Fullextra.hu - Nakonszipán

Ezek lennének az új generáció? Rosszalló pillantásuk találkozik a fiatalok izzó gyűlöletet lövelő tekinteteivel.

4.
A Sátán és az UFO gondterhelten néznek össze a házaspár távoztával. Az UFO rezignáltan fordul a Sátánhoz.
–Sátán úr, ha tényleg ennyire aggasztó a helyzet ebben a csöppnyi országban, akkor megfontolandó, hogy evakuáljuk az idősebb korosztályt és átneveljük őket Nakonszipánban.
–Én is ammonmdó vagyok, hogy hagyjuk ott a fiatalságot, kezdjék új, tiszta lappal az életet és teremtsenek újra Kánaánt ebből a valaha tejjel-mézzel folyó országból. Javaslom, hallgassuk meg a fiatalok képviselőit.– mondta és tapsolt. Kisvártatva a kerubok kíséretében egy bőrfejű, rokker fiú és egy punk lány jelenik meg előttük.
A fiú fekete, rézszegekkel kivert bőrszerkóban, kopaszranyírt fejjel, míg a lány lila csikófrizurával, szakadozott, elnyűtt farmergatyában igencsak impozánsan festenek. Az UFO-nak és a Sátánnak leesik az álla a csodálkozástól. Ezek lennének az új generáció? Rosszalló pillantásuk találkozik a fiatalok izzó gyűlöletet lövelő tekinteteivel. A fiú elbődül.
–Mi a téma uraim? Mire kíváncsiak? Bökjék ki a mi a begyükben, van, nem kell a rizsa !– A Sátán emelt hangon válaszol nekik.
–Azért engedtünk benneteket a színünk elé járulni, hogy magyarázzátok meg nekünk, miért akartok mindenáron Nakonszipánba jutni? Ha ti is eljöttök abból az országból, akkor írmagja sem marad a népnek. Kihalnak a magyarok. Erre nem gondoltok a nagy tolongásban. Mi nyomja a begyeteket? Ki vele. Okádjátok ide bele a pofánkba!
A fiatalok a kemény, punk füleknek is meglepő hangra kissé visszafogják magukat. A fiú szólal meg elsőre.
–Hát jól van, sorolom. Először is unjuk a nagy nihilt. A reménytelenségben való lebegést. Légüres tér vesz bennünket körül. Úgy nőttünk fel, mint hangyabolyban a bábok. Párhónapos korban benyomtak bennünket a bölcsbe, majd az oviba, iskolába, napközibe, hogy szokjuk a közösségi életet. Nappal, mint egy csirkefarmon, a közösségben őrjítettük egymást. Este, ha szerettünk volna szüleinktől jó szót, simogatást kapni, az ölükbe bújva mesét hallgatni, fáradtságra hivatkozva elhárították közeledésünket. Értitek, mit gügyögök itt nektek? Értitek? –Ismételte meg s hirtelen elhallgatott. Most a punk lány vette át a szót tőle.
–Leráztak bennünket, mint kutya a vizet. Nem engedtek a szívükhöz közel férkőzni, megtagadták tőlünk a szeretetüket! Becsukták előttünk a lelküket. Hiába kopogtattunk, nem nyitották ki nekünk sem, a lelküket sem a szívüket. „… hagyjatok bennünket, menjetek jásztani, tanuljatok, most nem érünk rá!” Folyton csak ezt hallottuk tőlük. Mit tehettünk? Bámultuk a TV-ét, míg ki nem guvadt a szemünk. Aztán kaptunk egy sulinettes számítógépet, játékprogramokkal és felváltva játszottunk a géppel, szörföztünk a Netten. Néztük a Bigbradert, a Valóvilágokat, a Megasztárokat… és mi is odaképzeltük magunkat a virtuális világba. Álmunkban mi is sztárok voltunk egy kis időre… aztán jött az ébredés. Nem értettük a felnőttek zaklatott, eszement világát. Nem akarunk céltalanul ődöngve kábszerektől bekáfolva lézengeni….Nekünk eszmék,célok,tervek és elérhető vágyak kellenek!– Nemigaz Jatagán? – Fordult a bőrfejű fiúhoz. Az folytatta.
–Nintendón, akciófilmeken, horroron, videó dzsamákon, nőttünk fel. Álomvilág vesz körül bennünket, amire extasi tablettákkal, fűvel, rásegítünk, mert nem akarunk ebből a kómaszerű álomból felébredni. Elutasítjuk a való világ szürkeségét. A rohadt, kuporgató, stresszes életet, amit szüleink élnek… hahaha! Mit élnek, vegetálnak, mint a Toldi lova! Egymással gyakoroltuk a szexet, néztük a pornót titokban valamelyikünk cellájában, ha nem voltak otthon az ősök. Ha volt éppen munkájuk és rabittyoltak. Mi meg lógtunk a suliból, és partit rendeztünk valamelyikünknél.– Így volt-e Aliz?– Tekintett a lányra, az meg rákontrázott.
–Bandába verődtünk, mert dolgozott bennünk a nyájösztön. Tizenhétévesen megvan a hatosztályom. Nem vesznek fel sehova. Hogy miből élek? Hát a zsebpénzből nem, mert az ősök munkanélküliből tengődnek! Megmondjam miből? Árulom a testemet, mint annyian mások is a 6-os út mellett, az autósoknak. Lassanként eladnám a lelkemet is az ördögnek, ha megvenné! Hogy mire kell a suska? Jó kérdés… kajára, piára, kábszerre, dögös cuccokra. Kérdem én mi a jobb, ha apránként eladogatom a testemet, vagy szétlopom az áruházakat!
