Fullextra.hu - A végrendelet

Az öreg állapota nem hogy javult volna, de szép lassan, fokozatosan romlott. Egyre többet fulladt, kehelt...

– Szereti maga a megyét? – fordult hozzám.– szeretem – akkor majd, ha kitavaszodik, kimegyünk kocsival hozzám, leszedik a fákról, a Mariska meg befőzi télre! Magának is adunk, lesz bőven!– Mondta fellelkesülve, de ebből semmi sem lett. Az öreg állapota nem hogy javult volna, de szép lassan, fokozatosan romlott. Egyre többet fulladt, kehelt.
Egyik nap megyek fel hozzájuk, egy férfi ül az ágya szélén. Ő, a mostoha fiam, a Sándor!– mutatta be. Már a lanyha kézfogástól, az arcán átsuhanó sóvár tekintetéből is valami visszataszító érzésem támadt irányában. Sándor tenyereit dörzsölve tüsténkedett. Hízelkedve mondogatta.– na, megborotváljam a Papát? Majd holnap, gyere el holnap is, akkor megborotválsz, megbeszéljük ezt a tárgyalást is, jó fiam? – Rendben van apám. Azért senki sem mondhatja, hogy nincs igazam. Anyám részéből kisemmiztek. Csak a jussomat akarom. Követelem a köteles részt!
– Fiam, amit anyád hozott a házasságba, tégedet illet. Harcolj a jussodért! Az is igaz, hogy a legtöbbet az Anciék segítettek nekünk. A mama azért is íratta rájuk a részét, nem gondolta, hogy ilyen hamar elmegy. Hogy mért tette, ezt veled, nem tudhatjuk, majd ott a túlvilágon, megkérdezem tőle! A legjobb lenne már nem élni!– mondta az öreg rezignáltan, aztán mégis meggondolva magát levetette a felső ruházatát, és Sándor nekiállt a borotválásnak. Miután végzett vele elővezette a kérést.
– Apa, a járandóságát, azt a húsz mázsa kukoricát, ha átadná, az jól jönne. Tudja most hat hízót állítottam be. Maga már úgyse hizlal… Meg is írtam a meghatalmazást, csak alá kéne írnia, és felvenném maga helyett a tsz-től!– jól van, fiam, add ide, aláírom! A tiéd a kukorica.– mondta az öreg és aláírta a meghatalmazást. Sándor összecsomagolta a borotva készletét, és sietve távozott.
Ahogy közeledett a tárgyalás napja úgy nőtt a feszültség. Maris drukkolt a Sándornak, hogy legalább az ő részét perelje el az Ancitól. Nem érdemelnek annyit.– Ha úgy vesszük Papa, akkor az én pénzem is belement a házukba! Mert én nyolc évig, míg otthon laktam magukkal, csak haza kerestem. Miből épült az Annusék háza? A maga munkájával, az én pénzemből is! Semmi megtakarításom nem maradt, belement a házukba! Mondogatták, majd visszahálájuk, ha férjhez mész, te is épitel, majd akkor… erre nem került sor, nem épültem. Bezzeg az Árpi, vitte a pénzit a kocsmába!– hagyjuk ezt leányom, majd a tárgyaláson, holnap meglátjuk– zárta le az ügyet az öregember, de a tárgyalásra már nem jutott el. Az izgalmak úgy megviselték, hogy jártányi ereje sem maradt másnapra. Nem akarták újabb izgalmaknak kitenni, így hát otthon hagyták. A tárgyalás után Sándor felment velük, hogy együtt számoljanak be mi volt a tárgyaláson.
– Szóval, félrehív engemet az Annus, és azt mondja, hogy adok húszezret, ha visszavonod a keresetedet! Én visszautasítottam. Erre nekem támad.– te csak ne nagyon ugráljál, mert az ilyen kisembereknek a fejére szoktak ám ütni!– mondta.
– Ezt már én sem hagyhattam szó nélkül– vágott közbe Maris– Ráripakodtam, hogy ne cigánykodjanak itten, ez bíróság, se megvesztetésnek, se megfélemlítésnek helye nincs! Erre az Árpi megmarkolta a grabancomat és nekilökött a falnak! Én se hagytam magamat és felszántottam a pofáját! Ekkor szólítottak be. Öt perc alatt vége lett mindenek, megegyeztünk: öt egyenlő részre osztottuk az anyai részt. A bíróság megsemmisítette a végrendeletet, mert különben is szabálytalan volt. Nem volt két tanúval aláíratva. Visszautalta az ügyet a közjegyzőhöz. Két hét múlva mindenki megkapja a végzést.

