Fullextra.hu - A győzelem fontos, de…

Alattomos dolog a siker. Kelleti, kínálja magát.

Manapság mintha csökkenne a győzelem értéke. A média átlagemberekből igyekszik sztárokat formálni, akik a reflektorfény után azonban legtöbbször a letargia, a súlytalanság mezején landolnak. Nem számít semmi, nincsenek emberek, csakis a nézettség. Azért feláldoznak mindent. Az ember sem drága. Elhanyagolható az a néhány így befutott „sztár” a rengeteg kisiklott élet mellett. Ugyanis a siker, a méltánytalan siker könnyen jön, de még könnyebben megy. Összekreált pillanatokért, gombócversenyért, puki-jópofiságért szaladnak a pontocskák, álsiker tombolások, telefonhívások, kétes számolású közönség szavazatok. Ezek mögött – legtöbbször – nem az adott ember, hanem bizonyos körök üzleti érdekei állnak. Az egyén csak eszköz, még azt is mondhatnánk: kirakatbábu. Természetesen jut valami a búsás bevételből, ami sokszor még a pillanat hosszabbítására sem elegendő.

Én egész életemet a sportban töltöttem. Fontos volt számomra is a győzelem, a siker. Szerettem győzni, a dobogón állni. Aztán később felhőtlenül örülhettem versenyzőim, sportolóim sikereinek is. Valahogy azonban nekem a siker, az eredmény összefüggött a rengeteg munkával, a tehetséggel, az áldozatvállalással, a kilátástalan helyzetek megoldásával, és egy ici-picit a szerencsével is. Másodlagosak, harmadlagosak, értéktelenek voltak az eredmény szempontjából a bevezetőben említett siker-kovács-eszközök. Ugyan nem lehetett elhanyagolható a pénz, az anyagi háttér, a szereplés, az ismertség, de értékük törpesége sokszor eszembe sem jutott a mindennapi robot alatt. Ugyanis nem volt számottevő összefüggés az eredmény, a siker, a győzelem és ezek között. Lehet ugyanis sikert, győzelmet, szavazatot vásárolni pénzért, ígéretért, mások sározásáért, kokszért (dopping) miegyébért, de annak értéke a sportban még a pillanat töredékéig sem elegendő. Az így épített kártyavárak pillanatok alatt képesek összedőlni, hiszen olyanok minta toldozott-foldozott halászháló, ami nagyon gyorsan kilyukad. Túl a fizikai értelemben vett utóhatása mellett még kétesebb az ilyen eredmény feldolgozásának oldala, mert hogyan örül annak az embernek a lelke, aki tudja, hogy cselszövéssel, nem megengedett segéderővel győzte le a nála tisztább, és ennek megfelelően jobb társát. Mit mondhat magának egy ilyen ember? Hogyan számol el belső énjével? Gondoljunk csak az utóbbi évek dopping-ügyeire. Amikor felszínre kerül életek, pályafutások, szenvedések mennek tönkre magukkal rántva a ténylegesen kivívott érdemeket, elismeréseket, sikereket, győzelmeket is.

Alattomos dolog a siker. Kelleti, kínálja magát. El sem tudjuk cibálni a legveszélyeztettebbeket a TV elől, de sokakat ragaszt oda, hogy igyekezzünk tudásszintünket a legminimálisabb szintre fokozni. Belakja mindennapjainkat, kiordítja ehető kultúránkat is a médiákból, a szerencse szintjére, a „csak még egy tárcsázás” summájába flatykolja a tudást, a teljesítő-képes ismeretet. Természetesen esendőségünk, mások vélt sikerén vett befolyásolhatóságunk nem sokáig tud ellenállni a kísértésnek. Észre sem vesszük, s már részei vagyunk egy butítási folyamatnak. Úgy érezzük talán részesei is, de ez a csalfa mosoly gyorsan kezdi kotorni az utolsó forintokat a buksza aljáról, hogy minden mindegy alapon letöröljük vele a félkarú nyerő taknyát.

Tudunk-e még erősek lenni? Mert egyeseknek kimondottan jól jön gyengeségünk. Tudunk-e ellenállni, ha galád összeesküvésre hívnak bennünket, és a siker „csak rajtunk függéségét” sulykolják belénk? Hiszen végső soron nem a mi sikerünkről van itt szó, hanem az ő boldogulásukról. Meddig hagyjuk magunkat becsapni? Meddig leszünk mi is részesei mások félrevezetésének? Ugyanis az csak látszólagos, hogy másokat becsapunk, mert ez rövidesen kiderül, azt is jelenti: magunkat is becsaptuk. Kinek lenne kötelessége kiállni, s azt mondani: Eddig és ne tovább? Ki mer-e állni, akinek kéne? Óriási ellentét, valóságos szakadék feszül ebben az általános emberi érték és az érdekek között.

Van-e kiút? Én egy kisember vagyok. Mégis úgy gondolom, hogy ez is egy olyan terület, amin a hatalomnak vitáznia kellett volna a napokban. Hitelt ágyazni csak igaz eszközökkel lehet. Nagyon könnyű a köpönyeg mögé bújni, kirángatni a szegény esendők alól a jog szőnyegét, s könnyebb a jog palástja mögé bújni a megoldás keresése helyett. Lehet széttárni a tehetetlenség látszatának karját a felelősség vállalása helyett.

Családok könnye izzik az éppen hazaérkező, nem érkező siker árnyékán. Korog a gyomra a havi telefonszámlának, rohamosan őszül a puki-siker haja, lyukas kabátot foldoz a koksz fázó háta, cipőt talpal újra a csaláson vett győzedelem… Meddig?