Fullextra.hu - Mennyit érünk mi harmincasok?

...Mit kell tudnunk ahhoz, hogy a fejvadászok kapva kapjanak utánunk, vagy hogy az állásinterjúkra egyáltalán behívjanak bennünket?

Mennyit érünk mi harmincasok? Mit kell tudnunk ahhoz, hogy a fejvadászok kapva kapjanak utánunk, vagy hogy az állásinterjúkra egyáltalán behívjanak bennünket?
Régóta nézegettem már az álláshirdetéseket, nem elsősorban azért, mert változtatni akartam, csak úgy, hobbiból. Elkönyveltem magamban, hogy a főiskolai végzettségemmel, középfokú nyelvvizsgámmal, és tizenöt éves gyakorlattal a hátam mögött nagy baj már nem érhet, ha menni kell, akkor pikk-pakk találok magamnak állást, sőt, akár sokkal jobbat is, mint ez a mostani.

Aztán beborult a fejem felett egy pillanatra az égbolt, a főnököm bejelentette, hogy ha a cég még két hónapig az előzőekhez hasonló módon vegetál, akkor isten veled iroda, isten veled Angelika, bezár a bazár. Hoppá.
Gőzerővel nekiláttam az internetes oldalakat „lapozgatni”, még egy csipetnyi izgalom is vegyült a kutatásba, hiszen én jobbat is kifoghatok…
Mondanom sem kell, hogy a legtöbb álláshirdetést angolul írták. Én alapfokon gagyogok e nyelven, sőt, a német középfokú nyelvvizsgám is szinte csak papír, hisz alig-alig szorultam rá a használatára. Jó régóta. Jó régóta nem kellett komolyan munka után néznem, be voltam betonozva az irodába, ahol egyébként még ma is dolgozom, bár ki tudja, hogy meddig…

Keresgéltem az álláshirdetések között, több irodavezetői hirdetést megnéztem, mindenhová felsőfokú angol nyelvtudást, sőt, közgazdasági főiskolai, vagy egyetemi diplomát kértek. Hogy az irodavezetőnek mi is a dolga? Nos, ő a titkárnő. Most szépen, angolosan menedzserasszisztensnek hívják, de ez a munkakör semmiben sem különbözik a jó öreg titkárnőségtől. Kivéve persze néhány rendkívüli példát és az én esetemet, aki egyedül vagyok az egész irodában, és én vezetem saját magamat, illetve a céget, mert a tulajdonosokat csak szökőévben egyszer látom. Esetleg nevezhetjük még ezen (többnyire) hölgyek által végzett tevékenységet office manageri munkakörnek is. Ez még idegenebb, még nagyképűbb.

Aztán az egyik álláshirdetés, amelyiknek elvileg megfeleltem volna, kiverte nálam a biztosítékot. A feladatok között a következő izgalmas kihívások sorakoztak:

- Iroda felszerelések menedzselése
- Konyha, étkező menedzselése…

Már így nevezik. Szóval rendelni kell papírt, meg gemkapcsot, és a hűtőt is nekem kell feltölteni, ráadásul meglehet, hogy a szemetet is ki kell vinnem. Tehát ez most már, a mai világban menedzselés. Én azt hittem kukaürítés, beszerzés. Nevettem régen, amikor azt olvastam egy hirdetésben, hogy „bogármérnök” ajánlja magát, vagy egy „tisztasági menedzser” keres jól fizető házat, ahol a tehetségét kamatoztathatja. Már nem is olyan vicces.

A másik kedvencem a következőképpen hangzott:

„ Fiatal, nagyon dekoratív, csinos asszisztenst keres cégvezető, rugalmas munkára.”

Értem én, értem, hogy mi lehet az a rugalmas, de ki a fiatal? Én fiatal vagyok harmincöt évesen, ha mondjuk nem látszom harmincnak? És ha harmincöt vagyok, de meggyötört az élet, és negyvennek tűnök? Kihez képest kell fiatalnak lenni? Anyukámhoz képest fiatal vagyok, de a huszonkét éves pályakezdőhöz képest néni.
Ha letegez egy kiscsávó a lépcsőházban akkor fiatal vagyok? Hány éves korig számítjuk az ifjúságot?

Szóval mit érünk mi harmincasok, akik esetleg elveszítjük a régi, jól bevált állásunkat, és csak egy diplománk van, az is humán területről, és nem közgazdász, marketing, vagy kommunikáció volt a fő csapásirányunk? Ha csak annyira beszéljük a sztárnyelvet, hogy nem adnak el bennünket külföldön, vagy itthon képesek vagyunk útba igazítani egy tévelygő turistát, a másik nyelvet pedig egy hangyányit jobban, de van rengeteg tapasztalatunk, gyakorlatunk, és elvezetünk egy vasgyárat is, csak nincs rá bizonyítékunk egyetemi diploma formájában?
Nem tudom. Még nem kezdtem el komolyan állást keresni, de a hirdetések nem a harmincas tapasztalt rókákat, hanem a betörhető csibéket keresik két diplomával, felsőfokú nyelvtudással, egy-két év gyakorlattal… Mintha kicsit túlképzettek lennénk titkárnőnek, nem? És mi van azokkal, akiknek csak egy nyomorult érettségijük van? Betanított munkásnak még megfelelnek?