Fullextra.hu - Csillag a Földön

Dóra és Balázs hosszú éveken át álmodozott erről a pillanatról.

A hosszú repülőút a végéhez közeledik.
Dóra és Balázs hosszú éveken át álmodozott erről a pillanatról.
Lenn hatalmas síkságok, szántóföldek barázdái, apró háztetők. Erdők sűrűjéből előbukkan a Duna halvány körvonala.
Balázsnak kicsit erősebbek ujjai szorítása, szaporábbá vált szívük dobbanása.
A bárányfelhők mögött már bontja aranyló sugarait a Nap. Előttük a haza, ahol születtek. Itthon vannak, újra itthon.
Pontban hét órakor kigyúlnak a fények az Operában. Különleges hangverseny ez a mai. Balázs első magyarországi bemutatkozása.
Dóra megilletődve lép a márvány lépcsőkre. Mozdulatában harmónia, szívében boldogság. Pompa és ragyogás. Édes parfümök keverednek izgalmas fanyar illatokkal. Az óriási kristálycsillár színei szivárványként táncolnak a párnás székek mélyvörös bársonyán.
Balázs óvatosan kézbe veszi az öltöző asztalán lévő képet, majd finoman a szívéhez szorítja.
Az arc, él! Mélytüzű tekintetének sugárzó érzelmi gazdagsága, jóság és kedvesség.
Ő Dóra, imádott felesége!
Csillag a Földön. Szenvedélyes szerelme csupa üzenet : Neked születtem.
A várakozás meghitt perceiben Dóra visszagondol a napra, mikor először megpillantotta Balázst.
A háború sebe még ott lapult a tudat mélyen. Azért már látni derűs, néha mosolygós arcokat az utcán. Lassan éled a város. Az évszázados épület, ahol éltek, félig romos, félig épségben maradt.
Azon a téli reggelen is mint az év minden napján, a szenesember az ajtó elé rak egy fahasábot, kimér hozzá egy-egy kanna szenet. A saroklakásból egyenletes varrógépkattogás, szinte éjjel nappal.
Szemközt nyitja ablakát a kedves néni, máris lendül a keze üdvözlésre. Arrébb csinos szőke lány, szája elé tett kézzel meséli titkos kalandjait. Az egyik lakásból pingpongozó fiúk önfeledt nevetése. Szereti ezt a házat, jóleső érzéssel, hirtelen mozdulattal kinyitja lakásuk ajtaját, de azonnal meg is torpan.
Papa áll előtte egy sápadt, vézna fiúval, szemében leírhatatlan félelem.
Dóra, kislányom, bemutatom Balázst, mától velünk fog élni... - mondta Papa és bíztató, szeretetteljes mozdulattal megsimogatta a riadt fiút.
E naptól lett életük egy, és elválaszthatatlan. A mindennapi élet küzdelmei, félelmek, a házkutatások borzalmai, a kivándorlás izgalmai.
Hosszú telek, balzsamos virágillatú tavaszok, s az a felejthetetlen nyár; ébredő szerelmük bódult kábulata.
Rozsdabarna őszi hajnalon csókok, ölelések. A vágy és a beteljesülés csodája. Egymásba fonódó fájdalmuk gyermekük sírjánál.
A suttogó hangfoszlányok csenddé szelídülnek, amikor kialszanak a fények. A zongora hosszú árnyéka egybeolvad Balázs magas, karcsú alakjával. A szolidan elegáns fény megvilágítja nemesen szép arcát. Szelíd mosollyal meghajol.
Dóra szíve beleremeg, ahogy tekintetét a pódiumra emeli. Egybeolvadt pillantásukból visszatükröződik lényük szépsége, szerelem és szeretet tüze ég szemükben.
Boldog kiválasztottak ők.
A felhangzó taps lezárja e bűvös pillanatot.
Balázs átszellemülten hajol a zongora fölé, s mindent betölt a zene katartikus szépsége. Az utolsó akkord után, tekintetük ismét találkozik. Átjárja lényüket az Isteni adomány, egymás iránt érzett olthatatlan szeretetük és szerelmük.