Fullextra.hu - iwiw –Who is who? – Jééé, tényleg, én ismerem Chuck Norrist!

Helyszíni tudósítás a virtuális világból. „i” – nem ipod, nem imac, nincs köze az injektorhoz sem. Akkor mi az a rejtélyes i betű, amit wiw elé biggyesztettek?

Aki esetleg a Holdon töltötte az elmúlt fél évet, és így nem volt alkalma a társadalmi életének gyakorlására – rosszízűen azt is mondhatnám, el volt tiltva az orránál távolabbra látástól - annak elárulom, mi is azaz iwiw. A megnevezésére - szokás szerint - a magyar, őszinte megdöbbenésemre, szép angol kifejezést talált csak a neten, és azt, csodálkozásában el is felejtette azonmód lefordítani, így lett „social networking”. Ezt a Wikipédia, ami szerintem az emberiség egyik legdemokratikusabb képződménye (és majdnem olyan egyetemes, mint a Galaxis Útikalauz Stopposoknak), a következőképpen fordítja:

"· szociális háló(zat)
· ismeretségi háló(zat)
· kapcsolati háló(zat)
· társasági háló
· kapcsolatrendszer(ezés)”

A Wikipédiáról elhatároztam írok nektek a későbbiekben mindenképpen, különösen ha szeretnétek, vagy ha túl sok látásában korlátozottat fedeznék fel. De haladjunk tovább, mert nem ez a mai szemlélődésünk tárgya!
Mi is tehát, ez az iwiw izé? Lényegében egy zártkörűen működő, kapcsolatrendszerező portál, ahová belépni, hogy úgy mondjam felülről korlátos, ezért nem lehet csak úgy egyszerűen begépelni a keresőnkbe, mivel ekkor egy személytelen űrlap üdvözöl, alázatosan érdeklődve hogylétünk és becses jelszavunk iránt. A selejtezőkön való továbbjutás érdekében tehát, a földi halandóktól megkövetelik, hogy legalább egy, már korábban bebocsátást nyert ismerőse meghívja a leendő tagot, aki ezek után már, jogszerűen tartózkodhat a társadalmi élet eme modern színterén, és lubickolhat az általa nyújtott szolgáltatások tengerében.

Mert hogy a társadalmi élet egyik materiálisan nem létező, de virtuálisan, óriási pókhálóként terebélyesedő és egyre inkább a mindennapokban is megjelenő színterévé vált, ezt már nem lehet manapság vitatni. Ami annak fényében még megdöbbentőbb, hogy a site, mindössze 2002-ben indult útjára, és mára több mint 500.000 zsákmányra éhes pók szövögeti áldozatai köré hálóját, mivel köztudomású, hogy aki ide felvételt nyer, annak kapcsolatéhsége általában csillapíthatatlan lesz némi idő elmúltával.
Az angol elnevezés egyébként azért is különös, mivel – nem kis büszkeségre okot adva, az örökösen síró magyarlakta vidékeknek – hazai találmányról van szó és bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az angolszászok is ekkor kezdték a hasonló alkalmazásaikat összekalapálni, de a megosztott elsőség akkor is a mienk!
A sírástól kipirult magyar szemeinkben ismét örömkönnyek csilloghatnak, mikor érzékeljük a nemzetköziség fuvallatát, mivel mára 15 nyelven lehet az ismerősökkel beszédbe elegyedni, és ha ez nem lenne még elég bizonyíték a magasba szökellő népszerűségére, az bizton meggyőz bárkit, hogy két legfőbb uraságunk, a multi és a kormány is felfigyelt e képződményre, hogy aztán ki-ki a maga habitusának megfelelően reagálja le a jelenséget.

Tanulságos és egyben rendkívül mulatságos, hogy mennyire magukat adták, megmutatva nekünk, hogy a reményt tényleg eltemették, nem volt kacsa a múlt heti hír.
A multi – akit jelen esetben a T-Online képvisel, és akinek a mamája a világon - a saját szektorában - a top 5-ben tanyázó Deutsche Telekom – a sikerek láttán, gondolt egyet, és előhúzta azt a magyar webfejlesztésért még sosem kifizettet összeget, konkrétan egy milliárdot, amiért cserében szőröstül - bőröstül bekebelezhette a portált és annak összes lakóját, szerverestűl, mindenestül. Az ügyben kormányunk is megszólalt, akarom mondani közleményt adott ki az egyik minisztériumunk a munkatársainak az oldal kockázatairól, aggódó hangvételű levélben óvva őket, személyes adataik kiadásától.