2

Miután az anyai részt így elrendezték, hátra volt az apai rész korrigálása. Azzal, hogy bekerült Tónikéhoz a Papa az eltartási szerződés okafogyottá vált. És mint az előbbi végrendelet, ez sem közjegyzővel lett elkészítetve, csak úgy egy másközt egyeztek meg róla. Irásba foglalták ugyan, tanúk is aláírták, de most közös megegyezéssel szerették volna minden bírósági hercehurca nélkül megsemmisíteni. Az Anciék, nem akartak ebbe belemenni. Berzenkedtek mindenféle változtatás ellen. Az öreg arra az elhatározásra jutott,hogy az összes berendezést eladatja a vejével és,majd azt a pénzt odaadja nekik,hiszen ők gondozzák. Így is tettek. Csontig kitakarították a házat.
Az egyik nap teherautó állt meg a ház előtt és egy hagyaték felvásárló megvette az összes hóbelebancot. Kifizette, felpakoltak és kiürítették a házat. Az üres ház ajtajára lakat került. Az öregnek leszámolták a pénzt. Az meg azon mód betette a feketekabát zsebébe.
Másnap este beállított Sándor. Zsebéből egy üveg pálinkát húzott elő és rókamosolyával így fordult a jelenlévőkhöz.– hallom eladtátok az ingóságokat? Sokat adtak érte?– semmiség, pár ezer Ft-ot.– tért ki a válasz elől a papa, de Sándor nem szállt le róla. Erősen kínálta a pálinkából.– ebből igyon apám, ez vérré válik magában! Most főzettem ki. Ötvenkét fokos, valódi törköly, kisüsti! Mire a poharak fenekére néztek az öreg kellőképpen ellágyult. Most jött el az alkalmas pillanat, hogy levághatja az öreget, gondolta Sándor és így kunyerált tőle.– Apus, igazán megdobhatnál négyezer Ft-al, mosógépet kell vennem, bedöglött a régi!–Mondta ellenállhatatlan vehemenciával, és az öreg adott neki. Miért ne, amíg van miből!
Amint elment Sándor az öreg nem habozott, így szólt hozzájuk.– idefigyeljetek, érzem, nem sokáig húzom. Megírjuk a végrendeletemet, az eltartásit, pedig megsemmisítetjük. Öt részre osztjuk az apai örökséget is. Jó lesz ez így? – Azt csinál a házával Papa, amit akar,– mondta Tóni,s egy kézlegyintéssel elintézetek gondolta az ügyet. Marisnak sem volt ellenvetése.– Valamelyik napra hívjatok ide mindenkit. Addig megíratom az új végrendeletemet. Aláírjátok valamennyien és szent a béke. Utána eladatjuk a házat és elosztjátok a jussot. Igy lesz igazságos. – És, ha az Anci beleköt? A Földhivatalban rávezették az apai részre a nevüket.– ha van bennük jóérzés, akkor, megsemmisítik az eltartási szerződést.
– És, ha mégsem
– Akkor annak csúnya vége lesz! – mondta az öreg és nem szólt többet.

3.

Vasárnap délelőtt összejött a család. Ott volt mind az öt gyerek. Sándor bekészítette egy lavórban a borotválkozáshoz a melegvizet, egy hokedlira rakta. Mellé a borotvahabot, ecsetet, borotvát. Hamarosan megérkezett a másik két testvér is. Végül megjött Annus is. Igy Marissal együtt ki volt a létszám.
Az öreg, csíkos pizsamájában az ágy szélén foglalt helyet. Ugy gubbaszkodott ott, mint egy túzok. A közben összejött gyerekekhez fordult.– Gyerekeim, mondjátok meg igaz lelketekre, nem kaptatok-e eleget tőlünk, tőlem, életetekben? Szóljon, aki úgy érzi, hogy kisemmiztem valamiből. Most itt az utolsó alkalom, hogy erről beszélhetünk.
Nem szólalt meg senki.– az öreg rendületlenül folytatta. – úgy fáj nekem, mintha a bőrömet hasogatnátok, hogy haragban vagytok egymással. Béküljetek ki! – Én, nem, soha!– fordított hátat Maris Ancinak.– Én sem – kontrázott Anci.
– Hát, ha nem akkor nem! Halljátok a végakaratomat!– Úgy érzem, hogy ti, Annus, megkaptátok bőven annak az árát, amit értünk tettetek. Az anyai résszel nem is foglalkozok, azt elrendeztétek egymás között. Hanem az apai rész! Én, és a Mariska, aki nyolc évig haza keresett, annyit adtunk nektek a házatokba, hogy ezzel kiegyenlítettük, amit ti velem foglalkoztatok, miután, anyátok meghalt. Úgy érzem, a legtöbbet ti kaptátok, Annus. Éppenezért az a kérdésem, mivel okafogyottá vált, semmisítsük meg az eltartási szerződést! Az apai rész is köteles részként öt felé megy. Így az igazságos.
– Rendben van. Én nem vagyok semmi jónak az elrontója – adta meg magát Anci.– lássátok, kivel van dolgotok, íme, széjjeltépem ezt a szerződést előttetek. Egy kikötésem van csak, és ebből nem engedek. Az öreget elosszuk magunk közt. Havonta a másikunknál lesz, így igazságos. Vegye ki mindenki a részét az ápolásából, nem lehet csak egyet terhelni vele! Közös a juss, közös a gondozás is! Egyetértetek velem? Beleegyezően bólintottak. Erre Anci fogta, és miszlikekre tépte az eltartási szerződést. Az öreg kétségbeesetten körbenézett és ellenvetéssel próbálkozott.
– Én innen, nem mozdulok. Ha, meg kell halnom akkor itt haljak meg!
– Papa, ne ellenkezz! Kollektív gondozásban részesítünk, így igazságos!
– Nincs más megoldás gyerekeim?
– Nincs, ebbe bele kell nyugodnod papa!
– Hát akkor, ha nincs…– suttogta az öreg és gyermekein köbehordozva a tekintetét a borotvakésért nyúlt, majd egy hirtelen mozdulattal elnyisszantotta a nyakát. Feje előrebicsaklott, gégéjéből fekete sugárban lövellt elő a vér. Kiguvadt, véreres szemeivel rájuk felejtkezett és hörögve préselte ki az utolsó szavakat: – haramiák….!