Fullextra.hu - Hogy is működöm?

Meglehetősen komplikáltan. Meglátok valamit, amiről eszembe jut valami. És erről még valami, ....

Azt írja az újság, hogy "Felfedték Lenin svájci bankszámláját"! Elég hangzatos cím, szerintem nincs ember, aki ne vetné azonnal magát a cikkre!

Kiderül a cikkből, hogy

"... 1917. március 17-én 5 frankja volt egy zürichi bankban. Sietve kellett távoznia, ezért nem tudta elrendezni magánügyeit, a számlát nem zárta le, és a bank azt a svájci pénzintézetekre jellemző precizitással azóta is nyitva tartja.

Az összeg a kamatokkal együtt 1997-ben 12,90 frankra (valamivel több mint kétezer forintra) emelkedett."

Nem semmi, ugye? 80 év alatt az összeg több, mint két és félszeresére nőtt! Nekiláttam, és elkezdtem kibányászni emlékeimből, hogy is volt annak idején az a bizonyos kamatos kamat számítás, amivel diákkorunkat oly sikeresen keserítették. Hogy is volt? Valahogy úgy vezették le, hogy az első év végén hozzáadták az alapösszeghez annak az adott kamatlábbal számított kamatját. Tehát adva volt ugye "A" összeg, mint kiindulási alap. A szerződésben nyilván kikötötték, hogy ez az összeg "x" százalékos éves kamattal növekszik majd. Az első év végén tehát "A" + "A" * "x"/100 svájci frankot vehetett volna fel, ha nem támad ennél sürgősebb dolga. A következő, a második évben már ez a megemelt összeg kamatozik, írjuk hát szépen le ezt is:
("A" + "A" * "x"/100) + ("A" + "A" * "x"/100) * "x"/100
Nem fárasztom tovább a kedves olvasót, végeredményként leírhatjuk, hogy az általános képlet úgy néz ki, hogy "A" alap, vagy betéti összeget meg kell szorozni (1+"x"/100)-nak annyiadik hatványával, ahány év eltelt a betevés óta. A fenti számadatokkal számolva, melynek során mint tudjuk 80 év alatt a kezdeti 5 frank a csillagászati 12,90 frank-os értéket érte el, könnyedén kiszámítható, hogy Lenin milyen kamatra kötötte eredetileg a szerződését (természetesen átlagosan, hiszen nyilván Svájcban is folytonosan változtak a betéti kamatok). Ehhez csak az kell, hogy a végösszeget osszuk el az eredetileg betett összeggel ( esetünkben 12,90/5=2,58 ), majd az így kapott számból 80-ik gyököt vonva, abból 1-et kivonunk, majd a maradékot szorozzuk 100-al. Egyszerű, nem? Hosszas számolgatás után nekem az jött ki, hogy 1,191777869, vagy kerekítsünk: 1,2%-os kamatra tette be spórolt pénzecskéjét.

Háááát ....
Azért ez már önmagában is elég elgondolkodtató. Nem tudom ugyanis, hogy egyáltalán megérte-e? Mert ugye 2-3 forintokat elég ritkán rak az ember bankba. Spórolásnak spórolás ugyan, de nemigen kecsegtet túl nagy haszonnal. Ha már berak valamennyit az ember, akkor az legyen olyan, ami már bíztató ebből a szempontból. Ezért is gondolom, hogy az az 5 frank, ami a betét alapját képezte, akkor (1917-ben) nem lehetett valami említésre sem méltó összeg. Ehhez képest a 80 évvel később kivehető 12,90 valahogy elég nevetségesnek tűnik.

Úgyhogy bonyolítsuk meg egy kicsit a dolgot. A mai, (nemcsak) hazai helyzetből kiindulva ugyebár tudjuk, hogy a bankoknak szegényeknek bizony költségeik vannak a betétünkkel kapcsolatban. Természetesen nem is várhatjunk el, hogy ezeket a költségeket lenyeljék, nem azért vannak, így aztán nyilván velünk fizettetik hát ki. Nézzünk egy egyszerű, mai, havi elszámolást. Nem mondom meg, melyik banké, most nem igazán ez a lényeg. Van ugyebár egyszer egy számlavezetési díj, vegyük ezt 250 forintnak. Ezt minden HÓNAPBAN levonják a bankbetét összegéből. 80 évre számítva ez tehát 80*12=960 szorozva a számlavezetési díjjal, 250 forinttal, az összesen 240 ezer forint.

