Húsvét II.
Dátum: április 13, csütörtök, 19:20:56
Téma: Dolgozat
 |
Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját – szól a hasonlat. |
A külső falakat fehére meszelték. Hófehér volt ilyenkor a falu.
A húsvéti tojás
A húsvétnak Európa-szerte talán legáltalánosabb jelképe a húsvéti tojás. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a kifejlődött madár az őt fogva tartó tojás héját – szól a hasonlat. A tojás piros színe – amely napjainkig a legnépszerűbb szín – Krisztus kiömlött vérét jelképezi. A húsvéti tojást még a baromfitenyésztéssel korábban nem foglalkozó észak-európai népek is bevonták szokásvilágukba. A fiúk az erdőbe jártak ki a madarak fészkeiből tojást gyűjteni. Tény: a tavasz egyik jele, hogy a madarak lerakják tojásaikat, a tyúkok pedig tojni kezdenek.
Tojás a sírban. Hazánkban már avar kori – tehát honfoglalás előtti – sírban is találtak festett, karcolt díszű tojást, melyet a szegedi Móra Ferenc Múzeum őriz. A húsvéti tojásokon látható ívelt, kettős vonalú, a kettős vonalat létraszerűen merőlegesekkel összekötő díszítmény napjainkig ismert a hazánktól északkeletre élő népek körében. A középkorban a nagyhéten felállított Krisztus-sírba is helyeztek díszített tojást, s ezt a közelmúltig megtették a bukovinai székelyek is. A jobbágyok szolgáltatásai között szerepelt a húsvéti tojásadás kötelezettsége. A keresztszülők ünnepi ajándékként – a korai kereszténység húsvéti keresztelésére emlékeztetve – húsvéti tojást adtak keresztgyermeküknek. Nem hiányozhatott a húsvéti tojás a böjtben tilalmas ételek szentelésre vitt kosarából. A megszentelt tojást a családtagok együtt fogyasztották el a húsvétvasárnapi étkezéskor. Leányok legényeknek ajándékoztak húsvéthétfőn díszes tojást, egyes magyarázatok szerint ezzel akarván magukat megváltani a túlzott locsolástól, illetve ezzel viszonozták az egyébként kitüntető figyelmességet kifejező gesztust. A húsvéti tojásokkal – mint valami labdákkal vagy golyókkal – játszottak a gyerekek a szabadban, vagy igyekeztek azokat egymáshoz ütve elnyerni a másikét. Ha pedig húsvét után, Szentháromság vasárnapján – a népnyelv szerint mátkáló vasárnapon – a leány leendő nyoszolyólányául, komaasszonyául kiszemelt barátnőjének ajándékos tálat küldött, arról sem hiányozhatott a húsvéti tojás. A húsvéti, illetve hímes tojás így a húsvéti hagyomány egyik legerősebb összetevője. Díszítése főleg Kelet-Közép- és Kelet-Európában érte meg a XX. századot. Ez a szokás szinte reneszánszát éli napjainkban, amikor a tojáshímzés népi iparművészei húsvétkor értékesítik mesterien díszített, a hagyományos mintakincsből merítő, de a mai ízlésnek is megfelelni igyekvő műveiket. Divat lett, hogy a díszítés egyszerű, nagy hagyományú technikáit különböző tanfolyamokon, művelődési házakban, iskolákban, múzeumokban sajátítják el az emberek.
A Húsvét előtti nagyhéthez kapcsolódó szokások Kelet-palócföldön.
Virágvasárnap
Az egyház ezen a napon ünnepli Jézus Jeruzsálembe való bevonulását. A Biblia szerint ekkor sokan ágakat törtek le a fákról és a szamárháton haladó Jézus elé dobták. Ehhez kapcsolódik a virágvasárnapi barkaszentelés, és a barka szentelményként való felhasználása. Barkaszedésre szombaton kerül sor. Míg nagyon kicsi voltam apuval szedtük a barkát, aztán már egyedül is rátaláltam a Ravaszlyuk végében a szépen kipattant ágakra. Megfigyeltem, hogy általában 3-4 tél után jött egy hosszabb. Ilyenkor sokszor még hó volt, aztán nem nagyon akaródzott szegény barkának előbújnia. Vitéz mamám tudta a módját, hogyan lesz ebből Virágvasárnapra barka. Begyűjtöttem a szinte még rügy nélküli ágakat, és ő a verandára csinált neki helyet. Itt az ablakon keresztül aztán a legkisebb napsütés is előcsalogatta a selymes gombócokat. Így nekünk ilyenkor is volt szentelt barkánk. A barkát a virágvasárnapi misére vitte magával. A mise előtt megszentelték, és elosztották a hívek között, így azoknak is lett, akiknek idős koruk vagy más indokból nem volt. Mindig nagy dicséretet kaptam ilyenkor, amikor hazahozta. Otthon a barka a vázába kerül, a húsvéti asztal díszítésére. Virágvasárnap passiójátékot énekeltek a templomban.
Nagyhét
A természet tavaszi újjászületése az embert is arra készteti, hogy megújítsa, felfrissítse környezetét. Ezek a szokások az ember egészségének és jólétének biztosítására szolgáltak. Zagyván ilyenkor mindenki felsöpörte az udvart, a kerti utakat, összegereblyézte a fanyesés után a kertet, kiültették a virágokat, rendbe tették a virágágyásokat, kimeszelik a szobákat, a konyha is megújult a téli füsttől. A friss napra tették a két hokedlit az udvaron és rárakták az ágyneműt. A külső falakat fehére meszelték. Hófehér volt ilyenkor a falu. Még az ólak is rikítottak a friss meszeléstől, hiszen az állatokat is nagy becsben tartották a zagyvaiak. Viszont érdekes volt, hogy a rikító falakkal ellentétben az emberek – a fiatalokat kivéve – fekete ruhában jártak a nagyhéten. A fiatalok is. Ezzel is gyászukat fejezték ki. Nagyhéten igyekeztek az emberek minden misén részt venni és szentáldozáshoz járulni. Amíg saját maguk szervezték a munkájuk ezzel nem is volt gond, de a gyári munka aztán megváltoztatta a helyzetet. A nagyhét jeles napjai Krisztus szenvedésének, a halál és teremtéstörténetnek útját követik végig.
Nagycsütörtök
Jézus szenvedésének kezdete. Zöldcsütörtöknek is ne-vezik, mely a getszemáni kert zöldelléséhez kötődik. A nagycsütörtöki misén szóltak utoljára a feltámadásig a csengők, harangok. Azután a harangok „elmennek Rómába”, s csak a kereplő jelzi a szertartások kezdetét.
/Folytatása következik/
|
|