Fullextra.hu - VIII. kerület Bókay u. 33. /Képeslapok-1972

Nehezen lépkedek a macskaköveken. Egy képeslapokkal teli bőröndöt cipelek,a dalt dünnyögöm magamban: "A mosolyodat el kellene ültetnem..."

Körteszüret

Október közepe volt, de a Nap erről nem akart tudomást venni, és ingre vetkőztette Miklóst, aki az udvar közepére kihasított apró kertben söprögette a lehullott faleveleket. Gyermekkorában a poroló felső rúdján akart végigmenni fogadásból, de megcsúszott, eltörte a lábát, a fejét is erős ütés érte. Úgy-ahogy felgyógyult, de hűvösebb napokon erős fájdalmai vannak, és olyankor összefüggéstelenül kiabálva dobálja magát a földön. Sokan bolondnak tartják. Amúgy szeretik az emberek, mert segítőkész, tisztelettudó. Balesete óta meg mindene a virág. Iskolába nem járhatott az állapota miatt, de sokat olvasott, szakkönyveket vásárolt. Nem is enged senkit matatni az általa rendbenntartott kis kertben. A virágok egész évben bólogatnak az ágyásokban, a bokrok megnyírva. Középre még egy kis sziklakertet is összehordott nagy szuszogásokkal, a köveket egy bevásárlószatyorban egész a Duna partjáról cipelve. A körtefa is bőven terem. Az egyetlen, amihez mást is enged nyúlni. Amikor eljön a szüret ideje, nagy görbe betűkkel irt papírt tesz ki a kapualjba. A gyerekeknek üzen. Másnap reggel aztán frissen borotválva kiáll a lakás ajtajába az apjától örökölt kalauz sapkában, egy zacskóból savanyúcukorkát nyújt a felsorakozott apróságoknak, majd elindul a fa irányába, nyomában a gyereksereggel. Szedik a gyümölcsöt. Olykor megáll, megtörli izzadó homlokát, és elmélázva nézi, ahogy az érett gyümölcsök terhétől lassan megszabaduló fa ágai egyre könnyebben nyújtózkodnak az ég felé. A szüret végén aztán Miklós egyenlően szétosztja a termést a gyerekek között. Egy kosárnyit az ajtaja elé is letesz, de nem csak magának szánja. Miután a gyerekek nagy vidáman, és hangoskodva hazafelé sietnek, Miklós fogja a gyümölcsöket, és becsönget az öreg Kiss nénihez. Leveszi a sapkáját, illedelmesen köszön, be sohasem megy. A néni megköszöni a gyümölcsöt, Miklós olyankor egy kicsit meghajtja magát, gyorsan megfordul. Pár napra rá aztán Kiss néni elcsoszog Miklóshoz, fehér botjával megzörgeti az ajtót, és egy üveg körtebefőttet nyújt át a férfinak. Miklós olyankor könnyezik.

Ablakba kitett hangszóró

„Szomorú nyárfalevél…” A kisebbik Szűcs fiú kitett egy hatalmas hangszórót az ablakba, ami csúnyán torzított, és a dal olyan hirtelen szólalt meg, hogy az orgonabokrok alatt megtelepedett madarak felcsaptak az égre. Egy nagy kört repültek be az udvarok felett, majd leszálltak az ereszcsatornákra, amelyek elég lyukasak voltak ahhoz, hogy a földszint kettőben lakó Gáspárék gyermekei, amikor egy-egy langyos nyári zápor színezi élénkebb vörösre a háztetők cserepeit, egymást lökdösve álljanak a lezúduló vízfolyamok alá egy kis fürdőzésre. A fiúkon átitatódik a fekete klottgatya, a kislányok apró melleire bimbókat borzolnak a vízcseppek.

Leporelló galambokkal

Tiszta, és kék volt az ég, a galambok Mária nénit várták, aki rendszeresen az ajtaja elé szór egy nagy zacskónyi zsemlemorzsát. A megszáradt kenyérvégeket maga aprózza a régi húsdarálóval, amit a konyhaasztal kopott lapjára szorít. Olyankor mindig eszébe jut a férje, a volt bőrgyári munkás, aki maga készítette a konyhaasztalt. Egy pillanatra akkor megáll, elbámulja a szomszéd ház kéményeit, újra fehér fodros blúzban, fekete kosztümben ül egy presszóban, és aprókat kortyol a vastag üvegpohárból, amiben a kontyos pincérnő kihozta a feketét, aki mielőtt elmenne az asztaluktól, alaposan megnézi a vele szemben ülő urát, aki hosszú szipkáját úgy tartja az ujjaival, mint egy filmszínész. Az is akart valamikor lenni, de miután apja, majd idősebb fiútestvére helyett is csak egy értesítés jött a frontról, az otthoniaknak pedig élni kellett tovább, a színpad helyett a cserző kádat volt muszáj választania. Az újpesti gyár kultúrosa szerint pedig –aki zongoratanár volt, és kényes polgári lányokat tanított a zenére egykoron -, bizony megállta volna a helyét még az Operettben is. Így viszont csak a gyári kórus, a munkásmozgalmi dalok, meg időnként az országos zenei találkozók maradtak meg neki. Egy ilyen kórustalálkozón ismerkedtek össze Kecskeméten, ahonnan Mária néni származott. A szép, magas, fekete hajú férfi zeneszóval kérte meg a kezét. Barátaival gondolt egyet, levonatoztak egy nyári szombaton és este, amikor a kisváros kertjeiből olyan fűszeres illat száll szerte-szét, hogy még a bogarak is megszédülnek bele, felcsendült a dal egy kis földszintes ház ablaka alatt: „Odavagyok magáért”. Mária édesapja – aki cipész volt - először a kutyát akarta a társaságra uszítani, mindenféle részeges munkakerülőnek elmondva őket, de miután kinyitotta a kaput, és meglátta, hogy bizony ezek olyanforma munkásemberek, mint jómaga, beljebb invitálta őket. A harmadik kisfröccs után aztán csak megkérdezte a sarokban piruló lányt, hogy van- e hajlandóság benne, vagy zavarja haza a hangoskodókat! Hiszen beszélt annak a szeme! Na, akkor megkérte a társaságot, hogy egy hét múlva jöjjenek vissza, de emberi időben, nehogy már szájukra vegye az utca! Az esküvő után a tanácstól kapták azt a szoba-konyhát, ahol Mária néni máig is lakik. Ideszülte mind a négy gyermeküket, akik sorba elköltöztek, ahogy családot alapítottak. Egyikük éppen Kecskeméten lakik, nem messze attól a környéktől, ahol annak idején egy özvegy cipész, miután férjhez adta egyetlen gyermekét, másnap kiment a temetőbe a felesége sírjához, hogy elmesélje, a lányuk olyan szép volt, mint ő, amikor oltárhoz vezette, és nincs miért aggódnia egy rendes ember vette el.

