Fullextra.hu - Bejelentkezések kálváriája

...úgy döntöttem, hogy telefonon bejelentkezem a háziorvosomhoz. Természetesen a megbeszélt időben fogadott is.

Napjainkban köztudott dolog, hogy mielőtt elmennénk az orvoshoz be kell jelentkezni telefonon vagy személyesen, hogy a megfelelő időben tudjon bennünket fogadni.
Általában felhívják a figyelmünket a következőkere:

"Az időpont csak tájékoztató jellegű!"
"A betegeket nem érkezési sorrendben hívjuk be"

Április végén fogtam a bátorságomat és önmagamat úgy döntöttem, hogy telefonon bejelentkezem a háziorvosomhoz. Természetesen a megbeszélt időben fogadott is. Mindössze néhány percet tartózkodtam a rendelőben, mert egy beutallóra volt szükségem a cardiológiára, ugyanis eljött az éves kontrollvizsgálat ideje.

Másnap az asztalon lévő beutallómmal és telefonnal a kezemben úgy gondoltam, hogy bejelentkezem, illetve kérek egy aktuális időpontot amikor a doktornő fogadni tud. Nem annyira udvarias hangon szóltak bele a vonal másik végén, de végül is egyeszségre jutottam a hölggyel, hogy nincs a doktornőm, mert szabadságra megy egész júniusban és májusra már nem tud időpontot adni, próbáljak meg egy hét múlva újra telefonálni akkor már lesz új naptár, orvosi beosztás és akkor talán tud egy megfelelő időpontot mondani.

Úgy gondoltam, hogy nem telefonon érdeklődök, hanem személyesen, hiszen a nephrológiára is mennem kellett és mivel a két klinikai épület egymás mellett van, hát előbb a cardiológiát ejtem útba. Régi, hűvös épület, szeretem, de mégsem, mert valahogy a fertőtlenítőnek eléggé émelyítő illata van. A bejelentkező ablaknál egy kedves, mosolygós idősebb hölgy ült, aki elvette a kezemben lévő papírt és közölte, hogy:
- Sajnálom, de a doktornő egész júniusban szabadságon lesz, és még új naptár és orvosi beosztás nincs, talán egy hét múlva próbáljam meg újra.
Mivel mást nem tudtam tenni tudomásul vettem, hogy ismét nem sikerült bejelentkeznem, egy kicsit bánatosan távoztam. Sebaj, gondoltam magamban egy hét múlva ismét eljövök személyesen, hiszen nyugdíjas bérletem van a tömegközlekedésre, legalább megfelelően kihasználom.

Ismét eltelt egy heti várakozási idő. Hurrá! Irány a klinika. Kint fullasztó hőség, május eleje, már lassan árnyékban is harminc fok van, és még nincs is itt a nyár. Komolyan mondom, hogy jólesett a hűvös épületbe bemenni. Ismerős folyosó, ismerős ablak, de most egy kedves, mosolygós, szőke hölgy köszönve fogadott. Felémfordulva megkérdezte, hogy miben segíthet. Óvatosan odanyújtottam neki a beutallómat, és vártam, hogy elolvassa. Ugyan most mi lesz. Mosolyogva közölte, hogy:
- Nagyon sajnálom, de a doktornő egész júniusban szabadságon lesz (amit már most hallok harmadszorra), de jöjjön vissza egy hét múlva, vagy hívja fel a bejelentkező vonalat és akkor adunk megfelelő időpontot, és egy kék tollal a beutalló hátuljára írta az aktuális telefonszámot.

Kifelé jövet a klinikáról kínomban vagy csodálkozásomban nem is tudom, de mosolyogva távoztam. Elmeséltem apukámnak a bejelentkezésem körüli kálváriát, mint az előzőekben is tettem. Apu csak úgy tréfából a következőket mondta:
- Az Ön idpontja: 2006. december 31. 11 óra. Akkor jót nevettünk rajta, de visszagondolva az egészre lassan ott tartok, hogy valóban ezt az időpontot fogom kapni. Még jó, hogy az időpont csak tájékoztató jellegű, mert valószínű, hogy ettől csak később lehet bekerülni, és az sem érkezési sorrendben fog történni.

Hazafelé jövet azon kaptam magam, hogy fülig ér a szám. Tulajdonképpen min is mosolygok, hát Önmagamon és a kialakult helyzetemen. Még jó, hogy csak kontrollvizsgálatra kérek időpontot és nem egy műtétre, hiszen a lényeg a megelőzésen van. Lenne! De, hogy is előzzük meg a bajt?