Fullextra.hu - Színes Hírek

Most hosszabb lélegzetű hírcsokor jön...

A vonalkódokat szinte minden terméken megtaláljuk, de kevesen tudják, valójában hogyan is "működnek". Először is egy "látszólag furcsa" dologról kell beszélni, a vonalkódban NEM a fekete vonalak, hanem a köztük lévő "fehérek" a "hasznosak" (!!!), mivel ezekről verődik vissza a leolvasó által kibocsátott impulzus…A különböző vastagságú, és távolságú FEHÉR vonalak egy számsorozatot kódolnak, ami általában olvasható is a vonalkód alatt. A legelterjedtebb az un. EAN 13 kódolás, ebben 13 számjegy jelöli az illető terméket. Ezen számsorozat utolsó jegye, egy ellenőrző szám, amit egy speciális algoritmus eredményeképpen adódik, az első 12 számjegyből. Nézzük, mit jelöl ez a bizonyos ELSŐ 12 számjegy?
Először is azt, hogy melyik országban készült a termék (konkrétan az első 3 szám jelzi ezt). Magyar gyártók terméke úgy kezdődik, hogy 599xxxxxxxxxx.
A maradék számok, egyrészről a gyártót jelölik, másrészről azt, hogy egy, a gyártó által készített listán HANYADIK ez az illető termék. A gyártó számát a "hivatal"-tól kapja, hosszúsága attól függ, hogy hány darab termék kódolási lehetőségét vásárolja meg. Konkrétan 10.000 ill. 100.000 termék kódolására vásárolhat magának számot. Természetesen, mivel csupán egy sorszám utal (az ország és a gyártó száma után) a termékre, KÜLÖN kell a leolvasó (kereskedő) rendszerében hozzárendelni a termék VALÓDI nevét. Így a fenti módon képzett számhoz a gyártón múlik, hogy mit is rendel hozzá. Csak a termék nevét, vagy eltérő kódokkal jelöli például a méreteket is. Összefoglalva: a vonalkód első három számjegye jelöli az országot, ahol készült (Magyarország esetében ez 599). A következő számcsoport a gyártót jelöli. Ha ez 100.000 termék kódolását teszi lehetővé, akkor a gyártó száma 4 számjegyből áll (értelemszerűen, ha 10.000 terméket kódol, akkor 5 számjegyből áll a gyártót jelölő szakasz…) A gyártó része után a termékre utaló sorszám következik, az így felépülő, 12 számjegyből generálódik az utolsó (ellenőrző) számjegy. Az, hogy az adott kódszámhoz milyen "konkrét" terméket rendel hozzá a gyártó, a kereskedő leolvasó rendszerében, teljesen a gyártón múlik. Egy megfelelően felépített (cikkcsoportonként tagolt, későbbi bővítés lehetőségét is magában foglaló) kódrendszer felépítése megéri azt az időt, ameddig a kidolgozása tart, ha "használható" statisztikákat szeretnénk kapni az értékesítésről, raktárkészletről, és egyéb, a vásárló számára hasznos dologról.

