(Túl)súlyprobléma, avagy életünk megkeserítője
Dátum: Február 11, szombat, 09:08:27
Téma: Tudomány


Nem nagyon találkoztam még olyan nőtársammal, aki az életben legalább egyszer nem érezte volna szükségesnek a fogyókúrát...


Azt hiszem, valójában sokkal több embernek jelent problémát a saját súlya, mint ahányan bevallják, vagy mint ahányról külső szemlélőként gondolnánk. Nem nagyon találkoztam még olyan nőtársammal, aki az életben legalább egyszer nem érezte volna szükségesnek a fogyókúrát, vagy éppen az ellenkezőjét, a súlygyarapodást. Vagyis egyetlen nő sem elégedett a súlyával. A túl soványak a molettebbekre irigykednek, a molettek a nádszálakra, míg az ideális alkatúak is állandóan kövérnek érezve magukat konditermek falai között kínozzák magukat, vagy éppen koplalnak, mert az a fránya mérleg tíz deka fölösleget mutatott. Számomra mulatságos, és ugyanakkor rendkívül bosszantó, amikor hozzám képest 10-20 kg-mal kisebb súlyú nők arról panaszkodnak a fülem hallatára, hogy milyen kövérnek érzik magukat, mert az ülőmunkának „hála” megint felszedtek pár kilót… Persze még mikroszkóppal sem lehet felfedezni rajtuk a fölösleg hangyányi szikráját sem, de az ő tükrük talán valami egészen mást mutat. Vajon honnan jönnek ezek az önmagukról alkotott hamis képek?
Bevallom, én is világéletemben súlyproblémákkal küszködtem, és még most is, és bár túl vagyok már néhány sikertelen fogyókúrás próbálkozáson, azért még nem adtam fel. Hosszas gondolkodás, és egy Rüdiger Dahlke könyv elolvasása segített hozzá félelmetes felismerésekhez az elhízással, illetve a fogyókúrák sikertelenségének okaival kapcsolatosan, amit most szeretnék – több részletben - megosztani mindenkivel, akit érint, hátha többeknek segíthet a fölös kilók elleni kétségbeesett küzdelemben. A cikksorozat megírásához Rüdiger Dahlke: Súlyproblémák c. könyve adta az ötletet, és ajánlom mindenkinek, aki meg akarja érteni, hogy milyen konkrét lelki problémák állnak az elhízás vagy éppen a kóros soványság hátterében. Az olvasottakhoz én hozzátettem a saját tapasztalataimat és gondolataimat, bízván abban, hogy másokat is elgondolkodtat.

Kezdjük talán azzal, hogy milyen is korunk szépségideálja, mert hiszen minden korban más és más nőtípust kiáltottak ki vonzónak. A reneszánszot például kifejezetten a túlsúlyos nőknek találták ki, erről árulkodnak a festményekről ránk mosolygó kövérkés nőalakok. Sőt, ami azt illeti, manapság már Vénuszt is szigorú fogyókúrára fogná a háziorvos. Rubens modelljei pedig már annyira taszítóak a mai modern közízlés számára, hogy elég nehéz elképzelni, hogy valaha a vastag combok, a széles csípő, és a hatalmas fenék még szexisnek számítottak. Aztán jött egy olyan kor, amelyben letűnt a kövérség divatja – engem önkéntelenül arra a bibliai képre emlékeztet, amikor a fáraó álmában a csontvázszerű tehenek elnyelik a kövér teheneket a folyóparton, és meg se látszik rajtuk. Hát pont ez történt a dús ideálokkal is, elnyelte őket a kóros soványság kultusza. Persze nyilván akkor is akadtak szenvedő kivételek. Az aszkétikus időket aztán megint egy bőségesebb korszak követte, és ez így folytatódik korszakról korszakra. Nos hölgyeim, nem is lenne rossz átaludni a mostani anorexiás időket, hogy aztán felébredjünk egy olyan világban, ahol újra vonzónak látják a teltebb idomokat, és az anyaság megtestesítői szerepelnek az újságok címoldalain!

