Fullextra.hu - Közvéleménykutatás

... úgy vagyok az adóforintjaimmal, mint a mindennapi, betevő ebédemmel. Inkább menjen pocsékba, mint kárba.

Ezek a telefonos közvéleménykutatások ...:-))))

Míly szerencse, hogy azért általában a kérdezőbiztosoknak is van munkaideje! És az (szintén általában) egyezik az enyémmel! Csakhogy van az úgy, hogy még (vagy már) itthon érnek, olyankor elég nehéz megúszni őket. Pláne, ha az ember vár valami fontos, vagy annak tűnő telefont is. Így jártam ma már megint. A mai azért már modernebb volt a szokásosnál. Eddig ugyebár volt az, hogy valamelyik közutálatnak örvendő (van esetleg másmilyen is? Nem is tudom ...) politikusunk hívott, és kérve-kéretlenül rögvest belekezdett a mondókájába. Válaszra természetesen esélyt sem adva. Aztán vannak az egyéb, mindenféle cégek megbízásából készített felmérések, amikor is egy (érdekes, ilyenkor mindig) nagyon kedves hang bemutatkozik, elnézést kér, és megkérdezi, hogy hajlandó vagyok-e? A fene a jó szívemet, általában hajlandó vagyok. Mert tudom, hogy személy szerint maga a kérdező ebből él, ezután kapja a fizetését. Miért ne segítenék hát neki? Biztos találkozik durva elutasításokkal is, hát legalább én ne legyek pokróc az ő életében. A mai azonban már fullautomata volt! Ez egyébként már rögtön az elején is feltűnhetett volna, mert érdekes módon a hangja már korántsem tűnt olyan nagyon kedvesnek. Erősen érződött, hogy itt nem élőbeszéd következik, és hát mit tegyek? Én már csak ilyen vagyok ...

A lényeg a lényeg, a választás közeledtével arra lett volna kiváncsi, hogy mit tervezek a választások idejere. A válaszadást megkönnyítendő, minden kérdés után felsorolta a választási lehetőségeket. Gondolom a rekedtségemet megelőzendő, vagy az abból adódó félreértéseket, ha neadjisten elkövettem volna azt a felelőtlenséget, hogy protkómat nem helyezem vissza a számba, mielőtt felveszem a kagylót. Nekem elég volt csak a gombokat nyomogatnom, lehetőleg azt, amelyik szívem szerint a legközelebb áll a feltételezhetően már rég kialakult véleményemhez, válaszomhoz. Amikor mindez (had dicsekedjek, aránylag hamar!) tudatosult bennem, azért kicsit elsápadtam. Mert ismerve az előre megfogalmazott válaszok természetrajzát, várható volt, hogy lesznek olyan kérdések, amelyekre egyik előre magadott válasz sem illik istenigazából. S nekem ilyenkor rém kínos érzés, hogy bár szeretnék legjobb tudásom szerint pontosan, precízen válaszolni, mégsem tudok. Nemrég behívott személyes beszélgetésre egy fejvadász cég. Elmondták, hogy az az állás, amire az ő hirdetésük alapján jelentkeztem mit is takar, mire keresnek embert, feltettek néhány ellenőrző kérdést az önéletrajzomból (milyen szerencse, hogy készültem, és bemagoltam, mielőtt elmentem hozzájuk!), majd közölték, hogy teljesebb képet szeretnének rólam, ezért legyek már oly jó, és töltsem ki az általuk összeállított, alig, illetve egészen pontosan 200 kérdésből álló személyiségtesztet. Minden kérdésre 3 válasz adható, illetve x-elhető a megfelelő rubrikában. Az első oszlopba helyezett x azt jelenti, hogy IGEN, a másodikba azt, hogy TALÁN, a harmadikba a kategórikus NEM kerül. Na, hát ott is igen-igen bajban voltam. Mert mi a fenét x-eljek be pl. egy olyan kérdésre, hogy "Valaki megdobja önt egy kővel. Mit tesz ön? Visszadobja kenyérrel?"? Határozottan tudom, hogy ha ezt az édesanyám teszi, akkor határozott IGEN a válaszom. Ha a nejem teszi, akkor is erősen hajlok az IGEN válasz felé, de agyam hátuljában azért talán megfordul a TALÁN is, mint esetleges eshetőség. Ha az a ... szomszéd teszi, akinek amúgyis olyan tenyérbemászó a képe, akkor gondolkodás nélkül húzom be az x-et a kategórikus NEM kockájába, és megjegyzés gyanánt odabiggyesztem, hogy hacsak nem 2 hetes, kőkemény, penészes kenyérről van szó. Mit x-eljek tehát? Jobb híján a TALÁN-t választottam. Csakhogy egy személyiségtesztnél egyáltalán nem biztos, hogy ez a válasz egyenértékű a "különben olyan galamblelkű, hogy a galambok hozzá járnak pszichoterápiás kezelésre" című értékeléssel, ami egyébként kőkemény alapvetés lenne, ha rólam van szó.

Nos, ezúttal szerencsém volt. A mai kérdésekre a válaszok többségénél szerepelt a "NEM TUDJA" is, mint lehetőség. Tekintettel arra, hogy KONKRÉTAN az én számomat hívták, nyilván valamilyen úton-módon RÖGZÍTETTÉK is a válaszomat, naná, hogy ahol lehetett, ott a NEM TUDOM-ot jelöltem meg. Naná! Ilyen kérdésre, mint pl. "Ön kire fog szavazni? 1. FIDESZ, 2. MSZP, 3. SZDSZ, 4. MDF, 5. EGYÉB, 6. NEM TUDOM" nem is tudom, milyen választ várnak? Megéltem már ezt azt rövidke pályafutásom alatt, vannak tapasztalataim, és vannak elképzeléseim is arról, hogy mi történhet, ha neadjisten OLYAN kezekbe kerül a válaszom. Én tehát a 6-ost nyomtam meg.

És izgatottan vártam (mert ekkor elhatároztam, arra is majd a NEM TUDOM-ot nyomom), hogy milyen válaszok közül választhatok majd arra a kérdésre, hogy "Milyen nemű Ön?". De ott ez már nem szerepelt. Lehet, hogy nem is olyan precíz ez a mostani felmérés???

Ám kicsi, mindig segítőkész szívem most azért mégis roppant örül.
Merthogy megint segíthettem.
És ettől majd szebb lesz, és jobb lesz a világ.

És mert erre nem volt nyomógombos válaszlehetőségem, ezúton üzenem: nagyon szívesen.
Máskor is.

Amíg az adóforintjainkból fussa.
Mert abban valahogy nemigen hiszek, hogy valamelyik, az állami támogatást nélkülöző kicsinyke pártocska rendelte volna meg ezt a felmérést.
Márpedig akkor már úgy vagyok az adóforintjaimmal, mint a mindennapi, betevő ebédemmel.
Inkább menjen pocsékba, mint kárba.
Nem igaz?