merte hozni az uralkodó elött az államadósság és az infláció problémáját. Ezért, mikor szárnyra kapott a hír, hogy a király elmozdította a tisztségéből, dühös tömegek özönlöttek az utcára.
Jul. 12-én betörtek a Tuileriák kertjébe, a csoportot egy német lovasegység tartóztatta fel. A lázongás hamar terjedt. Párizs 54 kapujából éjfélre 40 már lángolt.
Jul. 14-én reggel hatalmas tömeg gyülekezett az invalidusok gyakorlóterénél. Betörtek a fegyverraktárba, s több mint 30 ezer puskát vettek magukhoz. Puskaport nagyon keveset találtak, de hírül vették, hogy korábban 250 hordónyit szállítottak a Bastille-ba.
A Bastille külső udvara elött közel 1000 ember verődött össze, puskaport követelve. A parancsnok, Bernard- René de Launay ugyan fogadta a küldötteket, de királyi parancs nélkül nem adott puskaport.
A felkelők, türelmüket vesztve, elvágták az első felvonóhíd kötelét, s bejutottak a külső udvarra. A parancsnok- remélve, hogy fel tudja oszlatni a tömeget- tűzparancsot adott. Azt viszont nem látta, hogy a bentrekedtek- a külső kapu elött összeverődött tömeg miatt,- nem tudnak kimenekülni. Sokan azt hitték, a hidat azért engedték le, mert a parancsnok "engedélyt adott" a belépésre.
A gárdisták támadásaitól megvadult párizsiak már két ágyút is a bejárathoz vonszoltak, renegát francia katonák segítségével.
De Launay kiüzent, ha nem mehetnek el szabadon, az erőd felrobban. A polgárok azonban már nem akartak tárgyalni. A megfélemlített őrök ekkor leengedték a belső felvonóhidat, s a tömeg betódult. A védőket lefegyverezték, s fosztogatni kezdtek.
Az "ostrom" közben 83 polgár vesztette életét, a védők közül 3. A párizsiak a parancsnokot a városházára vitték, ott felkoncolták. Mikor ez az uralkodó tudomására jutott, elrendelte a városban állomásozó csapatok kivonását.
1789 jul. 14-én Franciaországban a Bastille lerombolását ünneplik, jelképezi a szabadság, egyenlőség, testvériség győzelmét az elnyomás felett.
A 19. századi romantikus történészek erősen kiszinezték az ostrom történelmét. A Bastille, ahol "politikai rabok sínylődtek", kiemelkedő helyet kapott a történelemkönyvekben. A korabeli festményeken is ilyen fényben tüntetik fel az eseményeket: a Bastille-t hatalmas, a valódi méreténél jóval nagyobb, tömbszerű építménynek ábrázolják.
A forradalom után készített nyomatok csupasz foglyokat ábrázolnak, embertelen körülmények között. Azonban a börtönviszonyok nem voltak ennyire elkeserítőek. A legtöbb cellát ellátták a legfontosabb berendezésekkel, sokan magukkal vihették a holmijaikat. Engedélyezték az alkohol és a dohány fogyasztását, és akik meg tudták fizetni, bőségesen étkezhettek. A foglyok nem politikai bűncselekmények miatt kerültek ide. Mint kiderült, a celláknak csupán 7 lakója volt: "két bolond, négy pénzhamisító és egy liliomtipró".
A pénzhamisítókat még aznap újra lecsukták, Solages gróf vérfertőzés vádja miatt került újra börtönbe. A két bolondot a vállán vitte ki a tömeg, de szerencsétleneknek fogalmuk sem volt, mi történik velük.
Jul. 14-én a Bastille-t mindennek lehetett nevezni, csak az elnyomás bástyájának nem. A nép hatalmának új korszakát egy kis csapat lázadó nyitotta meg, akik ellenállás nélkül masíroztak át az őrizetlen felvonóhídon.