Művér - 1
Dátum: Február 17, péntek, 18:52:51
Téma: Anomáliák térben és időben
 |
Sajnos a feltalálók élete rázós. És aki még ráadásul ezoterikus is, annak egyenesen göröngyös az útja. |
1.
Balambér tűzgömbbé válva elhagyta a bűnös várost. Meg sem állt a Mindenható Atya birodalmáig. Még jóformán ideje sem volt leporolni magát, máris az Úr elé vezették. Kérdi tőle az Úr.
– Na, Balambér uram, hogy érzi magát?
– Megmondom őszintén Mindenható Atyám: szarul, de büszkén. Küldetésem csak részben tudtam beteljesíteni, elbuktam az emberi gyarlóság, kapzsiság, ostobaság rám zúduló szennyes árjában. Mondhatnám úgy is, ha nem szabadítasz ki onnan, abból a gyehennából, akkor elveszejtenek a bűnös város maffiózói. Kímélj meg uram az ilyen küldetésektől! – könyörgött térden állva a nagy Balambér mester, de az Úr csak mosolygott vergődésén, hiszen újabb feladattal készült megbízni őt. Így fordult hozzá.
– Kedves mesterem, csodadoktorom, okleveles feltalálóm új megbízatásom van a számodra.
– Ne, Uram! Oda vissza nem megyek! – visított kínjában Balambér
– Sajnos a feltalálók élete rázós. És aki még ráadásul ezoterikus is, annak egyenesen göröngyös az útja. Vissza kell menned, az emberiség léte a tét!
– Kegyelmezz nagy jó uram! – könyörgött kecskeszakállát tépve Balambér, de az Úr nem tágított.
– Vissza kell menned pár nap múlva. Új feladattal látlak el: meg kell mentened az emberiséget.
– De Uram, miért pont én?
– Mert te vagy a feladatra a legalkalmasabb. Öt nap pihenőt kapsz. Addig a rendelkezésedre állnak a paradicsom hurii. Élvezd ki a szerelmüket…
– De Te is tudod Uram, én a fiúkat szeretem…
– Ja, erről egészen elfeledkeztem. Látod, milyen maradi vagyok… bocsáss meg, nézd el nekem ezt a tévedésem! Fiatal szűz, tejszagú kerubokat adok melléd szolgálóul. Kiélvezheted a szerelmüket öt napon át.
– De uram, nem jó ez így! Odaküldesz engemet ezek, a vadbarmok közé, mint egy áldozati bárányt. Legalább adjál mellém egy-két fiút segítségül…
– Nem leszel egyedül, melléd adom Csiger Antit, a lánglelkű keresztes lovagot, a híres szabadkőműves mozdonyvezetőt…
– De uram, biztos, hogy kielégíti minden vágyamat ez a Tóni?
– Na látod, ebben nem vagyok egészen biztos, és ha jól meggondolom, úgyis elkél a segítség: kapol két kerubot is. Na, áll az alku?
– Így már más a helyzet Atyám, legalább nem érzem magam egyedül: áll az alku. Mit kell tennem?
– A teendőd a következő. Mint tudjuk az ördög nem, alszik, és bizony erősen munkálkodik az emberiség elpusztításán. A háborúkba való kergetés, a holokauszt nem jött be. Az emberiség csak szaporodik, egyre szaporodik. Így a Sátán egy bukfenccel a fertőző és genetikai betegségeket küldte rájuk. Először a spanyolnáthával tizedelte őket 1918-ban, aztán mivel csak egy része pusztult ki, jött a torokgyík, a rák, az ebola, az aids… de az ördög próbálkozásai mindenütt megbukni látszanak. Így most a csirke-influenzával akarja kiirtani az emberiséget. Ez ellen nincs oltás, nincs orvosság, itt nem segít a sebészkés, a kemoterápia, a sugarazás… Ennek kell gátat vetnünk!
– Hű-ha… az annya köcsögit! Nagy fába vágjuk a fejszénket nagy jó Uram!
– Nem eszik olyan forrón a kását! Nézzed, van ott a sárgolyón a Mucsi tanyához közel egy daruszőrű mozdonyvezető, aki nem ismer lehetetlent. Ő fog neked segíteni, mint már említettem. Általa megkapod tőlem az instrukciókat. Elő kell állítanod a művért, amit az emberiség arra érdemes egyedeibe beinjekciózva, lecserélve a teljes romlott vérkészletét, ellenállóvá kell tenni. A technológiát menet közben kapod meg. A szervezés Csiger úré, a tied a kísérletek és a minták elkészítése, majd a tömeggyártás beindítása.
– Csak ennyi uram?
– Nem elég ez fiam?
