Fullextra.hu - Kátyú

Figyelem! Nem összetévesztendő Tolnay Klári híres "Katyi" című filmjével!

Az elmúlt napok kifejezetten hideg időjárásának hatására ismét virágzik kishazánk egyik legjellemzőbb jelensége, a kátyú. Külön öröm, hogy a több napja tartó özönvízszerű esőzés kedvez e kifejezetten magyar, már-már unikumnak számító jelenség zavartalan terjedésének, fejlődésének.

Valahogy úgy vagyunk ezzel is, mint a parlagfűvel. Van, akinek tetszik, van, akinek nem. A természetvédők nagy bánatára pillanatnyilag vezetnek az ellenzői. Országos, mi több, hivatalos kampány indult a kiírtásukra, mert egyre több parlamenti, önkormányzati képviselő szerezte be miattuk vadászat közben allergiáját, s amelynek külső jegyei nem mutatnak olyan jól az újságok címoldalán elhelyezett fotóikon. Akkora kampányt indítottak, hogy félő, előbb-utóbb védetté kell majd nyilvánítani e szegény növényt. Szerencse a szerencsétlenségben (legalábbis a parlagfű szempontjából), hogy mindez Magyarországon történik, így az imént vázolt veszély még egy jó darabig nem fog fejfájást okozni a világörökség sorsa miatt aggódóknak.

Hasonló helyzet kezd kialakulni a kátyúk esetében is. Vannak ellenzői, és vannak, akik értetlenül állnak a kátyúk elleni hecckampány előtt.

Tegnap reggel, szokásomhoz híven a budai alsó rakparton igyekeztem Albertfalváról megközelíteni imádott római-parti munkahelyemet. Örömmel konstatáltam, hogy előttem teljesen érthetetlen okból ugyan, de egészen jól járhatók az utak, kevés az autó, nincs nagy forgalom. Tartott mindez a budai rakpartra levezető szakaszig. Ott (akkor még) szintén érthetetlen okból viszont hirtelen dugóba kerültem. Nem tudom, hogyan, de valahogy sikerült sértetlenül túljutnom ezen az akadályon, és nagyon nem értettem, hogy miért állnak autók az amúgy sem túl széles szakaszon, és miért áll közöttük kék villogóval egy rendőrautó, és sárga villogóval egy tréler. Gondoltam, valami baleset lehetett, pechem van, még elkaptam az eset végét. Este, hazafelé az utak egészen jól járhatósága feletti örömömre megintcsak némi árnyék borult. Akkor még nem tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen megint ott van a dugó, ahol reggel volt. Dugó volt, és mint afféle harcedzett régi motoros, rezzenéstelen arccal igyekeztem minél hamarabb kikerülni belőle. Gyanús volt ugyan, hogy szemmel láthatólag kerék és alvázproblémákkal állnak az autók az út mindkét oldalán, de igazából nem tudtam körülnézelődni, hiszen közben kátyúkat is kellett kerülgetnem. Aztán mégestébb, az otthon kellemes csendjében látom ám a híradóban, hogy az általam reggel és este tapasztalt dugó oka egy pubertáskorát élő kátyú volt. Fejlődőfélben volt, hiszen méretileg még este is csak alig érte el a másfél méteres átmérőt, s mélysége is alig haladta még meg a 20 centit. És óvatos is volt, hiszen a rosszindulatú kátyú-betömögetők elől fekete, olajos víztömeg takarásában igyekezett észrevétlen maradni. A híradás szerint a nap folyamán többtíz autós került közelebbi kapcsolatba vele, tanulmányozhatta testközelből a természetrajzát. Az FKF Rt. képviselője a riporter kérdésére elmondta, hogy:

"Vannak olyan útszakaszok, amelyeknél lehet és kell számítani kátyúkra. Tehát úgy kell vezetni." ( aki nem hiszi, ide kattintva nézze-hallgassa meg a riportot ).

Világos beszéd. Mégis, micsoda dolog, hogy mindenféle hülye elvárásokat támasztanak szegény vállalat elé, figyelmen kívül hagyva, hogy van nekik épp elég más dolguk is (szintén az említett riportban hallható: "... A főosztályvezető elmondta: jelenleg vannak fontosabbak dolgok is, ezért erre nincs pénz."). Na meg idő sincs rá. Nyilván ezért nem lehetett egész nap egy jelzőlámpával, neadjisten korláttal jelezni, hogy védett természeti kincs található az út közepén. Néztem, hallgattam a riportot, és valami megfogalmazhatatlan, furcsa érzés kezdett eluralkodni rajtam. Biztos ismeritek azt az érzést, amikor valami nagyon jó történt az emberrel, ám bármennyire is szeretné, nem találja rá a magyarázatot. S amíg ezt nem leli meg, addig ez a jó érzés nem állandósítható, nem tudom tudatosan újra és újra előidézni. S hiába a pillanatnyi kéj, csak-csak árnyékot vet rá, hogy esetleges, nem tudod, eléred-e mégegyszer életedben valaha is. Hiszen kétszer is jártam aznap arra, és mindkétszer megúsztam valahogy. ÉN!!! Én, aki különös érzékkel találom meg mindig azt a sávot, amelyik vagy megszűnik néhány méteren belül, vagy sávváltásom után hirtelen reménytelenül bedugul. És nem találom az igazi magyarázatot! Csak egyetlen, bár talán erőltetett magyarázat lehet: hülyének mindig szerencséje van. S hogy ez valóban így lehetett, bizonyítja az is, hogy lám, a főosztályvezető is abszolút hülyének nézett. Lehet persze még egy magyarázatot találni: azért úsztam meg, és sikerült elkerülnöm a kátyút, mert már tele volt. Egy másik autóval. Akkor viszont baj van. Köszönettel tartozom annak az autónak, illetve vezetőjének, s természetesen, mint minden szívességet, idővel majd egyszer ezt is viszonoznom kell. Bármennyire is ódzkodom tőle.