**

Kínában 1232-t írtak. A császári csapatok Oien King kínai várost támadták s a csata sehogyan sem akart eldőlni, bár a falakat és a mezőket a lekaszabolt emberek holttestei fedték. Már - már úgy látszott, hogy a várost megtartják az elkeseredetten védekezők, amikor a támadók soraiból félelmetes tűzkígyók, lángoló, ostorformájú durrogó repülő eszközök zúdultak az ellenségre. A szemmel alig követhető röptű, szörnyű fegyver, ahová csapott be, robbant, gyújtott. A támadók behatoltak a városba és évezredes szokás szerint nem hagytak életben senkit sem…Egy korabeli kínai krónikás ecsettel, fekete tussal rajzolt írásjelei tanúsították korszakunk legfélelmetesebb fegyverének, a harci rakétának első megjelenését. Megszületett a rakétafegyver. A kínai szóhasználatban ettől kezdve, mint a "Viharzó tűz lándzsája" néven említették és elfogadott harci észközévé vált hosszú századok vérfürdőinek.
A rakétát az 1200-as években a korábban már használt gyújtónyilakból, Kínában fejlesztették ki. Keletkezésének alapja a feketelőpor lehetett, hiszen az első lándzsarakéták, már a puskapor elégésekor keletkezett reaktív erőt használták fel. Nemsokára az arabok is megismerték a kínai harci eszközt, erről tanúskodik 1285-ben keltezett haditechnikai kézirat, amelynek szerzője Hasszán al Rammahn és a rakétáról a legnagyobb természetességgel, mint "Kína nyila" tesz említést. Ezt követően a rakéták története, mintha feledésbe merült volna, bár egyes ázsiai fejedelmek közötti, gyakori háborúk közben használgatták a különféle fajtájú, kezdetleges rakétácskákat. Tulajdonképpen a mai Indiában szerveztek először reguláris, rakéta egységet (hadtestet). Ennek atyja, Mysore fejedelme volt 1782-ben. Létrehozását az angolokkal vívott, elkeseredett gyarmati háború tette szükségessé. Az a bizonyos 1799-es esztendő, a Seringapatam-nál lezajlott indiai-angol csata hozta meg a "csövecske" karrierjét. A angoloknál szolgáló Congrave ezredes alaposan tanulmányozta az indiai rakétákat és hazatérve Angliába, 1804-ben annyira tökéletesítette, hogy az angol rakéta 1804-ben már 2500 méterre repült. A konzervatívnak tartott angolok 1807-ben, ilyen, hajókról felengedett rakétákkal gyújtották fel Koppenhágát! Miért hívják a rakétát rakétának ? A formája miatt, amely csőre emlékeztet. Ez a mi kontinensünkön olasz eredetre a "rocchetta" szóra utal, amely csövecskét jelent. Ha eltekintünk az interkontinentális rakétáktól, a fejlődés következő lépcsője az volt, amikor a szovjetek kifejlesztették a "katyusát". A németek nem akarták elhinni, amikor elcsíptek egyet a "szovjet csodafegyverből", hogy a teherautóra szerelt kezdetleges szerkezet ekkora pusztító erőre volt képes.

