Fullextra.hu - Húsvét IV.

Általában a matyó és a palóc népviseletről a hollókői hagyományőrző locsolkodás alapján van némi elképzelése az embereknek.

Húsvét és az öltözködés

Ritkán esik szó róla, hogy az ünnepek bizonyos öltözködési hagyományokat és szokásokat is magukba foglaltak. Ma fiataljainak már csak a meglepetés erejét közvetítik, de a múlt század közepén még hatalmas üzenete volt például a húsvéti öltözetnek, az ünneplőnek. Általában a matyó és a palóc népviseletről a hollókői hagyományőrző locsolkodás alapján van némi elképzelése az embereknek. Ez egy nagy fejlődés a hagyományok megőrzésében. Remélem egyszer majd nekünk kelet-palócoknak is sikerül a gyakorlatban is bemutatnunk azt a néhány megmaradt emléket, ami tájékunkra volt jellemző a Húsvét kapcsán.

A férfiak viselete egyszerűbb volt, mint a lányok, asszonyoké. Mégis legtöbbször új csizma és új ruha dukált, főként a legényeknek. Ez volt sokszor a jelzés, hogy a család gazdagságát sugallja a párta-oldalnak, illetve a falu népének. Persze ez csak amolyan jelzés értékű volt, hiszen a párok legtöbbször már letisztultak a böjt végére. Miből is állt egy-egy ilyen férfiviselet:
Kukoricaharisnya vagy vászonnadrág
Szűk vászonnadrágot viseltek, amely néha – a gyapjúnadrághoz hasonlóan – ellenzős (a sliccrésze átért keresztben a csípőig, ott volt rögzítve) is lehetett. Négynyüstös zsákvászon (a tilolás finomságát jelölték így) volt az anyaga.
Ujjaskabát
Egyszerű kabát. Az akkori viseletnek megfelelően. A mai kabáthoz már nem igazán hasonlít, talán inkább a zakóhoz áll közelebb. Attól viszont hosszabb, hiszen sokszor a combközépig ért. A hasrészen zsinórozott gombolással volt zárható. Vállrésze erőteljes, míg egészében véve ez is inkább testreszabott, nem túl laza viselet. Színe fekete esetleg sötétszürke, még a zsinórozás is azonos színű volt. Az izomzat kiemelését volt hivatott közvetíteni. Én sajnos már csak színdarabokban láttam a helyi színtársulatban, illetve képek is maradtak fenn.
Mellény
Státuszt jelentett felénk. Az eleje általában az ujjaskabát színével egyezett, és a hátsó fele fekete selyemmel volt fedve. Hátul a derék része összehúzott és a karcsúságot emelte ki. A gombozása szintén zsinóros, bár kissé szegényesebb. Ez érdekes még a mai napig is jellemző viselet tájékunkon. Ma is viselik többen lagziban, ünneplő zakó alatt. Talán a bevont gombozás, hátsó selymes rész változott. Előszeretettel viselték a táncba hevülés idején az ujjaskabáttól megszabadulva.
Ing
Ellentétben a viselet többi részével hófehér volt. Ami szintén érdekesség, hogy rengeteg hól által enyhén buggyos volt, az ujj és derékrésze pedig összehúzott. A mellényre melegedés idején egészen egyedi jelleget adott a viselőjének az ing. További fokozást jelentett a táncba hevülésben amikor az alsó része kikerült a vászonnadrágból. Érdekes volt a nyaka, hiszen nem hajlott vissza mint manapság hanem 2-3 cm magasságban a nyakhoz simult és éppen csak a gallérka hegye volt visszahajtva. Ez jól látszik a zenekör ( akkor még nem zenekarok, hanem körök voltak) képén a bőgős melletti brácsáson, aki egyébként a legközelebb áll a zagyvai viselethez, sajnos a nadrág már rajta sem látható. Az öltözékének többi része azonban egyezik. Még a lábbelije is csizma csak a nadrág alatt van.
Csizma
A simaszárú, a bokarészen 3 redős változat volt a jellemző. Ritkábban váltották, inkább újratalpalással, vasalással készültek a Húsvétra. Benne ünnepekre már nem kapcát (egyszerű kendő nagyságú rongy) hanem hosszúzoknit viseltek a tehetősebb legények.
Kalap
A más vidékekkel ellentétben felénk az alacsonyabb kalap volt a viselet része. Én ilyet már csak ezen a Zagyvai Zeneköri képen láttam, ami a legfontosabb bizonyítéka a keletpalóc viseletnek, hiszen a zenészek és a leselkedő asszony és a kislány eredeti zagyvai népviseletet visel az 1920-as években.

Nyakkendő
Általában vékony, selyemnyakkendőt használtak. Ezt sima masnira kötve, nem a szokásos nyakkendőkötéssel.

A férfiviselet nem volt sokszínű. Ezzel azt is ki akarták fejezni, hogy egy férfiembert ne a ruhája alapján ítéljenek meg. Azért mégis fontos volt a tisztasága, az újsága, mert bizonyos tartást közvetített. A lányok asszonyok helyi viselete is átvett ebből valamit. Érdekes, hogy felénk nem volt annyira díszes a női viselet sem. Itt is azt közvetítette ez, hogy a szépség, az arc kontúrja emelkedjen ki, hiszen még hosszú hajukat is copfban viselték. Esetleg ennek kontyba tűzésében voltak árnyalatnyi különbségek. Akkor hogyan is nézett ki egy zagyvai hölgy az ünnepre készülve.

