Fullextra.hu - A mobil rabjai

Hogyan is bírhatnánk ki mobil nélkül...?!

Egyre fiatalabb gyerekek kezében látni már mobiltelefont. Sok szülő biztonságban érzi a gyermekét, ha azon lóg egy füttyögő-villogó-rezgő kütyü. Mert, „Ha van valami baj, csak csörgess meg!” és a gyerek bekapcsolja a telefonját. Aztán bekapcsolva felejti, órára is. A tanár már sok esetben nem is szól semmit, csak egy-két lesújtó pillantást vet a gyerekre. Hiába. A mobil életünk része lett. Ott van lassan mindenhol. Este már nem a vekkert húzzuk fel, a pad alatt már nem a kockás papíron torpedózunk, a fontos eseményekről meg azonnal üzenetet küldünk a fél telefonkönyvünket. Már nem hordunk „óriási” CD lejátszókat magunknál, minek, hisz a telefon mérete annak a negyede és mozijegyért sem kell már sorba állnunk.
Ezen szolgáltatások elérése, már a telefonok többségén lehetséges. Igaz, ha fényképezni akarunk, akkor azért még jó pár ezrestől kell megszabadulnunk, de már a „fényképezős” telefonok is vadul hódítanak, főleg a tizenévesek között. Hiszen milyen jó, ha „lekapom” az osztálytársakat, a fél rokonságot, meg az állatkáimat, meg azt a tök szupi kabátot is, amit tegnap láttam a boltban.
Némelyek szörnyülködve néznek azokra, kik még ellenállnak a mobil-áradatnak, azt kérdezgetik, hogy hogy lehet kibírni telefon nélkül?
Hát, nekik a válasz:
Fogok egy jó nagy táskát, sok kis zsebbel. Beleteszek egy telefonkönyvet, egy számológépet, néhány borítékot megcímkézve, lehetőleg postagalambbal, csengőhang gyanánt egy furulyát, és néhány fotót a kedves ismerősökről. Ja és a lényeg, a telefon. A kilógó vezetéket óvatosan húzzuk magunk után…