**

Mintegy 30-50 ezer évvel ezelőtt, azt megelőzően, hogy az első ember megjelent Észak-Amerikában, hatalmas kozmikus sziklatömb vágódott a Földre, a mai Arizona állam területén lévő Flagstaff és Winslow városok között, a Diablo-kanyon közelében. A becsapódás nyomán óriási, 1250 m átmérőjű és 174 m mély, csészealj alakú kráter keletkezett a felszínen. Mivel a környező síkságról nézve a bemélyedés 45 m magas pereme nem tűnik többnek alacsony dombhátnál, a mögötte rejlő kráterről az európaiak egészen 1871-ig nem is szereztek tudomást. Kezdetben lepusztult vulkáni kalderának hitték, olyannak, mint a közelben fekvő, már felfedezett Alkony-kráter. 1890-ben a kráter alján lévő törmelék közt nyomokban vasat találtak. Bár ennek jelentőségét nem ismerték fel azonnal, egyes tudósok kezdték kétségbe vonni a kráter vulkáni eredetét, és mindinkább hajlottak arra, hogy a hatalmas sebhelyet egy Földön kívüli objektum becsapódása okozta. Miután Daniel Barringer philadelphiai bányamérnök 1902-ben megvizsgálta a helyszínt, bizonyossá vált számára, hogy a kráter egy óriási, vasban gazdag meteoritot rejt. Meg is vette a területet, és 1906-ban fúrásokat kezdett. Eleinte úgy gondolta, hogy mivel a kráter nagyjából kör alakú, a meteoritnak a középpont alatt kell lennie. Később felfedezte, hogy ha puskával iszapba lő, a golyó minden esetben kerek lyukat üt, még akkor is, ha lapos szögből csapódik be. E tényből, valamint abból a felismerésből, hogy a kráter délkeleti oldalán a kőzetrétegek 30 m-rel magasabban helyezkednek el, mint másutt, arra a következtetésre jutott, hogy a meteorit északról lapos szögben ütközött a földfelszínnek, s a délkeleti perem alá ágyazódott be. Elkezdődtek a fúrások a megadott helyen. 300 m-es mélységből egyre több vas- és vas-nikkel ötvözet darabkái kerültek elő, 420 m-nél pedig teljesen megakadt a fúrófej úgy tűnt, a kemény meteoranyagban. Mivel a pénz elfogyott, 1929-ben leálltak a fúrásokkal, ám ekkor a tudományos világ már meg volt győződve arról, hogy a kráter valóban meteorit-becsapódás nyomán keletkezett.Az arizonai sivatagba ágyazódott égitest súlya és mérete az óta is találgatások tárgya. Az 1930-as években a meteorit tömegét 14 millió tonnára, átmérőjét kb. 120 m-re becsülték a tudósok. Később ezek az értékek 2 millió tonnára, illetve 80 m-re csökkentek, újabban pedig 70 ezer tonnát és 25-30 m-es átmérőt emlegetnek. Bizonyos azonban, hogy az űrbéli jövevény, bolygónkkal történt ütközése akkor is katasztrofális lehetett, ha a legkisebb becsült értéket sem haladta meg. Egy ilyen hatalmas kráter keletkezéséhez a meteoritnak legalább 69 ezer km/h sebességgel kellett belépnie a Föld légkörébe. Az a becsapódás, amelynek ereje 500 ezer tonnányi nagy hatásfokú robbanóanyag detonációjával volt egyenértékű (azaz mintegy 40-szerese a Hirosimát elpusztító atombomba erejének), 100 millió tonna szétmorzsolt kőzetet röpített a levegőbe, s felgyűrte a kráter mai peremét alkotó anyagot is. A meteoritból származó olvadt fémcseppek mintegy 260 km-nyi területen szóródtak szét, még a becsapódás helyétől 11 km-nyire is jutott belőlük. A kavicsméretű szilánkok között jókora darabok is akadtak, a legnagyobb 630 kg-ot nyomott. Mind a kráter pereménél levő törmelék, mind a messze kirepült anyag homok és mészkő keverékéből áll. Annak a történelem előtti tónak ősmaradványokban gazdag üledéke ez, amely valaha a területet borította. A kráter alját ma - vastag, lencse formájú rétegben - ugyanez a breccsa nevű törmelékkőzet fedi.
Az 1930-as években jelentős összegeket költöttek arra, hogy a breccsán keresztül a kráter fenekére fúrva megpróbáljanak kitermelésre érdemes mennyiségű vasat találni. Nyomokban vas-nikkel ötvözet került elő 260 m-es mélységig, ennél lejjebb azonban a kőzet érintetlen volt. A legmodernebb eljárásokkal - szeizmikus, mágneses és gravitációs kutatással - szerzett adatok azt mutatják, hogy a meteorit maradványai (az eredeti meteorittömeg legfeljebb 10%-a) a déli perem alatt fekszenek. A többi, a becsapódás során nagyrészt elpárolgott, és kicsapódva vas-nikkel darabokká állt össze.
1960-ban két ritka szilikátásványt - coesitet és stishovitot - fedeztek fel a kráterben. Mindkét anyagot mesterségesen is elő lehet állítani extrém hőmérsékleten és nyomáson. (Stishovit ugyan nyomás hatására a föld mélyében is keletkezhet, de mielőtt a felszínre kerül, visszaalakul kvarccá.) Természetes előfordulásuk a kráterben így a becsapódás vitathatatlan bizonyítéka. Barringernek a kozmikus eredetbe vetett hite beigazolódott. Az arizonai Meteor-kráter ma az ő nevét viseli. Földünkön több mint 120 becsapódási kráter ismert, a Holdon viszont milliószámra találhatók. Az Apolló űrhajó, Holdra szálló asztronautáit a Meteor-kráternél képezték ki, hogy kellő biztonsággal felismerhessék a meteorit becsapódások jeleit és geológiai jellegzetességeit. „Nemzeti természeti emlék" az arizonai Meteor-kráter, amely a nagy becsapódási kráterek közül a legkönnyebben megközelíthető, 1967-ben védetté nyilvánították. Területén jelenleg tudományos kutatás folyik, de engedéllyel látogatható.