Az egyszerűség kedvéért számítsuk át az összegeket forintra, mai árfolyamon. Ma (2006. márc. 14-én) egy svájci frank 167,52 forint, középárfolyamon számolva, és az említett bank honlapjáról leolvasva. Lenin tehát betett 5-ször 167,52, azaz 837,60 forintot. 80 év múlva visszakapott volna 2161 forintot. Ám, közben ki kellett fizetnie nyilván a számlavezetési díjat is, ami Svájcban úgy működött, hogy nemhogy elfogyott ettől a betétje, de még több, mint a két és félszeresére is nőtt. Ha tehát NEM lett volna a számlavezetési díj, akkor a betett 837,60 forintjából 80 évvel később 242 161 forintja lehetett volna. Hány százalékos kamat is ez? Végigjátszva az előbbi kalkulációt, ez 7,340433323%-ra jön ki.

Most aztán mondhatnánk, hogy heuréka! Illetve mégsem. Hiszen 7,3% azért nem egy olyan egetverő kamat. Sőt. Inkább amolyan átlagosnak mondható. Aztán megnéztem jobban a hivatkozott bank elszámolását. A jobb felső sarokban azt látom, hogy a 2006. ... napján érvényes éves kamatláb lekötetlen betétre: 0,15%. Hm. Ha már úgyis bevetettem az előbbi számításokhoz a jó öreg Excel-t, nem tartott sokáig kiszámítanom, hogy ezzel a kamattal, meg a havi 250 forintos számlavezetési díjjal 80 év múlva a 837,60 forintos kis betétkém után -239055,6935 forintos egyenleget kaphatok kézhez. És ez azért egy elég nagy pofáraesés lehet majd akkor számomra.

Mik is jutnak eszembe a témával kapcsolatban?

Valahogy úgy benne van az emberben, hogy elsőnek mindig azt nézi, mennyi a kamatláb. Nem véletlenül szenvednek annyit, hogy mindenféle új rövidítéseket vezessenek be, mint EBKM, THM, stb. Amivel ugyan továbbra sem lehet normálisan kalkulálni, de a kedves pénzt betevőknek, pénzt felvevőknek nem is kell ezeket érteni. Írják alá a szerződést, a bankok meg majd kalkulálnak. Kaptam közben ugyanis egy másik bank által kiállított elszámolást is. Abban nem 250 forint a havi számlavezetési díj, hanem 1200. Gyakorlatom van már benne, sitty-sutty kiszámoltam hát, Lenin ennél a banknál 9,456201247%-os kamatot kaphatott volna! Mennyivel jobban hangzik, mint az 1,2%! Igaz, hogy semmit sem ért volna vele, mert azt a 80*12*1200 forintot a bank automatikusan levonta volna, végösszegnek maradt volna továbbra is a 2161 forint. Sokkal érdekesebb akkor már inkább azt kiszámolni, hogy ennél a banknál mennyi lenne a mai TARTOZÁSA! -1.151.055,694 forint. És akkor az ilyenkor szokásos késedelmi kamatokat még nem is vettük figyelembe! Szegény örökösök! Csak egy morbid példa: valaki saját lakásán tűzhalálban elhalálozik. A lakás is leég, ember legyen a talpán, aki kinyomozza, melyik banknál milyen bankszámlát vezetett az illető! Márpedig vannak ilyen kiváló nyomozóképességgel megáldott emberek. Csakhogy szinte sosem az örökösök azok! Banki nyomozóknak hívják, és meglehetősen lassan haladnak. Legyünk jóindulatúak. Nem azért, hogy ezek az adósságok minél nagyobbak legyenek, hanem a munka nehézségi foka, és a nagy mennyiségű alvó bankszámla, na meg a kinyomozandó örökösök, mint adósok nagy száma miatt.

