Fullextra.hu - Erdős Olga: A csend hangjai (Interjú Végh Sándorral)

Május elején mutatta be Végh Sándor szegedi író, költő első kötetét a Közéleti Kávéházban, amelynek a Somogyi Könyvtár adott helyet.

A csend hangjai

(Interjú Végh Sándorral)

Május elején mutatta be Végh Sándor szegedi író, költő első kötetét a Közéleti Kávéházban, amelynek a Somogyi Könyvtár adott helyet. A csend hangjai című könyv megjelenésének apropóján beszélgettem a szerzővel.

- Hogy kerültél kapcsolatba az irodalommal?
- Szülőfalumban Jánoshalmán, amint megtanultam olvasni, szüleim elvittek a helyi könyvtárba, és innentől fogva folyamatosan olvasok. De jól tették! Természetesen az iskoláim során sokat kellett vele foglalkozni, de mindig is érdekelt. Műveltségi vetélkedőkön az irodalom az enyém volt, így lehettem József Attila nagy tudója, a katonaságnál szavalóversenyen is részt vettem, no és persze ott volt a „grafomániám”, írtam sok mindet. Újságíró is szerettem volna lenni, de nem vettek fel, de azért jó néhány véleményem megjelent újságokban. Tíz éve aktívabban írok verseket, megjelent az Internet, s ezen keresztül szép lassan többen megismertek, jöttek a visszajelzések, hogy nem is olyan rossz, amit összehoztam, vegyem elő az asztalfiókból!

- Gondolom, ekkortól vált fontossá számodra a közönség is?
- Igen, amikor láthattam, másokat is érdekelnek írásaim, hatással vannak rájuk gondolataim, érzelmeim, mégsem lehet öncélú, amit művelek. Óriási élmény a visszajelzés, az érdeklődés, és nem utolsó sorban a megértés. A legnagyobb élmény számomra az volt, amikor a kötetbemutató kapcsán az előadói oldalon ülve, szemben a közönséggel láthattam a sok érdeklődő szempárt. Figyelmük odaszegezett a falhoz, a felelősség mázsás súllyal nehezedett rám, de egyúttal kitörő boldogságot is okozott, hogy ott lehettem, és remélem, adhattam.

- Mi ihlet meg leginkább?
- Bármi, ami érzékenyen érinti életemet, amely lehet egy falevél, egy patak, vagy a „szokásos” emberi érzelmek sokasága: család, barátság, szerelem, elmúlás, stb. Ha az érzelmi motivációm megvan akkor már csak le kell ülni, és megfogalmazni. Nem mindig sikerül úgy, ahogy gondoltam, van, amikor billentyűbe szalad rövid idő alatt, és van, amikor napokat-heteket dolgozom rajta. Változó.

- Van-e ars poeticád, ha igen, mi az?
- Ezen nem sokat gondolkoztam még. Annyira friss az első kötetem megjelenése, annyi minden leköt más ügyben, hogy csak visszautalni tudok az előző gondolataimra. Érzelmek-érzelmek-érzelmek. Ha segíteni tudok a környezetem az olvasóm számára saját problémái megoldásában oly módon, hogy olvasva soraimat, vagy mintát lát abban, vagy annyira kikapcsolódik, hogy feltekintve a sorokból más szemmel nézi már saját világát, akkor nem volt hiába.

- Kiket tartasz példaképeidnek?
- A költészetben mindenképpen József Attila, és Juhász Gyula. Prózaírók közül: Ottlik Gézától Esterházy Péterig.

- Szegedhez kötődő XX. századi költőket említesz, és valóban a te írásaidban is visszaköszön a Tisza parti város. De vajon mennyire fontos az irodalom szerinted az új évezredben?
- Iszonyúan fontos, de ez az én véleményem. Ha a társadalmi jelenségeket figyeljük, akkor viszont senkinek sem az, egyre kevésbé érdekes. A könyv háttérbe szorul, az alkotás megjelenési formái átalakulnak, gondoljunk csak bele az internetes, elektronikus közlések fajtáira, akár a blogokra is. De éppen ez jó példa arra, hogy a magányos szubjektum mégis meg akar nyilvánulni, késztetése van az őszinte szóra, vagyis emberek maradtunk, talán tudunk maradni. Ergo: életben marad az irodalom, és megőrzi a rangját, én ebben hiszek.

- És most a kötetedhez kapcsolódva, mennyire nehéz manapság könyvet kiadni, ismerté, elismerté válni?
- Nagyon nehéz! Az amatőr író számára az elismertség fontos, de nem megélhetési okok miatt cselekszik, így a médiáknak sem fontos. Hozzátenném, hogy a művészeteknek nem szabadna árucikknek lennie, de mégis, ebben az elüzletiesedett világban, csak az eladható portékával foglalkoznak. Ehhez név kell, hír kell, sok minden, hiszen ez is egy termék. Ráadásul az irodalom nem kelendő cikk, nincs rá akkora igény, illetve ha van is, az a bestsellereké.

- Ezek szerint fontosak az összeköttetések is, nem elég a tehetség?
- A tehetség nem mindig elég. Sőt, időnként nagyon kevés, sajnos! Ha nincs ismeretség, homályban maradsz, ezt éppen egy szervező mondta el nekem. Ha felfedeztek, rendben, de ha nem akkor ott van a „bulldog” módszer. Bekopogtatsz, és ha kilöknek az ajtón, menj be az ablakon, de ne hagyd magad lerázni! Iszonyú munkaigényes, megéri-e, amikor egyébként is minden csoda három napig tart? Ki tudja?!

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
- Folytatom az alkotást a magam módján úgy és akkor, amikor jómagam szükségét érzem. Folytatom az irodalmi barátságok „szövögetését”, tanulnom kell még nagyon sokat, és egyszer remélem lesz még egy kötet.

- Sok sikert kívánok mindehhez! És végül mondjuk el, hol lehet a könyvedhez hozzájutni.
- Sajnos kiadóm-forgalmazóm nincs, tehát csak nálam. Íme az elérhetőségek:
Email: veghsandor@axelero.hu, vagy a svegh@mol.hu címen,
Postai úton: Végh Sándor, 6723-Szeged, Gyöngyvirág u. 9/A,
Telefon: 06-20-940-58-39, illetve a honlapomon (www.veghs.atw.hu), a Fórumon keresztül.

Hódmezővásárhely, 2006-05-11