**

Elsőre lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de meg lehet oldani azt a problémát, hogy valami magától "felfelé" guruljon…Ehhez az kell, hogy két lécből (pálcából, stb.) egy V betűt formálsz. Ebből alakítod ki az emelkedőt, úgy, hogy a V nyitott szárait megemeled. Készíts egy duplakúpot. (Az alapjuk mentén összeragasztasz két azonos kúpot). Helyezd ezt a V alacsonyabban lévő végéhez. Azt fogod látni, hogy a duplakúp felfelé gördülve halad.
A valóságban az történik, hogy a kúp végei felfelé gördülnek ugyan, de mivel a V szárai mind jobban távolodnak egymástól, a kettőskúp súlypontja mind lejjebb kerül. A gurulás iránya mindig olyan, hogy a súlypont lefelé mozduljon el. Most is ez történik. Tehát az a látszat, hogy a kúp felfelé gurul "optikai csalódás".
Ha voltál már a "Csodák Palotájában", akkor láthattad az ezen az elven működő játékot. Ott egy golyó halad "felfelé", amit a pálcák szétnyitásával kell a három nyílás egyikébe pottyantani.

**

A Kínai Nagyfal, a Föld leghatalmasabb építménye. Az egyetlen, amit a világűrből is lehet látni. Megépíttetése különös történet…
Kína hét, egymással harcoló fejedelemségből állt. Az egyik kiemelkedett közülük. 25 év alatt, kegyetlenségének, és diplomáciai érzékének köszönhetően legyőzte a másik hatot, és egységes birodalmat kovácsolt Kínából, amit négy tenger határolt, egységes jogrendszert alakított ki. Első lépésként "Legfőbb Császárrá" kiáltotta ki magát. Pontosabban Első Császárrá. Nem sokkal ezután összeesküvők törtek az életére. Az Első Császár tisztában volt azzal, hogy csak akkor tarthatja fent uralmát, ha gyökeresen szakít az eddigi hagyományokkal, és elveszi alattvalói kedvét a lázadásoktól, összeesküvésektől. Az északi földművelők mindig is nomádok voltak. Ezeket letelepedésre kényszeríttette, és megadóztatta. Az összes nagyobb folyót és patakot csatornákkal köttette össze, ezzel megalkotta a világ legnagyobb, belföldi, vízi közlekedési rendszerét. Utakat építtetett, hogy hadserege, és annak fegyverzete, a Birodalom minden részébe gyorsan eljuthasson. Egységessé tette a kocsik méreteit, és azokat is megadóztatta. Az utak felügyeletével, a Császár a Birodalom teljes termény, hadsereg és áru mozgását nyomon követhette. Minden út a Császári Fővárosból indult ki.
Nagyra törő terveihez adókra volt szüksége. Több mint 700.000 embert kényszeríttet arra, hogy lenyűgöző síremlékét megépítsék. Hitt abban, hogy a sírjában, harci alakzatban elhelyezett több ezer agyagkatona fogja, halála után megvédeni. A korábbi fejedelmek inkább a palotáik biztonságába húzódtak. De ez a Császár büszke volt alkotásaira, és mindent a saját szemével akart megnézni. Ezért 5 birodalmi körutat is megtett. Az utolsó közel egy évig tartott. Mindez, a hatalmas (több ezer fős) kíséret, és a szintén Őt kísérő hadsereg ellátása miatt, hatalmas költséget jelentett. Ezért felemelte az adókat. Ezért nőtt az elégedetlenség.
A belső gondokat tetézték, a határ menti nomád törzsek, akik rendszeres rablótámadásokat szerveztek. A Császár attól tartott, hogy a sok támadás miatt elűzik a földműveseiket, és ekkor nem tudná őket megadóztatni. Gyorsan cselekedett, hogy a birodalma ne hulljon szét. Tömeges áttelepítési programot hajtott végre. Erőszakkal kényszeríttet több mint 120.000 családot, hogy Északról, a ritkábban lakott Déli részekre költözzenek. Ettől azonban az Udvari Tudósok elborzadtak. Ők Konfucius nézeteit vallották, hogy az ember ösztönösen jót cselekszik, ezért minden uralkodó a bölcsesség, és a jóság mintaképe kell, hogy legyen. Az erőszakos áttelepítéssel ez pedig nem állt összhangban.
