Egy boldogtalan ember
Dátum: Január 08, vasárnap, 12:32:12
Téma: Életünk napjaink
 |
...tűnjön el egy évre Tahitira, mint Gauguin tette. |
Az ötven körüli kövér, pirospozsgás arcú, hájas, köpcös, gyérülő hajú sikeres vállalkozó feszengve ül velem szemben. Izzadt tenyerei között kockás zsebkendőjét gyűrögeti, s néha-néha végigtörli vele gyöngyöző homlokát.
– Tudja, Bogumil Úr, én nagyon boldogtalan vagyok. Komolyan mondom, néha úgy érzem, nincs tovább, felkötöm magam!
– Mi a baja, hiszen maga egy pénzügyi zseni, amihez nyúl az arannyá változik a kezében. Dúsgazdag, utazgat, slapajai intézik az ügyeit. Kilóra megveszi a honatyákat! Kell ennél több a boldogsághoz?
– Hát éppen ez az, hogy kell!
– Éspedig?
– Csak maga tud rajtam segíteni. Kicsi a tehetségem, kihunyt az érdeklődésem a nők iránt, elment a hajam, hajam után elmegy lassan az eszem is. Most amikor minden nőt megvehetnék, de hát minek...? Különféle zavaraim vannak! Már a virtuális szex is fáraszt.
– Az üzleteimmel is kínlódom, cukorbajt és köszvényt szedtem össze, gyógyszereken és szeszen élek. Ha nem segít rajtam, feladom!
– Drága Uram! Én adok magának egy flakon "életerőt", és hajregenerálót. Fogja és vigye! Aztán adja át az ügyeket fullajtárjainak, és tűnjön el egy évre, Tahitira, mint Gauguin tette. Válasszon egy fiatal polinéz nőt magának! Múlassa vele az időt, és ne gondoljon a világ sorsára! Éljen Ámornak, a mámornak, s lebarnulva, visszafiatalodva térjen vissza az üzleti életbe! Mindenki Önt fogja csodálni, irigyelni....
– És, - aztán? – kérdezte mohón, felcsillanó apró disznószemeit körbeforgatva – Aztán mi lesz?
– Mi lenne? Az itthoni üzleti élet, politikai maszturbáció újra nullára viszi az energiáját. Kiakad, mint a kakukkos óra. Mit tud tenni: újra elmegy, most már örökre, mondjuk a Sechel szigetekre. Letelepedik, és újabb fiatal szeretőt szerez magának.
– Álljon meg a menet, nem ér az egész semmit!
– Miért?
– Mert mit ér az élet, ha még irigyei, sincsenek az embernek! Én ha beledöglök, akkor se megyek sehová! Szeretem látni irigyeim savanyú pofáját. És ha lelohad a libidóm, akkor majd hazudok magamnak tüzesvérű fiatal szeretőt! Mesélek boldog szeretkezésekről jó nagyokat, hadd csorogjon a nyáluk!
– Kiknek?
– Mindenkinek, ennek az egész rohadt világnak! Ó, hogy én milyen boldogtalan vagyok! – zokogta vállamra borulva, és egy húszezressel megtörölte izzadó homlokát, - majd a pénzt a markomba nyomta.
|
|