Fullextra.hu - Alku az ördöggel

...az üzlet megköttetett, amit a lány vérével pecsételt meg.

Sandra még nem akart meghalni.
Tudta, hogy haldoklik, de õ még élni akart.
Huszonöt éves volt, és leukémiás.
Istenhez már hiába imádkozott, csak napjai voltak hátra. Így hát a sátánhoz fohászkodott, s úgy tûnt, nála meghallgatásra talált.
A sötétség ura eljött, s alkut ajánlott.
Egy életért cserébe ötöt kért a lánytól, aki mivel nem volt tudatában kiknek a lelkét kéri, egyezséget kötött vele.
Az ördögtõl így megkapta az örök élet lehetõségét. Tehát az üzlet megköttetett, amit a lány vérével pecsételt meg.
Napról napra jobban lett. Egy év múlva mindenki legnagyobb ámulatára, teljesen egészségesnek nyilvánították.
Egy nap megbetegedett az édesapja. Az állapota folyamatosan romlott, végül meghalt.
Nem sokkal késõbb az édesanyja is követte. Magára maradt az öccsével.
Félt.
Emlékeiben élénken élt az egyezség, és reménykedett, hogy szülei halála után, nem testvére az, aki fizetni fog az õ életéért.
De tévedett.
Pár hónappal késõbb õ is életét vesztette egy autóbalesetben.
Most már tudta. Már hárman meghaltak. Teljesen magára maradt. De némiképp meg is nyugodott.
Senkije sem maradt, akit elveszíthetne. Magányosan élt, senkit nem engedett közel magához.
Így nem érheti veszteség.

Évek teltek el így.
Mikor megismerte szerelmét, már régen elfelejtette az alkuját. Szép szerelem volt, házasság lett belõle. Nagyon boldogok voltak, különösen az után, hogy kiderült, Sandra gyermeket vár. A felhõtlen boldogságukat semmi sem árnyékolta be.
A lány már nem is emlékezett az egyezségre.
Két éves volt a kisfia, amikor telefonon hívták férje munkahelyérõl. Az építkezésen lezuhant egy állványról, és azonnal meghalt.
Sandra teljesen összetört. Tehát még nincs vége. Férje volt a negyedik. Fájdalmát elhomályosította a harag és a féltés. A fiát nem adja!
Éjjel-nappal vele volt, óvta minden lépését.

Eltelt négy év, de nem történt semmi. Szép lassan kezdett megnyugodni, de azért éberen figyelt.
Egy tavaszi napon a kisfiú kint játszott a kertben, Sandra pedig a ház mögött teregette a frissen mosott ruhát.
Valahogy jó kedve volt, még dúdolgatott is. Nem tudni a kutya, hogyan keveredett be a kertbe a zárt kapun, de egyszer csak ott volt.
Koszos, elhanyagolt bundájába bogáncs tapadt. Lehajtott fejjel, vicsorogva, morogva elindult a fiú felé.
A gyermek sikoltása Sandra szívéig hatolt.
Lélekszakadva rohant elõre, és döbbenten nézte, amint a loncsos állat a földön fekvõ gyermek lábát tépi. Ösztönösen megragadta a kerti seprõt, és azzal bökdöste a kutyát, míg az végre elengedte áldozatát, és kirohant a kapun.
Sandra odarohant, felnyalábolta vérzõ fiát, de még a korház felé vezetõ úton is azon tûnõdött, hogyan nyílhatott ki a kertkapu, hiszen õ maga zárta be.
Szerencsére fiának az ijedtségen, és a lábán okozott kisebb sérülésen kívül csak a tetanusz okozott problémát. Hamar meggyógyul, ráadásul a gonosz alul maradt - gondolta elégedetten.
Úgy érezte, most már nem tudja tõle senki elvenni.

Aztán egy napon váratlanul érte a hír. A kisfia az iskolában leesett a mászókáról, s annak az egyik fokába beütötte a fejét.
Azonnal meghalt.
Megfordult vele a föld. Az nem lehet, hogy mégis elvették tõle! Ezt már nem bírta elviselni.
Meglett tehát az ötödik áldozat is. De neki már nincs kit elveszítenie. Szabad, de már nincs miért élnie. Imádkozott, fohászkodott, a sátán inkább vigye magával õt is.
Egy éjjel el is jött hozzá. Mivel kötötte az ígérete -, hiszen örök életet ígért a lánynak- javasolta, kezdjen új életet. De Sandra már nem akarta. Tegyen vele, amit akar, rábízta a döntést.
A gonosz pedig döntött.
Magas, sudár gesztenyefává változtatta a lányt.
Azóta kint az út szélén áll.
Nyáron nap perzseli, télen hó borítja, viharban szél tépázza ágait.
Ilyenkor sír, keservesen sír.
Siratja hosszú életét.