Velük szemben a Császár, és legfőbb tanácsadója azt a nézetet vallotta, hogy az ember alapvetően gonosz, és a rend fenntartásához erős hatalomra van szükség. Nyilvánvaló volt, hogy a kétféle nézet, sokáig nem férhet meg egymás mellett. A tudósok összeesküvést szőttek a Császár ellen, amikor nyilvánosan is kérdőre vonták a Császárt, az feldühödött, és azonnal cselekedett.
Háborút indított a "múlt" ellen, és az összes írást elégettette, mert ha megsemmisíti a hivatalos történelmet, akkor kedve szerint írhatja azt újra. Következetesen mindent elpusztíttatott, ami a régi Konfuciusi hagyományokhoz kötődött. Elfogatta a tudósokat, és elevenen temettette el mind a 460-at, hogy ezzel is megfélemlítse a többi alattvalóját. Ez a nyilvános rémtett az ellenállás elfojtására szolgált.
A Császár tisztában volt azzal, hogy az értelmiség kiirtásával csak időt nyert, az Északról fenyegető, ellenségei támadását még nem szüntette meg. Ez ihlette a Nagyfal megépíttetésének a tervét.
Krisztus előtt 214-ben, legmegbízhatóbb hadvezére, parancsot kapott arra, hogy a már meglévő Északi, határ menti erődöket összekösse, és bővítse, hogy azok egyetlen védővonallá váljanak.
A fal építésének idejére, több ezer életben maradt tudóst, kényszermunkára ítélt. A legtöbbjük meghalt. A fal, a Világ leghosszabb temetője lett. A Császár legidősebb fia részvéttel beszélt, a meggyilkolt, Konfucius nézeteit valló tudósokról. Mivel befolyása nőtt, a fal építéséhez száműzte az apja.
A falon, kb. 300.000 ember dolgozott. A hideg, a kimerültség, a betegségek, és az éhezés miatt több ezer ember pusztult el. Testüket a falba temették, azért, hogy szellemük elijessze az Északi Démonokat. A Nagyfalat, ezért a "Könnyek Falának" is hívták.
Először 12 méter magas tornyokat építetek, amiket 4 hónapi ostromra elegendő élelmiszerrel töltöttek meg. Ezeket azután 6 méter magas erődfalakkal kötötték össze. Mivel a tornyok éppen nyíllövésnyire voltak egymástól, segítségükkel gyorsan tudtak üzenetet küldeni több száz kilométer távolságra is. Egy üzenet 24 óra alatt futott végig a fal teljes hosszán (ez a "csúcs" a telefon feltalálásáig megdöntetlen maradt). A fal segítségével a hadsereg, és az ellátmány gyorsan eljuthatott a Birodalom egyik végéből a másikba. A Császár, ravasz módon a hadsereggel őriztette a falat, távol tartva a katonák túlnyomó részét a Fővárostól, nehogy egy esetleges népfölkelés esetében átálljanak a lázadók oldalára. Miután ellenfeleit legyőzte, a Császár a hallhatatlanság megszállottja lett. Kitartóan kereste az Élet Elixírt. Rendszeresen kipróbálta a varázslói, és alkimistái által bemutatott italokat. Egyes kotyvalékok halálos mérgeket (pl. higanyt, és foszfort) is tartalmaztak. Valószínűleg ezek mérgezték meg véletlenül…
A Császár legbefolyásosabb tanácsadói tudták, hogy kivégzik őket, ha a száműzött fiú a trónra kerül. Ezért a holtestet gyorsan visszavitték a fővárosba, hogy mielőbb, a jobban befolyásolható, második fiú közelében legyen apja holtteste. A hosszú utazás alatt, a nyári melegben, nehéz volt eltitkolni, hogy a Császár hintójában, annak holtteste fekszik. Ezért erősszagú, sózott halakat szállító kocsikat rendeltek a Császár hintója mögé, hogy ne érződjön a bomló tetem bűze. Így érkezett vissza a fővárosba a halott császár. Tanácsadói, hamis aláírással, a Császár nevében levelet küldtek a száműzött első fiúnak, hogy végezzen magával. A Császári parancsnak nem lehetett ellenszegülni. A biztonság kedvéért az összeesküvők, a levéllel egy kardot is elküldtek. Az első fiú halála után, a második került hatalomra. Uralkodását véres örökösödési háborúk, parasztfelkelések fémjelezték. A második császár a csatamezőn esett el. Hét évvel később egy másik uralkodócsalád vette át a hatalmat, és megszilárdította a békét Kínában.

Forrás: http://www.beluard.freeweb.hu/index13.htm