A szépségideálok nagyon jól tükrözik a különböző korok eltérő világnézetét és emberképét. A reformáció például nyilván vallási indíttatásból az aszkétikus, elkínzott bűnöst emelte piedesztálra, az azt követő kor pedig újra az érzéki élvezeteket állította a középpontba, s ezáltal ismét a dús formák kaptak helyet a művészetekben, mint szimbólumai az étkezést és egyéb földi gyönyöröket nem megvető, hanem inkább élvező embertípusnak. És van a dolgoknak egy érdekes másik vonatkozása is. Tudniillik az emberiség szaporodáshoz való mindenkori viszonya is tükröződik a kikiáltott szépségideálban. Egy olyan korban, amikor fontosak az utódok, a szaporodás, akkor az emberek nagyra becsülik az anyaságot és a termékenységet, no és természetesen az arra jellemző külső sajátosságokat is, a telt, kerek formákat, ha viszont az emberek nem akarnak szaporodni, akkor nem értékelik ezeket a tulajdonságokat. Ezutóbbit láthatjuk megvalósulni a mai modern nyugati társadalmakban is, ahol a család a karrierhez képest másodlagos, a nők társadalmi szerepe is megváltozott: eltartottból kenyérkeresővé, független, szuverén individuummá lépve elő. Ez a változás pedig nem kedvez az utódnemzésnek. Ezért az anyaságra emlékeztető alkat egyszerűen nem divat. Sokkal inkább a fiús, nemi jelleg mentes, és a női nemi szerepet elutasító típus. Találkoztunk már ilyennel, méghozzá az első világháborút követően a húszas években, a Párizsból kiinduló bubifrizurás divat a fiús öltözködéssel akkoriban bár forradalminak számított, és hamar meghódította a nyugati világot. A hajjal együtt azonban a nőiesség jegyeit is „levágták”, a női (szűk) melleket sportos zakók alá, a keskeny csípőket (nem épp a szülés jelképe!) pedig kockás bricsesznadrágba rejtették. Sildes sapka, szivar, fiús viselkedés. Mindez nyilván összefüggésben volt a háború utáni nélkülözéssel, és éhezéssel. Akkor ugyanis a romokban álló Európában a nőknek ugyanúgy szerepet kellett vállalni a kenyérkeresésben, mint a férfiaknak, s már nem csak a háztartásról és gyermeknevelésről kellett szóljon a nő élete. Az egyenjogúság elnyerésével azonban valamit elveszítettek a nők: a nőiességüket. A kemény férfias létharcban ugyanis nem volt esélye a puha, kerekded formáknak, vagy a lágyságnak. Ami eddig kerek volt, az szögletessé vált. Az emberek felfelé nyúltak és elvékonyodtak, a társadalmi érvényesülésre való törekedés, valamint a szűk esztendők testi leképeződéseként.

És most jön a vigasztalás azoknak, akik nem akarnak lefogyni. A vékony formák mindig az emberi kitaláció eredményei, ugyanis a természetben a gömb, a kerek formák fejezik ki a harmóniát, a szépséget, és egészséget. Hiszen gömbölyű a Nap, a Hold, a csillagok, a Föld, az atomok, a sejtek, és még a víz is gömbformára törekszik. Minden földi élőlény egy kerek petesejtből indul ki, és minden nép kultúrájában megtalálható a kerek, gömbölyű forma, mint a tökéletesség, az egység szimbóluma (lsd. mandalák, rózsaablakok). Platón híres művében is gömb alakú emberkékről ír, akiket az istenek haragból kettéválasztottak, mert irigyelték tőlük a boldog harmóniát, amiben léteztek. A lelke mélyén minden ember tudja, hogy a kerek gyönyörű, de mivel hegyes és szögletes világot teremtettünk magunk köré, örökké szembesülnünk kell ez ellentmondás okozta lelki gyötrelmekkel, és konfliktusokkal. Aki kerek, az azért nem lehet boldog, mert úgy érzi, nem illik be a környezetébe, aki pedig keskeny és szögletes, az azért nem boldog, mert nem találja magában a gömb harmóniáját. A terhesség őszintén megmutatja, mi a szép és tökéletes, és érdekes módon ebben az állapotban minden nő egésznek és kiegyensúlyozottnak érzi magát. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy az első lépcső az önmagunk elfogadásához vezető úton, hogy nem szabad megvetni a kerek formákat.

Azoknak pedig, akik nem érzik jól magukat a hústoronyba zárva: ébresztő! Most nem ilyen időket élünk, úgyhogy ha nem akarunk egész életünkben a külsőnk miatt szenvedni, hát meg kell próbálnunk alkalmazkodni az aktuális szépségideálhoz. Persze létezik olyan alternatíva is, hogy nem törődünk vele, hogyan nézünk ki, mert nem ez a fontos, de most tegye minden nő a szívére a kezét, és mondja, hogy sosem vágyott arra, hogy szép legyen. Azt hiszem, aki erre megesküszik, az füllent.

Ha eljutottunk oda, hogy elismertük önmagunk előtt, hogy változtatni kellene az életmódunkon, már megtettünk egy nagy lépést. De ne várjon senki csodarecepteket, varázsszereket, vagy tuti tippeket, amitől garantáltan le lehet fogyni. MERT ILYEN NEM LÉTEZIK! Ez manapság amúgy egy hatalmas üzlet, hiszen mások nyomorúságából hatalmas összegeket lehet kasszírozni, és én határozottan állítom, ha valaki pénzt kér egy receptért, az garantáltan rá akar szedni minket. Az igazán hatékony módszerekért nem kell patikában sorba állni, vagy telefonos rendeléseket feladni, netán szaunákban vagy edzőtermekben izzadni vélt vagy remélt sikerekért. A leghatékonyabb eszköz mindenkinek a rendelkezésére áll, ez pedig nem más, mint a tudat, amelyet ha uralni tudunk, csodákra leszünk képesek. Pedig ezek egészen hétköznapi dolgok, ezért ne gondoljon senki semmi hókuszpókuszra, mert az itt nem lesz. Egyedül a fejünkre lesz szükség, a gondolatainkra, és érzéseinkre. Semmi többre.

Folyt.köv.






Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=1797