Fullextra.hu - Közlekedési fennakadás, avagy utalások a világról

(Kisfilm esőcseppekre) "Számtalan csoda van, de az embernél jelesebb csoda nincs." (Szophoklész)

Háborgás
Esik, zuhog. A busz éppen a Duna felett állt meg. Koccanás volt a hídfőnél, így csak araszol a sor. Persze az emberek zúgolódtak, szentségeltek. Milyen semmik vagyunk. Alul egy mocskos folyó, aztán a híd szerkezete, majd a busz. Mégis az emberek háborognak. (Az eső verte a híd korlátját, a buszból úgy tűnt, mintha a fém olvadna cseppekké. Lassan belecsöpög a vízbe, majd összeáll valami látszólag alaktalan tömbbé, pedig olyan nincs, hogy alaktalan, csak nem értjük, nem értjük az üzenetet.)
Üzenet
A hídon egy ember sétált lassan, méltósággal. A buszból úgy tűnt, hogy egy csepp eső sincs rajta. Hosszú köpenye a földet súrolva jobbra-balra hajló ösvényt húzott utána.
Ösvény
Fiatal nő kapaszkodik az ajtóhoz legközelebb. Nyakában vékony láncon, egyszerű kereszt. (A keresztek egyszerűek. Hordani nehéz őket.) A sofőr a visszapillantó tükörből nézi a nőt. Előveszi, majd visszacsomagolja a még reggel elkészített sajtos szendvicsét. Végül csak kávét ivott egy fémtermoszból. Ő is látta a furcsa embert, de ő már nagyon sok furcsa embert látott. Néha már unta őket. Erre az emberre is csak úgy nézett, mint apró részére a világnak. Ezért volt annyira befogadó.
Hit
Apró gyermek szökdécselt a köpeny ösvényét követve. Szőke göndör haja napként lobogott utána, léptei nyomán egybeforrt a járda minden töredezése, pedig abból már konok növények bújtak elő. A hídfőnél egy ilyen repedésből olajfa nőtt ki, amely fölé templomot építettek az emberek. Az olajfa idővel kiszáradt. A sofőr cigarettát vett elő, meg egy doboz gyufát. Volt még egy szál. Valamennyire elhúzta az ablakot, és rágyújtott.
Nap
Az egyetemista kinézetű lánynak fogszabályozója van. Belemélyed a könyve, amit az ölében tart. Kép nem volt a könyvben. A könyv arról szólt, hogy egy él egy ember valahol, meg egy másik valahol, és amíg az Aholt meg nem álmodják, sohasem találkoznak. Egymás mellett laknak. Felismertem a borítót.
Küldetés
Majdnem a hegy tetején áll egy polgári villa. Közvetlen a tető alatt, csipkeszerűen körbeveszi egy fafaragás. Azt a faragást a múlt század első harmadában készítette egy hegyvidékről származó ember. Ez az ember tíz év múlva megírja az életét. A kötet húsz kiadást ért meg a mai napig. A ház majdnem száz éves.
Levegő
Ma az év ……….-ik napja van. (Ide kéretik kiszámolni, és beírni az aktuális számot!)
Ma az úton egy sötétkék autó elhaladt egy fehér mellett. Ma egy kislány sírt, mert nem akarta megenni a főzeléket. Ma egy labda átrepült a kerítésen. Ma egy barna lányt megcsókolt egy fiú. Ma egy asszony kenyeret, tejet, felvágottat vett a lakásához legközelebbi boltban. Ma egy apa lett, ma egy meghalt, ma egy vétkezett, ma egy felsírt. Ma milyen nap is van?
Teljesség
Az eső verte a busz tetejét, egy kisgyermek rugdosta kalimpáló lábával az előtte levő ülést, ideges nő kocogtatta spirálmintás gyűrűjével az ablaküveget, a sofőr fújta a füstöt, férfi lapozta az újságot, sláger töredék ismétlődött az elaludt éjszakás biztonsági őr zakójának belső zsebéből, ahol mobiltelefonját tartotta.
Zene
Valaki ablakot nyitott. Többen, akik nem merték, most hálával néznek rá. Milyen kevés kell.
Német rendszámú busz gurul mellénk. Vörös hajú, szemüveges nő bámul ránk, fonnyadt csuklóján olcsó karkötő gyöngyökből. Kezében dobozos üdítő. Diétás.
Egészség
Hésziodosz egy aszkrai pásztor volt, aztán írni kezdett. Manapság Homérosszal vetekszik hírnév dolgában. Szinte kopasz fiatal férfi. Pólóján a felirat „ I am the king!”. Olcsó koronázási jelvény, önjelölt uralkodóknak.
Rangok
Az őszes ember örült egyedül. Elővett egy köteg fényképet, és egyenként elmagyarázva, hogy ki látható azokon, és milyen alkalomból, körbeadogatta őket. A keresztet viselő nő könnyezni kezdett, az egyetemista lány kivette a biztonsági őr zsebéből a mobilt, és felhívott egy számot, a kopasz fiatal férfi tejszínhabot vett elő egy addig észre nem vett fekete hátizsákból, és az ablaküvegre felírta,
„Tanuljatok meg élni!”
Történelem
A hídon a köpenyes ember visszanézett. Amikor meglátta a göndör hajú kisfiút - akinek napként lobogott a haja-, kezével odaintette magához, majd ledobta magáról a köpenyt a földre, szépen kisimítgatta. A kisfiú, mintha mindig is így történt volna, ráállt a köpenyre. Az ember akkor tekintetével felemelte a köpenyt. Először csak úgy vállmagasságba, majd a feje fölé, aztán még magasabbra, egészen a híd pillérének a tetejéig. Ott egy kicsit megállt, hogy levegye a pillér tetejéről az őszes ember hiányzó fényképét a városról. A fényképen jól ki lehetett venni a házakat, a templomokat, a fákat. Még a folyó is rajta volt, meg a hidak, ahogy gépkocsikkal, buszokkal zsúfolva álltak belemerevedve egy esős nap mozdulatlanságába.
Három
A sofőr egy utolsót szívott a cigarettából, kiengedte a féket, és lassan elindult. A hídfő utáni kanyarban állt a két összetört autó. Egy kék, és egy fehér. Egy őszes ember állt köpenyszerű kabáttal a vállán a kocsi oldalának támaszkodva, szemben vele göndör hajú kisfiú.Haja lobogott az előmerészkedő nap fényében.
Úton