Nem csoda, ha azt gondoljuk, hogy izgalmas dolgok közepébe csöppentünk gyanútlanul, pedig mi csak egyszerűen kattingatunk az oldalon, néha új ismerősök után kutatva, néha üzenetben tudatva valakivel, hogy mi is a társadalom nagymenő és szupertrendi részéhez tartozunk.
Azért ez így túl idilli lenne!
Mivel, ahogy korábban célozgattam erre, ez egy társadalmi küzdőtér, egy aréna, itt a népszerűség a tét. Az áhított elismerés, a kitűnni vágyás ősi ösztöne csak úgy süt a tagok által felrakott képekből, a viccesebbnél viccesebb önjellemzésekből és az üzenőfalra firkált üzenetekből Megjelent hát itt is minden ami furcsa és szokatlan vagy éppen buggyant, ami a legújabb korokban nagyon is jellemző a mai közösségi létre. Megtalálható a totális indivídumtól kezdve a görcsös ismerkedési vágyig szinte minden magatartásforma.

Egyesek – mondjuk inkább az összeseknek a fele - abban élik ki magukat, hogy hajszolják az újabb és újabb ismerősöket, amit az egyén neve mellett megjelenő varázslatos szám jelez. Kicsit olyan ez, mint a szerepjátékoknál a tapasztalati pontok megszerzése, minél több pontot érsz el, annál erősebb a karaktered. Valahogy így vannak ezzel az itt lakók is. Nekem is van, több ilyen kapcsolatom is, és bízvást állíthatom, hogy ezek az emberek válogatás nélkül ismernek mindenkit, teljesen lényegetlen, hogy életükben egyszer látták csak, vagy lehet hogy soha, a lényeg, hogy az életerő növekedjék!
Mások, önmaguk különleges voltát szeretnék hangsúlyozni, torzított képek – mert fényképet is lehet feltölteni, ám – különleges kreált becenevek és megannyi megkülönböztető jelzéssel adják hírül ország – világ részére, hogy itt egy kivételes egyéniség látható! Bár halkan jegyzem meg, hogy az ötödik után, az ember csak sajnálni tudja ezeket a mindenkitől mindenben különböző, egyforma embereket.
Aztán itt vannak a mindenhol belerondító sznobok, akik részletesen leírják, hogy jelenleg milyen érdekes a munkájuk vagy éppen valami egzotikus utazás képeiből raknak ki tucatszám, aminek a közelmúltban résztvevői voltak.
Ne feledkezzünk meg a szószátyárok nemzedékéről sem, akik az üzenő falra szinte minden nap – gyakran többször is - írnak valami olyat, ami nagyjából mínusz egy embert érdekel, viszont cserébe untat vagy ezret.
De még hosszasan sorolhatnám az itt előforduló népség alfajait, de azt hiszem ízelítőnek elegendő volt ennyi is, hogy néhány impressziót nyerjen, aki még nem ismerte ezt a mókás találmányt.

Ezek szerint a magyar ismeretségi hálózat dübörög, mindenki éli benne a saját kis virtuális életét, ennek része vagyok én is, ezért mint szemtanú, és helyszíni tudósító osztom meg mindenkivel e nélkülözhetetlen ismereteket. Viszont az továbbra sem derült ki, mi az-az „i” betű az iwiw-ben? Azt tudjuk, hogy tavaly megújították az oldalt, és ennek jegyében hozzátették ezt a leginkább Apple által használ jelet a korábbi név elé, de mit jelenthet?
Mivel fogalmam sincs, ezért csak találgatni tudok, a tippem i – mint intelligens, mármint a készítőkre vonatkoztatva, akik itt értek a kapitalista evolúció csúcsára, mivel rájöttek, hogy az oldalból pénzt lehet – és kell is – csinálni. Úgy, ahogy barlanglakó ősünk is tette, mikor megnövelte az agytérfogatát, elkezdett beszélni, mivel rájött, hogy a vagyongyarapítás elsődleges eszköze a szóbeli kommunikáció és rábeszélő készség, ahhoz meg néhány köbcenti még hiányzott a buksijából a Neandervölgyinek. Az oldal készítői is elkezdtek agyalni és mert az eszközkészítés rutinosan folyt már, úgy pár tízezer éve, a fejlesztés irányának meghatározása lett amivel gyötörni kezdték agysejtjeiket, és elmondhatjuk ez tökéletesen sikerült is. Momentán a hirdetési felületek értékesítésének maximalizálása volt, ami aztán végül felkeltette a pénzsóvár multink figyelmét, aki habozás nélkül le is csapott rá.

