Fullextra.hu - Halotti beszéd prózában

A naplóíró Márai...

A naplóíró Márai Sándor
A száműzetés végtelensége Kerekes Tamás
DNPI - Szolnok

Naplója szerint sokat olvas. Szerzői: Gide, Santayana, Toynbee, Arany, Vörösmarty, a titokzatos versek írója, a Biblia. Anyjától Rómán keresztül kap levelet. A magyar irodalmat, a magyar nyelvet egyre közelebb érzi magához, a magyarokat egyre messzebb. Az éjjeli hóesésben nyugtalanul alszik Amerikában, valami megfoghatatlan hiányzik. Naplót ír. Diagnosztizál. Még nem sejti, hogy életének hosszú, hátralevő részét emigrációban fogja eltölteni. Honvágyat érez Európa után, mely számára nincs többé. Egyre jobban hiányzik a haza: "Otthon Leányfalu volt a legjobb. A kert, az illatok, az út Tahi felé, az édesség a levegőben, a gyümölcsök, a Nyerges télen, havas lejtőivel. Néhány téli és tavaszi reggel. Ez volt a legjobb." Egy évvel megérkezése után döbben rá. "A hazátlanság kezd számomra világméreteket ölteni. Már nem tudok egyetlen helyet, élethelyzetet sem, ahol otthon érezném magam - Magyarország életérzés szempontjából éppen olyan idegenné változott, mint Amerika vagy Ausztrália. Talán a tenger." Márai Sándor írja le ezeket a sorokat, önéletírásának, naplójának e részét egy kanadai kiadó tette közzé nemrégiben Ami a Naplóból kimaradt címmel.

Emlékszem Szomory Dezső Párizsi regényében arra a részletre, amikor a 16 évet francia száműzetésben hazájától távol töltő író zokogva szalad az utcára attól félvén, hogy elfelejt magyarul. Mert íróként országot, nyelvet elhagyni sokszorosan gyötrelmesebb. A hazai Márai-kutatás dinamikusan fejlődik. Mészáros Tibor Márai-bibliográfiája 11 880 tételt tartalmaz, tehát mindazt, amit Márai Sándor (1900-1989) hosszú élete során különböző nyelveken alkotott, s mindaz, amit róla a legkülönbözőbb könyvekben, újságokban leírtak. Ennek ellenére feltételezhető, hogy a naplóírásra tudatosan készülő író életművének feltáratlan részét máig kiadatlan naplói és rádiós jegyzetei teszik ki. Ezt a hiányt csökkenti a kanadai kiadó kötete.

Gondolatai az 1953-tól 1955-ig terjedő időszakban születnek. Ebben a korszakban kissé igazságtalanul ítéli meg Churchillt írói Nobel-díja kapcsán. Szintén rossz véleménye van az emigrációját nem is messze töltő Molnár Ferenc Útitárs a száműzetésben c. regényéről, de nem kíméli a hazáját elhagyó magyar miniszterelnököt, Nagy Ferencet sem. Lehet, hogy életművének ezt a részét nem is a nyilvánosság számára írta Márai, de aki szereti a meditatív Füveskönyvet, vagy olvasta Márai Naplóját, az könnyen megszereti ezt a kötetet, mert itt az író, ha lehet, még sarkosabb, egyenesebb.

Az amerikai életforma kritikusa
Az újonnan helyet kereső Márai a kultúra felől közelíti befogadó nemzetét. A rádiók és televíziók műsorát szegényesnek találja, de a zenei műsorokat igényesnek. Úgy véli, hogy az átlag amerikai számára a nemiségben olyan titkok és lehetőségek vannak, mint a betörésben, a rablásban, a gyilkosságban. Bomlási tüneteket észlel. Nagyon hiányzik neki az olvasók Európában megszokott cinkossága. Úgy véli, az USA feltalálta az írók nélküli irodalmat. Nem találja a kapcsolatot a kinti kiszakadtakkal. Az emigrációs magyarsággal - szerinte - nem lehet semmilyen kapcsolatot fenntartani, legfeljebb a betegápoló kapcsolatát, de bizonyos, hogy egy járványkórházban, s az emigráció járványkórház, az ápolók éppen olyan betegek, mint a fertőzöttek. A Nyugat aktázva, személytelenül pusztítja az egyéniséget. Amerika pedig elbukott végzetesen, mégpedig az emberi méltóság megbecsülésében.

A korszerűnek mondott médiakritika nyitófejezetét alighanem Márai alkotja meg: "Délben tizenegykor kezdi mutatni a televíziós készülék Eisenhower elnöki beiktatásának washingtoni műsorszámait, s éjfélkor végez a mutogatással. Az emberi történelemben ez az első alkalom, amikor egy világeseményt a kortárs a cselekmény pillanatában szobájából, karosszékben nézhet. Valószínű, hogy egy napon így mutatják majd be a világ végét. A moderátor két szappanpora-reklám közt figyelmezteti a Channel-4 nézőit, hogy a világvége következik. Ez most már nem lehetetlen."

Halotti beszéd - prózában
"Névjegyet akarok csináltatni: két nyomdában járok, de mindenütt elutasítanak, mert a nyomdásznak nincs Ékezete. De ez a két ékezet, nevemnek ez a két ékezete, ez én vagyok, ez az enyém. Azért nem mondok le az ékezetről, s tovább keresek New Yorkban egy kézinyomdát, mely elvállalja, hogy a nevem ékezetes legyen. Ezt a két ékezetet meg kell mentenem, mert a személyiségemet meg kell itt mentenem. Ékezet nélkül nem vagyok én."

A kanadai kiadó jóvoltából a Márai-bibliográfia tételeinek száma 11881-re emelkedett, nőni fog ez még. Legyen ez a kötet egyszeri főhajtás a hétszeri csoda előtt - dráma, regény, vers, egyre megy -, melynek magyar irodalom a neve.