Aztán még sokáig motoszkált agyamban az eset. Eszembe jutott, hogy már múlt télen bekeményített az FKF Rt. Nagyon sokan ugyanis a kátyúkat hibáztatták azért, hogy kocsijuk rossz műszaki állapota miatt pont egy kátyúban lehelte ki tengelyét. Emiatt aztán szegény, szerencsétlen FKF Rt. olyan kártérítéseket volt kénytelen kifizetni, amelyek abszolút jogtalanok voltak. Hiszen senki sem kötelezte azt az autóst, hogy pont arra járjon, ahol a "bűnös" kátyú heverészett. Emiatt aztán erősen valószínűsíthető a szándékosság. Direkt ment arra, direkt ment bele, direkt akkora sebességgel, és direkt az anyagi haszonlesés szándékával. Ezzel magyarázható egyébként a kátyúk körül szinte mindig kialakuló dugó is! Igazából a mobilszolgáltatók a megmondhatói, hogy milyen futótűzként terjed egy-egy méretesebb kátyú fellelhetőségi helye. Amint kialakul valahol egy akárcsak forintos nagyságú liki-luki-lyukacska az úttesten, rögtön megjelennek ott a roncsautók, a biztosítási csaló-hiénák, és sűrű, tömött sorokban tágítják a lyukacskát. Egészen addig, amíg defekthegyek, tengely- és alvázsérülések tömege nem jelzi, hogy ideje lenne tenni valamit. És nem elég, hogy annak a szerencsétlen FKF Rt.-nek emiatt kártérítéseket kell fizetnie, az amúgyis munkaerőhiánnyal szenvedő tömöbrigádokat kénytelenek feltölteni a parkolóőr iskola tanulóival, ezáltal még külön bevételkésedelem is sújtja őket a halasztódó birság kiszabások miatt. Valamit enyhít a helyzetükön, hogy rosszindulatú tanácsadók azt javasolják az autósoknak, mindig legyen náluk fényképezőgép. Így bármilyen, kátyú okozta baleset esetén azonnal dokumentálhatják magát a kátyút is, elkerülendő, hogy amint beérkezik a kárigény, azonnyomban megjelenjen ott egy tömőbrigád, miáltal vért izzadhat az autós, mire bebizonyítja, ott bizony kátyú volt. Azt hiszem, pontosan emiatt az ajánlás miatt választotta a jelenlegi megoldást az FKF Rt. Ma már megint nem kapkodják el a kátyútömést. Minek? Hiszen úgyis ott a fénykép, nehéz lenne letagadni. Akkor meg már legalább a bíróságok, helyszínelők munkáját had segítsék ... Na meg addig is foglalkozhatnak a "... vannak fontosabbak dolgok is ..." megoldásával.

Az FKF Rt. sorsa miatti aggodalommal, nyugtalansággal hajtottam hát álomra a fejemet. Olyan is lett az álmom! Íme:

A Belügyminiszter utasítására a határállomásokon reggel kihelyezett "Behajtás csak talpig hóláncban" táblákat kiegészítették "Fényképezőgép mindig legyen kéznél" táblákkal. Ezzel egy időben utasították a határőrparancsnokokat, hogy a belépő (kizárólag külföldi rendszámú) autók futóműveit, kerekeit, alvázait alapos műszaki ellenőrzésnek vessék alá, a fellendülőben lévő kátyúturizmus visszaszorítása érdekében. Mint bécsi tudósítónk jelentette, az osztrák utazási irodák felismerve a biztosítási csalók egyre növekvő táborának jogos igényét - részletes térképekkel látják el az utazni szándékozókat, amelyekben pontosan fel lettek tüntetve a legbiztosabban tengelytörő magyar kátyúk. Gondoltak a kisstílűekre is, ezért a Magyar Árúk Fórumával együttműködésben külön rangsorolták a csak egy gumis defektes, a két gumis defektes, illetve a garantáltan totálkár jellegű gödröket. A Magyar Fogyasztóvédők bejelentéssel éltek Strasbourgh-ban, kifogásolva, hogy e tekintélyes méretű kiadvány ára a nyugati fizetésekhez lett igazítva, hátrányos helyzetbe hozva ezzel az ugyancsak EU-tag magyar biztosítási csalókat.

És azt is álmodtam még, hogy fel kellene végre ébredni.