–Állj! – kiáltotta az UFO tenyereit füleire tapasztva. – ezt az őrületet nem lehet egyszuszra megemészteni! Honnan jöttetek ti? A pokolból?
–Nem, uram. A pokolban sokkal jobb a helyzet. Ezért szerettek volna hozzám belopakodni, de kiebrudaltam őket! Naplopó, kábszeres tolvajokat nem tűrünk meg a pokolban sem.– Vette közbe a Sátán magyarázólag. A lány így replikázott vissza.
–Tévedés ördög úr! Mi nem toporogtunk a pokol tornácán, minket a mennyország kapujából Szent Péter hajtott el, egyensen a pokolba! Minket küldtek! Akart a fene magukhoz kerülni, szurokba főni a gyehennájukban! Tisztelt úr!
–Ezért hoztalak ide benneteket. Ez egy bűnöktől mentes, a gonoszságtól, romlottságtól, elvetemültségtől szűz ország. Itt újra kezdhetitek az életeteket. Egyezzünk meg: nem folytatni, újra kezdeni kell! Világos ez gyerekeim?– Nézett rájuk morcosan a Sátán, összhúzva bozontos szemöldökét. A Lány kissé megszeppenve, visszavett valamennyit a vehemenciából és ott folytatta, ahol abbahagyta.
–Egyedül nem jövök ide! Ha, nem hozhatom magammal a haverokat,a bandát,a nyájat, ahova tartozom, akkor nincs értelme az újrakezdésnek! Beutazási vízumot kérek, követelek többszázezer sorstásamnak!
–Miért ragaszkodol a nyájhoz?– vetette közbe hatalmas köcsögszemeivel a lányra meredve az UFO.
–Hogy miért is, tudomisén. Jó együtt lenni. Egységben az erő. El tudjátok képzelni azt a döbbenetet a beszari, nímand roggyant városlakók arcán, amikor bakancsokban, rokkercuccokkba beöltözve kukaborogatva, rombolva, pusztítva végigvonulunk a városon? Ilyenkor érezzük, hogy vagyunk valakik. Elkezd bennünk dolgozni a drog! Mi vagyunk az erő, a hatalom, az isten! Összetörjük a padokat, ne üldögélnek rajta a trottyos nyugdíjas vén szarok. Szétfirkáljuk a frissen festett falakat, kitörjük a telefonfülkék, buszmegállók ablakait! Ez ám az igazi.
–De, gyerekeim, ti a pusztítás angyalai vagytok. Nem is értem miért nem fogadtak be benneteket a mennyországban?
–Miért, is? Ja, azt mondta a Szent Péter, hogy mi a pusztítás ördögei vagyunk, a pokolban a helyünk. Erre bekopogtatunk a pokolba, a Sátán elhajtott bennünket és előállít maguk elé, mint egy bűnözőt. Hát akkor most bejöhetünk végre UFO úr?
–Hát nem is tudom? – Nézett össze a Sátánnal. Amaz tanácstalanul megvakarta a szarvtövét. Majd megkockáztatott még egy kérdést.
–Ha, esetleg bebocsátást nyernétek ide Nakonszipánba, felhagynátok a lázítással,a rombolással, kábszerezéssel. Hajlandók vagytok-e egy agymosásnak alávetni magatokat?
–Mit kínálnak érte cserébe? – Kérdezte falajzottan.
–Értelmes életcélt, munkát, érvényesülést, sikerorientáltságot, kiteljesedést.
–De, nem fog fájni?
–Mért, a hülyeség nem fáj?
–Nem– vágták rá mindketten gondolkodás nélkül.
–Akkor egyetértünk. – Mondta az UFO és tapsolt. Két kerub be, és parancsra várva megállnak a két fiatal mögött. Az UFO így szól hozzájuk.
Vigyétek el őket a detoxba! Mossátok ki az agyukat, hánytassátok meg őket, hagy okádják ki a beléjük szorult gyűlöletet, nihilizmust, a bezabált kábszerekkel együtt. Aztán áztassátok ki őket vitriolban. És, ha már úgy csörögnek, mint a dió, akkor mártsátok bele őket az élet vizébe. Új életre keltve helyezzétek el őket a köztes létbe. Majd később megállapítjuk a kontingens létszámát, és utánuk hozzuk a társaikat is. Elmehettek.
–Fejezte be az eligazítást az UFO. Távozásuk után így fordult a Sátánhoz. Kedves barátom! Be kell látnunk, hogy a pokolbeli módszerek mára elavultak. A mai követelményeknek már nem felelnek meg. Éppenezért új struktúrát kell kidolgozniuk. A mai elvetemült népeket már nem riassza vissza a szurokba főzés, gyehenna tüze, a purgatórium. A teljes tudattisztásra kell átállnunk. Minden bevándorlónak az agya helyébe egy mikrocsippet ültetünk, melyre a Nakonszipán társalmi normák lesznek beprogramozva. Így tudjuk csak ezt a generációt erkölcsileg helyrebillenteni.
–És mi lesz a születendő utódokkal, a felnövekvő nemzedékkel?
–Ők már Nakonszipáni állampolgárként eleve mikrocsipekkel születnek. Csak a jó, szép, az erkölcs, etika, munkaszeretet, alkotásvágy lesz az agyukba beültetve.
–És, ha túlnépesedik Nakonszipán?
–Akkor továbbküldjük őket Utópiába.