Persze nem baj, hogy pénz állt a házhoz, mert így az oldal több elviselhetetlen nyavalyáját is perceken belül orvosolni tudták, többek közt a lassúságot, a napi csúcs közelében jelentkező összeomlások is a köd homályában enyésznek, és ami a legfontosabb, hogy végre valahára megjelentek a reklámok is. Azt hiszem, nagy karrier ez egy magyar találmánytól, így már jogos az „i”. Kövek estek a mélybe a szívünkről, hitünk továbbra is szilárd talpfákon zakatol, mivel a pénz mindenhatósága egy perce sem kérdőjeleződött meg. Szerencsére, - teszem hozzá magabiztosan - mert ki tudna tovább élni egy olyan világban, ahol a matéria, ami az egyén szolgája, nem korlátlan úr?

A legmókásabb része közösségnek, a különleges lakók, akik néha több példányban léteznek, bemutatok néhányat, igen tanulságos lesz.
Itt van a jó öreg olajmágnás Jockey Ewing, a rosszfiúval, nem kevesebb, mint négy személyben találkozhatunk, az egyikük érdekessége, hogy debreceni fellelhetőséget adott meg, és szabadidejében mániákus asszonycsalogató.
Aztán, például megismerhetjük Chuck Norrist a pörgőforgórúgó hírességet is, ő momentán nyolcadmagával tartja rettegésben a békés tagságot. A verekedő bajnok némely verziója szerényen angolul nyilatkozik magáról, valamely pedig szerénytelenül kinyilatkoztat ilyeneket: „Elszámoltam végtelenig... kétszer, Nem hordok órát, én döntöm el mennyi az idő.”. Állatainál az egyik felsorolja például Tony Blairt is, egyszóval érdemes vigyázni vele, mert nem kevés hatalom összpontosul lábában. Míg egy másik klón a középiskolai tanulmányait feszegető kérdésre a következőt adta: Bruce Lee verekedő szakközép haladóknak, hát igen, Amerika végtelen lehetőségek tárháza.
G. Breki béka, éppen egy éves, és magát intézeti békaként aposztrofálja, akinek legfőbb tevékenysége a magamutogatás. Igaz is de rég láttam fellépni a zajládában, adhatnák valahol ismét.
Tovább keresgélve a sztárok közt, az egyik legérdekesebb volt megtudni, hogy Darth Vader a Csillagok Háborújából, beceneve Vödör, és születési neve Andris volt. Bárki láthatja, mindenkinek tartogat érdekességeket az oldal, olyan dolgok derülnek ki ismerőseinkről, amik egészen oldalukról mutatják meg önmagukat nekünk.

A néhány kiragadott példából is látható, hogy mily népszerű a közösség, mindenki itt van, aki számít, no meg az is aki nem. Nem muszáj, mindig a saját unalmas ismerőseinkkel töltenünk ezentúl az időnket, ha szórakozásra vágyunk és nem vesszük túl komolyan saját magunk, akkor itt megtaláljuk a magunkhoz hasonló bomlott elméjűeket, teszem hozzá, mindannyiunk rettentő nagy örömére.

Az iwiw-vel kapcsolatban, egyébként jelenleg is vegyes nézetek vannak forgalomban, de kicsit kezd afelé haladni a dolog, hogy divat, szóban gyalázni, de a lealacsonyító vélemény kinyilatkoztatása után, gyorsan bejelöl az ember egy új ismerőst, csak a lelke megnyugtatása végett, no meg az életpontjai gyarapítása céljából.
A beépített üzenetküldési nagylehetőség, igazán kecsegtető volt számomra, még úgy a rutinossá válásomat megelőzően, ekkor még mindenkinek üzenetet küldözgettem, mikor bejelölt az összekapcsolódás céljából. De rá kellett jönnöm, hogy általában egy, de legkésőbb két levélváltás után kimerült a dolog, mivel a kapott válaszok kétsorosak és olyannyira különösek voltak, mint például: Én jól vagyok, és sokat dogozok, üdv. Xy.
Na az elég sokadik ilyen, kellően elvette a kedvem a mélyebb kapcsolatok kialakításától és azóta gyakorlatilag, egy csomó ismerősöm elérhetőségi regiszterévé vált a szisztéma, nagyjából úgy, mint egy fényképes telefonkönyv. Erre jól használható, csak kissé unalmas és értelmetlen így, főképpen annak tudatában, hogy egyébként lehetne roppant inspiráló is.
Talán, ha a nagy multi mogul is egyszer úgy akarja, a iwiw lakói megkapják a valódi „i”-t, mert kitalál valami új ösztönzőt, vagy egy új motiváló erőt, ahol nem a tapasztalati pontok számossága jelenti majd az evolúció csúcsát. Talán ekkor, a kivételes egyéniségek, a ismerősvadászokkal kart-karba öltve teszik színesebbé, e nagyszámú helyi lakos mindennapjait, és beindul a pezsgő szellemi élet, valahogy úgy, mint a párizsi kávéházakban a 30-as években.
Én megígérem, türelmesen kivárom.