– De, túl sok is. Oly nagy a feladat, hogy érzem, beleroppanok.
– Bízzál bennem, mint magadban! – szólt az Úr és befejezte az audenciát.
Balambér öt napon át, élvezte a paradicsom kényelmét. Telhetetlen kéjvágyát az ég kerubjaival elégítette ki. És amikor eljött az indulás napja, két gyönyörűséges hamvas bőrű, tejszagú ifjú kerubbal átlépte a dimenzió-kaput.
2.
Tónink befejezve küldetését, a börtöntöltelékekkel, ügynökökkel teli szerelvényt eljutatta a pokolba. Lucifer szalutált neki, egy-két dicsérő szóval illette, vállon veregette és visszaküldte a földre a dimenzió-kapun keresztül.
Tóni gödrös díványán heverészve élvezte a boldog semmittevés délibábos nihiljét, amikor hirtelen megszólaltak a rézcsillárra kötött szélcsengők: a Mindenható Atya hivatta. Hirtelen felugrott a díványról, magára kapta a vasutas esőkabátot, fejére húzta a csuklyát és hatalmas ingakoloncát lábai között meglóbálva, bejelentkezett:
– Te vagy az, Mindenható Atyám?
– Igen, én vagyok az.
– Mi a parancs?
– Új feladattal bízlak meg. Este alkonyatkor lemégy a Mucsi tanyára, bemégy a tyúkólba, pontosan hatkor. Megállsz az ajtóban, és a dimenzió-kapun át, belép három ember. Az idősebb Balambér mester és két fiatal segédje. Őket, hármukat kell elhelyezned a Mucsi tanyán. Ki kell alakítanotok az istállóban egy művér előállító kísérleti laboratóriumot. Meg kell szervezned az alapanyag-termelést, begyűjtést, és el kell készítenetek a próbaüzemet.
– De Uram – aggodalmaskodott Tóni – csak úgy, ukk-mukk-fukk, hogy gondoltad? Nem érzem magam képesnek erre a feladatra! Még egy-két trént elfuvarozok a pokolba, de ilyen művérrel? Ki hallott már ilyet! Ennyi tengelyen töltött év után, vegyészkedni?
– Tedd, amit mondok, nem bánod meg!
– Ha, így gondolod uram, állok elébe! – adta meg magát Tóni.
– Szóval, a Mucsi tanyát berendezitek egyes számú bázisnak. A tanya körül elterülő három hold legelő, szántó köré vonok egy mágikus kört: élő ember rajtatok kívül se be, se ki nem megy onnan. Gondtalanul munkálkodhattok. Mindennel el lesztek látva.
– És, ha fentről uram, a műholdakról, felfedeznek bennünket? Mi lesz?
– Arra majd ráérünk akkor. Egyelőre a védelmem alatt álltok, és ez elég. Munkálkodjatok, és ha jól dolgoztok, akkor meglesz az eredménye. Rajtatok múlik az emberiség sorsa!
– Uram, ne tedd ezt velem! Ekkora súly alatt leszakad a vállam!
– Nem leszel egyedül. Veled lesz Balambér is.
– Köszönöm uram, hogy így megosztottad a rám nehezedő terhet. – mondta Tóni búcsúzóul, és megszakadt az összeköttetés.
Még aznap átküldte az Úr Balambért és két segédjét a dimenzió-kapun. Mariska néni éppen a tehén tőgyinek vallatásával volt elfoglalva, amikor éktelen rikácsolás hangja ütötte meg a fülét. Józsi bácsi szokás szerint a budin ült és a Népszabadságot böngészte. Hátra szólt neki élete párja.
– Hé, apjuk! Nézzed mán meg, nem görény garázdálkodik ott benn, igen rémüldöznek a baromfiak! – az öreg kénytelen kelletlen felkászálódik a budiról és elindul a tyúkól felé. Kinyitja az ólajtót és földbe gyökerezik a lába a látványtól. Három ember néz vele farkasszemet a kupacban rájuk repülő tyúkok, és az őket tépázó kendermagos kakasok gyűrűjében viaskodva. Kivágja az ólajtót sarkig, földhöz csapja kopott nyúlszőr usánkáját, ami még negyvenötből maradt itt az oroszok után, egy zsíros pufajkával és egy vászon zubbonnyal egyetemben, amikor a németek kilőtték belőle a muszkát. ..
A három jövevény kitódult az ólból. Mariska néni akkora pánikba esett, hogy a szegény pára ijedtében nagyot rántott a tehén csöcsin, amitől az fájdalmában elbőgve magát, fejőszékestől felrúgta őt az eperfa tetejére. Ott hányta magára óbégatva a kereszteket.