Na, azért bevallom, támadtak ennél erőltetettebb gondolataim is.

Manapság óriásplakátok hívják fel a figyelmemet arra, hogy rosszabbul élünk, mint 4 éve.
Én már tudom, hogy az semmi!
Sokkal rosszabbul élünk, mint 80 éve. Ha az imént kalkulált 1,2%-os kamatlábat vetem össze a mostani 0,15%-ossal, ami mellé még plusz költségek is jönnek, akkor kimondhatjuk, hogy minimum 8-szor olyan rosszul élünk, mint 80 éve.
S íme, már megint egy érdekes számpár: 8 és 80! Ha van összefüggés a 8 és a 80 között, akkor most már számszerűsíteni is lehetne: ma 0,4-szer élünk rosszabbul, mint 4 éve.

A gáz csak az, hogy 0,4-es szorzószámmal számolva ez a "rosszabbul élünk" nem is hangzik annyira borzasztónak, mint azt maga a kijelentés esetleg szándékozná.
Akkor már jobb lenne valami olyasmi esetleg, hogy "Lenin is rosszabbul élne most, mint 4 évvel ezelőtt". Igazi telitalálat lehetett volna egy ilyen óriásplakát! A hozzákapcsolható újabb áttétes gondolatokkal ...

De ez tényleg erőltetett. Nézzünk inkább mást!

Más.
Írunk, írogatunk az írók felelősségéről. Lám, én is rögtön beleakadtam a címbe, illetve a cím megfogalmazásába. Azt írja: "Felfedték Lenin svájci bankszámláját". Nem BANKBETÉTJÉT, hanem BANKSZÁMLÁJÁT! Ami azért ugye nem egészen ugyanaz. Az egyik esetben ugyebár különösebb költséget elég nehéz felszámolni, bár a bankok fantáziája kiszámíthatatlan. A másiknál kismillió lehetőség áll rendelkezésére. Amit ugyan szintén nemigen értek, de ez az én bajom. Valahol természetesnek tartom, hogy más a betétek (amikor tulajdonképpen akár vehetjük úgy is, hogy a magánember vagy akárki/akármi KÖLCSÖNÖZ a banknak, had forgassa azt kedve és saját haszna szerint) után járó kamat, és más a kölcsön (amikor a bank ad kölcsönt a magánembernek, vagy akárkinek/akárminek) után járó. Hiszen nyilván a banknak is élnie kell valamiből. Az arányokkal van a bajom. Ha már az a gyakorlat, hogy az előbbi kamat a harmada-negyede, nem ritkán ötöde-hatoda az utóbbinak, akkor abba gondolom elég sok mindennek bele kellene férnie. Ha az úgynevezett folyószámlákat nézem, vagy a rövid távú lekötéseket, akkor még nagyobb ez az aránytalanság. A pluszként felszámolt mindenféle költségeket ott már eleve rablásnak tartom. Nem csoda hát, ha a cím olvastán rögtön megindul a fantáziám, s ennek nyomán felszalad bennem megint a pumpa. Leninről tudvalévő, hogy elég régen elhalálozott már. Ha tehát a bankszámlájáról van szó, joggal gondolhatja bárki, hogy érdekes dolgok derülhetnek ki, pláne ilyen hosszú távon. Most ne menjünk bele az érintett személyébe, maradjunk csak és kizárólag CSAK a cikk címénél. Eléggé megtévesztő! És most törhetem a fejem, zseniálisnak tartsam, vagy háborogjak miatta? Meg kell néznem a horoszkópomat, mit ír mára, milyen a hozzáállásom?

Apropó, horoszkóp!
Azt írja a bankom horoszkópja, hogy ...

Hm. Lehet, hogy orvosi eset vagyok? Ideje lenne felkeresnem az analítikusomat ...

Apropó, analítikus ...

Apropó ...

Vége(m!)