 |
Álbírósági tárgyalás - a farsangi felvonulós szokások egyike. |
Hazai szokáskör:
Alakoskodás - a farsang a legkülönbözőbb népi játékok kiváló alkalma volt. A színjátékok és alakoskodások szinte minden típusa, változata előfordul a farsangi hagyománykörben. Az alakoskodás a helyszín szerint lehetett falufeljáró menet, felvonulás (dőrejárás, bakkuszjárás, remélés), vagy zárt helyen fonóban, tollfosztóban előadott dramatikus játék. Vannak egyéni, főként termés- és bőségvarázsló játékok, illetve egész közösségre vagy kisebb-nagyobb csoportokra kiterjedő nyilvános, közös alakoskodó játékok. Magyarországon az első farsangi álarcos játékokról már a XV. századból tudunk. Mátyás király Itáliából hozatott álarcokat. II. Lajos udvarában is kedvelt szokás volt az e fajta mulatozás. A XVI. századtól napjainkig fennmaradt Cibere és Konc, vagyis a böjt és a húsételeket megszemélyesítő alakok küzdelme. Ekkortól emlegetik a maskara szót. Az egyik leglátványosabb alakoskodás a mohácsi busójárás. Zagyván az ijesztők járták be a falut. Az állati bőrök, bundák, nercek használata ugyanúgy megjelent mint máshol. Az álarc viszont felénk nem volt szokás. Míg máshol fából faragtak álarcot, nálunk az arcrészre tett bőrökbe vágtunk lyukakat, a száj-, a szem- és orr-részekre.
Álbírósági tárgyalás - a farsangi felvonulós szokások egyike, melyben alakoskodókat vagy bábukat, illetve állatokat ítéltek halálra, és a személyeket imitálva, az állatokat ténylegesen kivégezték, megölték. Az ítélkező játékok, a bírósági procedúrát parodizáló jelenetek az európai néphagyományban széles körben elterjedtek. Zagyván is volt bábuégetés. Ez általában a maszkabál előtti délután történt, miután végig vitték kocsival a falun.
Bakkuszjárás - Felvidéken az Ipoly mentén a legények húshagyókeddi felvonulása. Szamár- vagy kecskebőrbe bújtak, női ruhába öltöztek, kezükben nyársat tartva táncolták végig a falut. Megtréfálták az utcán állókat, a lányokat megcsipkedték, bekormozták. Fő céljuk a mulattatás volt. Itt Zagyván is ez volt a farsang fénypontja. Gyermekkoromban még én is részt vettem ezen, csak itt Ijesztőzés volt a neve. Az ideje itt a Maszkabál előtti hétre tevődött. Húshagyó kedden már nem volt szokás a faluban bármit is csinálni. Az előtte lévő vasárnap felkerültek a maszkák bőrei a fogasra.
Farsangi köszöntők - többnyire gyerekek, egyes helyeken lányok, legények, házas emberek adománygyűjtő szokása. Sok helyen a falusi tanítók, illetve papok jövedelméhez tartozott a farsangi adomány. Általában farsang utolsó napjaiban jártak nyárssal, kosárral, tarisznyával házról házra a köszöntők. Gyakran közös szórakozásokra, bálra invitáltak, gyűjtöttek adományokat. A zagyvai Ijesztőzés ezt az utóbbi célt szolgálta, begyűjtöttük a bálra szükséges dolgokat. Pénzt a zenekarra, aztán az enni-innivaló pedig a közös programokat segítette.
Különlegesnek mondható a szokások praktikussága. Egy láncolattal szeretném ezt érzékeltetni.
* A böjt alatt majd nem igazán lehet a lányos házakhoz menni, ez abban az időben szinte előírás volt.
* Ezért a böjt előtti napokat jól kihasználták.
* A köszöntgetéssel begyűjtötték a bálra-valót. Nem került annyi költségbe.
* Aki adott a köszöntgetéskor (még a legszegényebbek is adtak) azok mindannyian ott voltak a bálban.
* Tehát minden-mindennel kapcsolódott. Sőt! Ezáltal nem is érezték valami tehernek a belépőt, vagy tombolát.
Az egyszerű emberek hagyományai, szokásai példaként szolgálhatnának ma is, egy-egy beruházás, vagy bármiféle döntéskor. Sajnos ma már úgy van, hogy eldőlt valami és akkor kezdenek a népnél puhatolózni. A régi időkben ez nem igazán élt volna még egy napig sem. Az ilyen kisbírót, bírót, jegyzőt gyorsan kitakarították volna, hiszen sokkal kisebb és főként zártabb faluközösségekben éltek az emberek. Akkoriban talán igazi demokráciáról is beszélhettünk.
