Fullextra.hu - Szűzpecsenye hagymamártással

...még mindig „a mama főztje a legfinomabb”...

Magánügy, de most elmesélem.
...A mai menü kis családom déltájban fellépő heveny éhségérzetének csillapítására szűzpecsenye volt, különleges és pikáns hagymamártással.
Mármost ez az étek igen ízletes és viszonylag gyorsan elkészíthető, így már majdnem 12 óra volt, amikor nekiálltam a főzésnek.
Tudtam, hogy (egyebek közt) nagyfiam kedvére is teszek, - mire Ő beállít ebédre, hogy aztán fusson is tovább, - hiszen ez az Ő egyik legkedvesebb húsétele. És hát hiába, no... - jó tudni, hogy mire számíthatok. Hogy még mindig „a mama főztje a legfinomabb” felkiáltással szokott a hasonló, "kedvenc ebéd" utáni aranyos, és hízelgő mondat elhangzani Tőle, - így ennek biztos tudatában készülődtem neki a „munkának”.
Míg a sok vöröshagymát szeleteltem, - elkalandoztak a gondolataim.
…hogy mennyire jól tud esni, ha az ember mindennapos, rutinná „alacsonyodó” ebbéli tevékenységét elismerik…
Netán meg is dicsérik.
És ennek valamiféle kedves, derűs hangon jelét is adja az, akiért mindez történik…
Vannak dolgok, amiben az ember lánya biztos, amiben otthonosan mozog.
Nekem a főzés például ilyen. Köztudomású, hogy ízletesen, finoman főzök, - és én erre gyarló módon büszke is vagyok. Pedig nem vagyok beképzelt, egyáltalán nem...- tényleg nem.
És hát,...igen...
Szeretem, ha néha ilyenkor hangot is kap a „tetszés” avagy rosszabbik esetben a „nem-tetszés” kinyilvánítása a főztömet illetően. Így van genetikailag kódolva egy asszony – mit van mit tenni….?! Bizony, jó azt hallani, hogy „no, ez finom volt!” vagy egy szót sem kell szólni, - csak egész egyszerűen látom, hogy amit családom elé teszek, az megérte a belefektetett munkát…
Jó hallani, ha valamit jól csinál a fehércseléd a konyhában, akkor az találkozik az övéi kényes és kifinomult ízlésével, sőt, ez a munkálkodása még egy kedves szóval meg is ajándékoztatik…
Hogy úgy áll föl mindenki az asztaltól, hogy látom: megelégedett és jóllakott minden szerettem. Hogy megéri könnyezni a hagymától; hogy az életlen késsel bűvészmutatványt hajtva végre mégis szép szeleteket tudok varázsolni abból a fránya húsból; hogy a szinte magától termelődő és osztódással orvul szaporodó mosatlan edényhalmaz láttán nem kell szívbajt kapni, - mert hisz látom a szemekben, hogy amit csináltam, mindenki tetszésére volt…
A szűzpecsenye – jelentem, - finom volt és osztatlan sikert aratott.
…és dicséretben sem volt hiány.
Persze ez az, amiből sosem árt a „sok” ... Dicséretből egy asszonynak sosem elég. Ezzel nem árulok el nagy titkot, tudom.
De ne legyek elégedetlen, igaz…?!
Az nem szép dolog, - így hát szavam sincs.
...az a lényeg, hogy a szűzpecsenye tényleg finom volt.