Fullextra.hu - Fizetésemelés

Legszívesebben az "Életünk, napjaink" címet adtam volna. Ha nem lenne túl találó.

Karácsony.
Készülődés.
Készülődés közben "... szól a rádió, szól a rádió ...".

Hírek.
Amolyan igazi, karácsonyi hírcsokor.
Azt mondja többek között, hogy a rendőrség felkészült a várható esti csúcsra. Azt nem mondták ugyan a hírekben, de erősen valószínűsíthető, hogy a mentők és a tűzoltók is.
A rendőrség kéri, hogy az éjféli misére a tömegjelenetek elkerülése érdekében lehetőleg mindenki időben induljon el otthonról.
Jópofa.
Már előre látom (most még csak 24-én délután van), hogy úgy lesznek ők is, mint a köztisztaságiak, akik szintén mindig előre jól felkészülnek.
Elgondolkodtam, hogy ennek mintájára a mentők is kérhetnének némi megértést a várható rosszullétek, illetve az esti zsúfoltság esetére. Aki teheti, és módja van rá, én is azt kérném, hogy vese-, epegörcsét, egyéb piti ügyeit halassza holnapra, holnaputánra. A tűzoltóság is kérhetné, hogy a zsúfoltság elkerülésére lehetőleg ütemezve gyulladjanak ki ma a fenyőfák. Természetesen csak akkor, ha ez nem okoz különösebb nehézséget. Sokat segítene ezen szervek munkáján, ha ezeket a tervezett, de a spontán eseményeket is, előre bejelentenék. Hogy a logisztikai üzletágaknak is legyen némi munkájuk.

Persze tehetnének ők is valamit a zsufi enyhítéséért. Mondjuk óránként, félóránként bemondhatnák a tűzoltók, hol végeztek éppen, mely környékeken jöhet a következő.

Cinikusan hangzik? Hát igen. Ugyanis úgy istenigazából ha valaki, hát mi tehetnénk őértük a legtöbbet. Valamivel többet, mint szoktunk. Defőleg, és pláne.

Azt kérném, hogy így, legalább a szeretet ünnepén ha némi szégyenérzettel is, de azért valóban hálás szívvel gondoljunk azokra, akik bagóért, éhbérért a mi nyugalmunk, ünnepünk zavartalansága, egészségi állapotunk helyrehozása érdekében saját ünnepüket áldozzák fel.

Azt kérdezitek, hogy hogy jön ide a szégyenérzet? Én úgy gondolom, valahol azért mi is tehetünk arról, hogy olyan politikusok ülnek a Parlamentben, akiknek Karácsony előtt sürgősen meg kellett szavazniuk lassan már elviselhetetlen kiadásaik, megélhetési költségeik kompenzálására némi fizetésemelést. A rendőrök, tűzoltók, mentők, villamos-, autóbusz-, metróvezetők (legalábbis a fizikaiak!), és hasonló, az ünnepek idején is helytállást kívánó foglalkozásúak valahogy akkor sem igazán jöttek szóba. Egyik részről sem. Most viszont volt konszenzus. Ha belegondolok, azért kellett ehhez némi bátorság. Hiszen jövőre választások lesznek. Aztán meg majd megint egy új, alakuló országgyűlés, a hagyományosan első napirendi ponttal: a képviselők fizetésének rendezésével. Így aztán azt hiszem, a bátorságon kívül még valami kellett ehhez. Ha jól tudom, úgy hívják: pofa.

Az ünnepek elteltével, amikor minden visszatér a normál kerékvágásba, megint mindenki mindenki farkasa lesz, megint szó nélkül átlépünk az utcán heverő elesetteken, elfordítjuk fejünket a hajléktalanok láttán, rácsodálkozunk arra, hogy a fogyatékkal élők is embernek akarják érezni magukat, áldozzunk majd politikusainkra néhány gondolatot.

És jussanak eszünkbe a közelgő nagy szilveszteri fogadkozások idején is! De ne úgy, mint a "leszokom a dohányzásról", vagy a "nem verem többé a családomat", vagy a ... típusúak.

Legalább ezt tartsuk majd be!