Fullextra.hu - Láthatatlan jelenlétek

Én magam nem tudom eldönteni, mennyi ebben az igazság, és mi a földöntúli benne...?

Nagyon érdekes cikkre bukkantam, - megosztom mindenkivel. Én magam nem tudom eldönteni, mennyi ebben az igazság, és mi a földöntúli benne...?

A világhírű operaénekest, Tito Gobbit különleges, meghitt kapcsolat fűzte bátyjához, Brunohoz, aki 1939-ben a spanyolországi Malaga felett repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. A művész önéletrajzában elmeséli, hogy egyszer, évek múltán, amikor nagy sebességgel vezette a kocsiját egy hegyi úton lefelé, amelyet az egyik oldalon sziklák, a másikon pedig szédítő mélység szegélyezett, találkozott a bátyjával.
„Csak egy keskeny kis kanyar volt előttem, amikor olyan tisztán hallottam Bruno hangját, mintha csak mellettem ülne, s azt mondta: ~ Azonnal állj meg! ~ Önkéntelenül engedelmeskedtem, s leálltam egy szélesebb füves szegélyen, gyakorlatilag ez volt az egyetlen kis hely az egész útvonalon. Pillanatok múlva a szűk kanyarban felbukkant egy elszabadult csuklós teherautó…Tudtam, hogy Bruno szólt hozzám, és megmentette az életemet.”
Többféle korból és helyről származnak olyan beszámolók, miszerint a földi léten túli értelem éreztetni tudja jelenlétét, és segíti vagy figyelmezteti a földieket. 1863-ban, az amerikai polgárháborúban, a gettysburgi csatában a déliek parancsnoka, George Pickett vezérőrnagy azt írta a feleségének, úgy érzi, ott van vele az anyja és mondani akar neki valamit. Másnap reggel vállon lőtték…
The Spirit of St.Louis (St.Louis szelleme) című könyvében Charles Lindberg elmeséli, hogy 1927-es, történelmi jelentőségű repülőútján, amikor 33 óra alatt átrepülte az Atlanti-óceánt, a gép kabinjában ködalakok kísérték végig az úton. Ha fáradni kezdett, az árnyalakok megbeszélték vele az útvonalat, és segítették az összpontosításban.
Edith Foltz-Stearns hivatásos pilóta volt, aki az 1930-as években minden légi bemutatón részt vett szerte Amerikában. Ő is gyakran érezte más lények, általában elhunyt hozzátartozók és barátok láthatatlan jelenlétét. Az egyik verseny során eltévedt, s üzemanyaga fogytán már a kényszerleszállást fontolgatta. Ekkor megszólalt egy lányhang: „Ne, Edie, menj tovább!” Továbbrepült, és pár perc múlva felbukkant egy repülőtér, ahol le tudott szállni. A hang egy régi osztálytársáé volt, aki évekkel korábban autószerencsétlenség áldozata lett. A második világháború alatt Edith a brit kormánynak dolgozott. Egyszer sűrű ködben repült Anglia középső részén, Midlands grófság felett, amikor férfihangot hallott. „Vigyázz, Edith!” Halott apja szólt hozzá. Edith azonnal felfelé rántotta a gépet, - hajszál híján kerülte el, hogy a hegytetőnek ütközzön. Abban a pillanatban fénysugár tört át a felhők között, s mintegy jelzőfényként mutatta az utat egy katonai bázisig, ahol le tudott szállni.

Mindezt egy érdekes és vastag könyvben olvastam, melynek címe: Misztikus történetek gyűjteménye, - és e rejtélyek számomra elég sok „fejtörésre” adnak okot…
Hinni, vagy nem hinni…?
Ezek mind kihívást jelenthetnek a tudomány számára is.