Fullextra.hu - Miért nem lett Fekete István Nobel-díjas?

Tormay Cecilt jelölték a díjra, Fekete István magát tartotta méltónak rá, de...

Miért nem lett Fekete István Nobel-díjas?

Adós alakjával a magyar irodalomtörténet. A hivatalos elmélet nem foglalkozott vele. Az okokat Sántha Gábor a következőkben látja róla szóló cikkében: Az Új Idők a jellegéből, a Vigilia és az Új Ember pedig a körülményekből következően nem kínál fel ígéretes megközelítési útvonalakat az életmű feltérképezésekor.(Ezekben a folyóiratokban publikált évtizedekig az író -Kerekes Tamás)Fekete István a barátkozásai ellenére is magányos alakja irodalmunknak. Lapalapításokban nem vett részt, kiáltványokat nem írt alá, programot sem fogalmazott meg, és nyilvánosan csak ritkán minősítette kortársai tevékenységét. Az efféléktől az elhallgattatása előtt is tartózkodott, 1953. után pedig egyenesen elzárkózott mindenféle közösségi megmozdulástól. Beszédesen árulkodik minderről az a Trencsényi-Waldapfel Imrének 1957 januárjában írott levél, amely szerint: „amint tudod, semmiféle politikai akcióban, sem pró, sem kontra, soha nem vettem részt – betegségem sem tesz alkalmassá erre –, s ettől most sem akarok eltérni. […] Nem tudom, az írószövetségi gyűlésen kik voltak veletek és kik ellenetek, de az bizonyos, hogy hasonló kívánság esetén egy másik levelet sem fogok aláírni, ami válasz az erdélyi írók levelére.” Vagyis Fekete István udvariasan elhárította magától, hogy kiálljon a berendezkedő régi-új hatalom mellett, de egyúttal azt is jelezte, hogy fellépni sem kíván ellene.(Sánta Gábor: Hová sorolható Fekete István prózája? Kortárs)
A magát Tormay Cecile és Kodolányi János közé pozícionáló író így ír saját értékeléséről: „őszintén és ridegen mérlegre tudom tenni könyveimet. Egyszóval: tudom, mit érnek, és kissé bánatosan olvastam Hemingway Öreg halász és a tenger c. Nobel-díjas könyvét, amely határozottan: jó könyv. Jól van megírva, ez kétségtelen, de Nobel-díj??? Itt – abban az előlegzett reményben, hogy nem beszélsz róla – őszintén megmondhatom, hogy ennyit a Kele is ér, és a Bogáncs is, és a Nobel-díjhoz ezek szerint csak az [a] kis szabadkőművesség hiányzik…, az [a] kis rózsaszínű baloldaliság, s ennek tartozékai. Más magyarázatot erre a Nobel-díjra nem találok. Belátom azonban, hogy egy nagy baj mégis van az én könyveimmel, s ez a baj az édes, magyar anyanyelv. Nem tudják fordítani!!! Illetve, akik tudnák, azoknak az én könyveim »fehér posztó«, mint minden könyv, amelyben konstruktív istenhit és konzervált múlttisztelet van. Azt hiszem, világosan megírtam, és nincs szükség magyarázatra.”.
A Nobel díj, mint tudjuk elmaradt, Fekete István a második világháborúig eltelt húsz év alatt kb. tízszer járt Erdélyben, gondosan feljegyezve, hogy hol útlevéllel, hol anélkül, vadászni. Vadásztársa az akkor már világhírű Kittenberger Kálmán volt. A vadászat iránti rajongás fokozatosan Erdély rajongójává tette, a novellákban egyre nagyobb teret kap a kisebbségi lét iránti együttérzés és az ottani erőviszonyok, kompromisszumok ábrázolása. (Több novellában feltűnik egy, a hajtókra bízott, ám eltűnt nyúl, ami a kakastollas magyar csendőrökkel való fenyegetés hatására aztán mégis előkerül).
„Rohant a vonat befelé. A kukoricák még lábon álltak, de a napraforgók már elvirágzottak. A távoli falu felett most szállt fel a köd, és a tarlókon nyulak baktattak. Az akácok mozdulatlanul álltak a hajnalban, a rétek szélén nagy jegenyék néztek nyugat felé, a vizekről vadkacsák rebbentek fel, és én megnyugodtam, mert az érmelléki hajnalra senki nem tudta volna ráírni, hogy Románia” -írja Fekete István. Az író volt már népies, ifjúsági szerző, lett a tündéri realizmus képviselője.És most ezzel a válogatással tovább szélesült a paletta.
A magyar recepció felkapta a fejét Fekete Erdély-novelláira
: ”A második világháború előtti és alatti társadalmi tükörkép egy sugara vetül elénk Fekete István novellagyűjteményéből, amelyek témájukban a magyar költészet gyakran bebarangolt világát, Erdélyt, annak reményét és megcsonkított nyomorúságát fedezhetjük fel. De nem csak a fájdalom, az öröm is felfedezhető, ami a vadász szívéből érkezik.” Zatykó Zoltán recenziója a Pótkávé c. online lapban

Kerekes Tamás

Szerkesztette: Sánta Gábor
Kiadó: Lazi Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2006
Oldalszám: 208
ISBN: 963 7138 68 4
Bolti ár: 2200 Ft