Fejkötős nő

Az özvegy fonott kosárból tereget. Ahogy hajolgat, gumival rögzített térdharisnyája kivillan a felcsúszó ruha alól. A spárga egyik vége az ajtókeretbe vert szöghöz erősítve, a másik az orgonabokrok felett húzódva a poroló oszlopához csomózva. Egy kinyúlt pulóver, két kisnadrág, mackófelső. Egy kislány nézi, kezében zsíros kenyér. Lábánál baba hever. A lány felnő, és harminc év múlva visszamegy a házba. Kezében régimódi, rongyos baba. A spárga helyét keresi. A poroló eltűnt. Férje, a német építési vállalkozó nem érti miért sir a nő. Menne már, mert félti új kocsiját a bámészkodó gyerekektől. A nő eljövőben végigsimít az ajtótokon. Ujjába beleszakít a málló festék. Picit vérzik.

Halottvivők a kopasz fa alatt

Amikor Kiss néni egy kora téli napon meghalt, Miklós felhúzott vállakkal az ajtajában, kiskabátját a nyakán fázósan összeszorítva nézi, ahogy a halottszállítók az udvar kövein csúszkálva viszik ki a koporsót. Másnapra kis koszorút tesz az üresen maradt lakás ajtaja elé. Amikor a néni rokonai jöttek, hogy felszámolják a lakást, Miklós néhány üres befőttes üveget is letesz az ajtó előtti papírdobozok tetejére.

Zenehallgatók

A Gáspárék mellett lakik Sólyom úr a feleségével. A férfinak egykor zenemű boltja volt. Amikor
már nyárra hajnalodik, és rövidszoknyás lányokkal kacérkodik a természet, Sólyom úr péntek délutánonként felveszi vékonycsíkos öltönyét, már kopott kalapját, feleségétől magázva rántott halat rendel vacsorára, hagymás krumplisalátával, és egy kurblis gramofont tesz a bejárati ajtó melletti asztalra. Felesége csiszolt üvegben narancslikőrt hoz, két apró pohárral. A férfi szuszogva egy szögletes dobozt cipel ki, tele lemezekkel. Ujjaival finoman lapozgatva sokáig keresgél, de mindig ugyanazt rakja fel elsőnek. Akkor megtörli zakója szivarzsebéből elővett zsebkendővel a homlokát, és leül a fonott háttámlás székre. Iszik egy kis likőrt, és vár. Pár perc múlva, botra támaszkodva egy ősz, görnyedt hátú férfi nyitja ki a kaput. Kezet fognak, az is leül, majd néznek maguk elé nagy csöndben, miközben szólnak a dalok, jó egy órán keresztül.

Kapualjban játszó gyerekek

Estig aztán esküvősdit játszottunk a Gárdával. Nem is veszekedtünk sokat, csak az apró termetű Gál Zolika nem akart menyasszony lenni. Hiába mondtuk neki, hogy egy nő mindig alacsonyabb, a férjénél! Azt mondta, hogy ez hülyeség, és legyen inkább a Rágcsáló a menyasszony, ha már mindenképpen alacsonyabbat keresünk, meg különben is, ő adósa a Gárdának a megrágott Napló miatt. A vőlegény szerepét már könnyebb volt kiosztanunk. Itt aztán meg is állt a dolog, mivel közülünk még senki nem volt esküvőn, pontosabban a dadogós Bandi egyszer majdnem, de előtte két nappal bárányhimlős lett, így ki sem mehetett a lakásból. Egyikünk állította viszont, hogy olyankor mindketten esküt tesznek a másiknak fontos dolgokra, amit Bandi marhaságnak nevezett, és nagy buzgalommal elkezdte túrni az orrát, ami nála a vita feladását jelentette. Mivel okosabb dolog viszont nem jutott az eszünkbe, kezdtük összeszedni, hogy mik lehetnek azok a fontos dolgok. Így felkerült a listába egy megrágott ceruzacsonk, két csúzli, kavicsok a Duna partról, egércsontváz, cipőpasztás doboz tele csapágygolyókkal, meg egy tucatnyi üres cigarettásdoboz.
Összeszámoltuk legutóbb újra. Ötünknél tizennégy gyerek, három unoka, és kilenc válás.