Rakott szoknya
Fekete színű volt, ritkább esetben fehér. Saját színével hímezve, és sűrű berakással készült, amely a derék részen. Érdekes volt, hogy a helyi hímzéseknél bizonyos pici minta-részeket kivágtak így átviláglott az fehér alsószoknya. Ez egészen különleges szépséget és hangulatot adott a viseletnek. A szoknya térd alatt ért 10 centivel.
Alsó szoknya
Általában 5-8 alsószoknya került a felső alá, ez egészen egyedi formát eredményezett, és egyben a viselőjének asszonyi érettségét jelképezte. Ezért a pici lányoknak csak egy-két alsó szoknyájuk volt. Hossza egyezett a rakottszoknyáéval. Ha nem sikerült, akkor derékban hozzáigazították.
Harisnya
Fehér, vagy világos színű kötött harisnyát viseltek, ami a térdet takarta, és selyem perklivel kötötték, rögzítették. Ünnepen kisebb színes virágokat, díszeket varrtak ideiglenesen rá.
Kötény
Általában ez is fekete vagy fehér volt, de a viselőjének korához mérten az ünnepi viseletben változott, színesedett. Az idősebbek, férjezettek sötét színű kötényt viseltek, de itt már nem csak saját színén hímezték, hanem cifra színeket is alkalmaztak elsősorban a kötény szegélyén. A menyecske korúak, eladók, gyermeklányok zöld, piros kötényt viseltek és ennek megfelelősen a hímzés is soktérűsödött. A kötény széle, keretszerűen volt hímezve, futóhímzéssel és a palócminta virágai díszítették. A két alsó sarkán egy-egy nagyobb csokor is jellemezte.
Ing
Fehér színű volt a női ing is. Azonos színű hímzést tartalmazott a kézelőn, a rövid ujjú változat szűkítőjén, és esetleg, de ritkábban a nyakrészen. Buggyosított karrésze volt, valamint a mellrész is. A válla emelt, sokszor az ujjrész válla a valódi vállrész fölé emelkedett. Alul a szoknyára simuló részen kettévált. Fehér, egészen ritka gombrésze volt. Téli és nyári változatban készült vászonból, rövid és hosszú ujjal.
Mellény
A köténnyel azonos színben viselték, gazdagon hímzett díszítés került rá. Jellemző volt rá a hihetetlenül sűrű gombozás. Hatalmas munka volt a legényeknek ezen átvergődni, hiszen azon a rövid szakaszon sokszor 30-40 gomb is rejtette a kegyeket.
Nagykendő-Berlinerkendő
Színe szintén a kötény és a mellény színét követte. Kötött vastag anyagot képezett, viszont rojtos végén volt csak színesítés, de ez is csak ritkább esetben. Négyszögletű volt és nagyjából 120-150 centis oldalakkal. Átlója mentén hajtották össze és ezt tették a vállukra, úgy hogy a háromszög csúcsa a fenékrészen végződött hátul. Elől a két végét kicsit hosszabbra is kötötték és a mellen keresztbe véve a deréktájon hátravitték, és a hosszabbított kötött részek megkötve rögzítették. Ez volt az egyik legfontosabb viselet, hiszen az időnek megfelelően változtatható volt, vagy esetleg levehető.
Fejkendő
Általában a kötény, a mellény, a Nagykendő színével volt azonos, de itt már esetleg a trikolór szerint is változhatott az összeállítás. A fiatalok általában világos, az idősebbek sötét fejkendőt viseltek. Szolidabban hímezték.
Párta
Ritkaság volt felénk. Kizárólag lagziban viselték az nők, elsősorban az eladósorban lévők. Más vidékekkel ellentétben nagyon szolid volt csak két centinyi volt a felső része, és a hímzés mellett élő virágokkal díszítették. Érdekes volt a tarkón megkötött hatalmas nemzeti színű masni. Az elülső része a homlok fölött 3-4 centire volt.
Cipő
Lapos sarkú piciny cipőt viseltek a nők. Egy-két fűzéssel. Aztán ünnepeken jellemző volt a törpe, széles sarkú bolyhos szandál, melynek az elején pamacsszerű bojt volt. Jellemzően a ruha többi részéhez hasonló színben vásárolták, hiszen ez helyben nem készítették.
Keszkenő
Ma már nincs olyan jelentősége mint a múlt század elején. Gyönyörűséges darabokat készítettek a lányok, asszonyok. Még ma is fellelhető néhány a környékünkön. A mai zsebkendő elődje ez, fehér és körben gyönyörű hímzés övezte. Kézben, vagy a kötény derékrészébe tűrve viselték. Jellemzően ismerkedési feladatokat, párelfogadási üzeneteket hordozott a múltban. Amikor egy fiú előtt a leány „véletlenül” elejtette keszkenőjét, az már hatalmas jelzés volt. Azt felvenni és kézcsók mellett visszaadni (eldugni) újabb üzenetet jelentett. Ennek különböző játékos formái, táncai ma is élnek.

Ezek az öltözékek sok üzenettel bírtak abban az időben. Ezek jelentőségét mi már nem tudjuk megtapasztalni, ezért elsősorban történelmi jelentősége miatt tartottam szükségesnek felidézését.

A Húsvéti ünnepkör nagyon sokrétű. Nem volt célom a kis sorozatommal ennek teljes felelevenítése, hanem inkább az ünnep emberi vonatkozásait szeretettem volna közelebb hozni a kedves olvasókhoz. Remélem jól „utaztak” velem.