Fullextra.hu - Sózni vagy nem sózni…

… ez itt kérdés. – mondhatta volna az a bizonyos dán királyfi, már ha Shakespeare szájába adja ezeket a szavakat.

Ma reggel munkába menet bennem is megfogalmazódott a kérdés, lassan lépkedve a március elsejére leesett jó 8-10 cm-es hóban.

Tudom, hogy kényelmesebb megoldás fogni egy kiló olcsóbb fajta sót és széthinteni a járdán, vagy épp a közterületeseknek az utakon, de mégis egy kicsit odafigyelhetnénk a környezetünkre is.
Vannak országok – az iránytű Nyugatra mutat –, ahol kifejezetten tilos sózni. Nemcsak az autók gumiját, alvázát teszi tönkre a só, hanem a biciklik kerekét, küllőjét, sőt, a járdán a cipőnket és kutyánk-macskánk tappancsát is. Ráadásul ha elolvad, akkor a sós víz belekerül a talajba. Vajon miért sárgás az akácok levele, miért nő gyérebben a fű, és a tavaly még olyan pompásan nyíló rózsabokor most miért haldoklik? Hisz alig kapott egy kis sót. Persze a növényeknek nincs koleszterin szintjük, és magas vérnyomásuk, de a túlzott nátriumklorid „fogyasztás” nekik sem tesz jót.

Ahogy az egyik ház előtt a korán kelő tulajdonos a lapát vagy a seprű megragadása helyett (pedig testmozgásnak sem utolsó a hó takarítás!), marokszámra sózta a járdát, az jutott eszembe, hogy az ókorban a pun háborúk alatt például, amikor lerombolták Karthagót, sóval szántották be, ezzel is örök pusztulásra ítélve a várost, hogy őt fű se nőjön többet. (A Mózesi Törvények szerint is a só terméketlenné tesz.)

Ezek szerint mi itt a XXI. században önmagunkat ítéljük pusztulásra.
Vajon tudatosan???

(2006-03-01)