– Uramisten, uramisten! Visszajöttek a komenisták…
A helyzetet a drótszamáron éppen beérkező Tóni mentette meg Rögtön átlátta az eset komolyságát és így szólt a megriadt vén párákhoz.
– Emberek, őrizzék meg a nyugalmukat: nem ufók, nem kommenisták, ők az új bérlők…
– Miféle bérlők, he? – kérdezte óvatosan Józsi bácsi, kifele tessékelve az újonnan érkezőket a kezében fenyegetően suhogtatott kerítésléccel.
Tóni a jövevények elé sietve, rögtön pártfogásába vette és a gémeskút előtt álló roggyant, kecskelábú asztalhoz vezette őket, s leültette valamennyit egy-egy akácfa-tönkre. Így szólt az öregekhez:
– Ide figyeljenek Kendtek! Maguk már elég idősek ahhoz, hogy ebbe a világba itt küszkölődjenek. Nem hallották, mennyi gyilkosság van a tanyavilágban? Itt ez a Balástyai rém is , úgy öli a tanyasiakat, mint valaha a Pipás Pista… szóval, segíteni akarunk maguknak!
– Kik azok a mink, te Tóni?
– Hát, a Családsegítő Központ, na meg a Jóisten, meg én, meg ezek az urak itten, akik bérbe veszik maguktól a tanyát, kísérleti laboratóriumuknak. Maguknak nem kell semmit se tenni. Végzik a dógukat, mint eddig. A többit bízzák ránk!
– De, nem lesz ebből baj? – sipákolt Mariska néni a fa tetejéről. Mire Józsi bácsi alátolta a tyúklétrát, hogy kászálódjon már le onnan…
– Mi bajuk lenne. Kötünk egy eltartási szerződést magukkal. Beírjuk, hogy ezek a magyar igazolvánnyal rendelkező erdélyi kettős állampolgárok itten karitatív tevékenységet végeznek magukon…
– Rajtam ne végezzenek semmit! – ellenkezett Józsi bácsi – Levágom én még sarjúszénát, megkapálom a veteményest…
– De meddig? Ne ellenkezzen már velünk vén pipamocsok, hány éves maga?
– Nyolcvankettő…, de az állóképességem, Mariskám a megmondhatója, még a régi! Minden hónapban megekecselem egyszer-kétszer!
– Na, ne ellenkezzenek, itt írják alá a szerződést, aztán pofa súlyba! – lépett Tóni a tettek mezejére, és orruk alá tolta az előre elkészített okiratot. Azok remegő kézzel alákaparták a neveiket és Balambérék máris birtokon belül, helyezték magukat.
– Egyelőre az egyetlen szobában helyezzük el őket.
– És velünk mi lesz?
– Magukat kirakjuk a fészerbe!
– Akkor inkább a tyúkólba tegyenek be bennünket, ott jó meleg van a tyúkoktól! – rimánkodtak az öregek, de Tóni hajthatatlan maradt. A dimenzió-kapu miatt nem engedhette oda őket. Így replikázott.
– A tyúkól lesz a lepárlóhelység. Szigorúan titkos üzem… nem léphet be oda senki, megértették? Maguknak az ellátás a dolguk. Mariska néni főz rájuk, tej van, köles van, csirke van, mi kell még?
– És, ha elfogy a készlet – akadékoskodott Mariska néni – a tavalyi lisztből is csak egy fél hombárral van mán.
– A beszerzés az én dolgom. Maguk csak azt tegyék mindig, amit mondok! – szólott Tóni és bevonultak a tisztaszobába, hogy kihordva az öregek motyóit átköltöztessék őket a fészerbe. A nagy családi ágy, egyelőre maradt, arra szükségük volt a jövevényeknek. Az öregeknek friss szalmát szórtak le a fészer padlatára.
Miután így elrendezett mindent, magukra zárva az ajtót, stratégiai megbeszélésbe fogtak a jövevényekkel. Mariska néni pedig nekiállt Riskának, hogy befejezi a fejést, és utána valami melegvacsorát készít az uraknak.
Tóni elővette ingakoloncát, s bejelentkezve az Úrhoz, instrukciókat kért a továbbiakhoz. Az eligazítás után elfogyasztották a hirtelen elkészített kukorica gánicát, megittak egy meszely lófingatót, fél pint csigert és elvackolódtak a nagy családi ágyba. Tóni pedig drót-szamarára pattanva hazakerekezett hűséges asszonykájához, hogy szokás szerint magáévá tegye. Miután jól megekecselte, lefordult róla és mély álomba zuhanva gőzmozdonynak képzelte magát, amint hatalmas rézfütyülőjével sípolja bele a világba az élet egyszeri és megismételhetetlen szépségét.
|
|