Böttger: Mozart
Dátum: Július 18, kedd, 15:55:47
Téma: Kultura
 |
Böttger leszámolt a Mozart legendákkal. |
Mozart
„Amikor a kisfiú egykoron a császárnőnél járt, két főhercegnő vezette körül, akiknek egyike a szerencsétlen sorsú, majdani francia királyné, Marie Antoinett volt. A fiú elcsúszott a szokatlanul fényes padlón. Az egyik főhercegnő nem törődött vele, a másik viszont, Mária Antónia fölsegítette, és kegyes volt vele. Mire a fiú: ”Ön jó, feleségül akarom venni önt.”
A magyar nyelven olvasó leginkább csak a legendák Mozartját ismeri, ezért nagyon nagy szükség van az alapos, a legendákat oszlató művekre.
Az ad acta tett mítoszok sorában első Colloredo salzburgi hercegérsek szerepe Mozart életében. A legenda szerint a főpap stupid feudális önkényúr volt, aki minden erejével igyekezett gátat szabni Mozart zeneszerzői kibontakozásának. Braunbehrens most megmutatja, hogy Colloredo nemhogy ókonzervatív nem volt, hanem a felvilágosult abszolutizmus terén még császárán, II. Józsefen is túltett, ráadásul gyorsan felismerte, hogy Mozart kvalitásainak szűk és kicsinyes a salzburgi zenei környezet - többek közt éppen ezért akarta eltávolítani onnan. Pontosabban, akarva-akaratlanul döntésre kényszerítette házi szerzőjét: ha akar, távozzék, de ha úgy dönt, hogy marad, akkor végezzen derekas és tisztességes munkát a nem is csekély fizetésért - és utóbbiban csak a javíthatatlan széplelkek lelnek bármi kivetnivalót. Az sem gáncsolható, hogy az érsek ferde szemmel nézte, amikor alkalmazottja önkényesen három hónapra szabadságolta magát például az Idomeneo müncheni bemutatója miatt. Braunbehrens azt sugallja, hogy Colloredo mindvégig racionálisan járt el, és közvetve voltaképpen elősegítette Mozart döntését, hogy Bécsbe utazzon, és végleg ott telepedjen le, ami aztán fordulatot hozott az európai zenetörténetben.
Magyar szerző tollából származó komoly könyv nem jelent meg az elmúlt évtizedekben; a kivétel Fodor Géza 2002-es kötete (A Mozart-opera világképe), ám ez is a régi, 1974-es munka alig átdolgozott újrakiadása -írta a Mozart évben a Magyar Narancs, nem csoda, hogy a külföldi szakirodalom azonban gyarapodott: Böttger és Becker Schickahaus biográfiájával. Ez utóbbi fenntartja a Mozartról szóló legendák egy részét: Mozart adósságokat hagyott hátra, lehet, hogy megmérgezték, nincs sírköve, senki nem kísérte ki a temetőbe.(Egy régebbi magyar nyelvű életrajzi miszerint a kutyája igen)
A Helikon 2006-os kiadványa (Böttger: Mozart, www.helikon.hu)
viszont leszámol a legendákkal. Salieri nem mérgezte meg Mozartot, Mozart jól keresett, adósságait pontosan megadta, nem magányosan halt meg, gyászmenetét a sógornője írta le, a résztvevők sorában ott volt Salieri is, stb. Böttger alapos kutatásokon alapuló történelmi keretbe helyezi Mozart születését, családja történetét, a korabeli történelmi viszonyokat. Csodagyereknek látja az utókor Mozartot, Böttger szisztematikus elemzésekkel bizonyítja, hogy a kortársak nélkül (Gluck, az Angliában élő Bach leszármazott, Haydn öccse) Mozart tehetsége aligha szárnyalhatott volna ilyen magasra. Nem hagyja ki a szerző az olasz zene Mozartra gyakorolt hatását se, Végre nem előzmények nélküli lángelmének, különc csodagyereknek látjuk Mozartot, hanem olyan korán érő zenei tehetségként, akire a kor legnagyobb zenei lángelméi korán rányomták bélyegüket. Böttger beilleszti Mozart muzsikáját az akkor kialakuló önálló hangszerem muzsika keretei közé, végre részletesen, de érthetően bemutatja a Köhel jegyzék kialakulásának történetét. A vándorlás éveinek pontos beszámolói után nem hagyja ki a később kialakuló Gluck -Mozart ellentétet sem. A kötet legszimpatikusabb vonása, hogy a sorrendiségében értékelt Mozart színpadi művek rövid szövegkönyvét is közli és a nagy hangszeres műveket is beilleszti az életrajzba. Ragyogóak a kötet illusztrációi, azokat a városokat, melyekben Mozart megfordult, korabeli metszetekkel mutatja be a szerző. Szerepelnek a kötetben eredeti Mozart kották is. Ha valami idegen szakkifejezés került a kötetbe(a kor egyik szellemi áramlata pl. a „mesmerizmus” Böttger veszi a fáradságot és elmagyarázza, hogy mi az. „Zenei egyperceseknek” tekinthetők Mozart zongoraműveinek rövid jellemzései a kötetben. Cáfolja a legendákat, hiteles portrét ad a híres Mozart levelekről, a salzburgi fordulatról. Mértéktartó pályaív a nagy zeneszerzőről.
A Helikon kiadó előszava
Születésének 250, halálának pedig 215. évét ünnepli a művelt világ 2006-ban. Műveit többen szeretik, mint ismerik, tragikusan rövid életéről számtalan, valóságosnak elfogadott vagy csak annak hitt legendát őriz az emberiség emlékezete. Az életéről szóló színpadi vagy filmbeli adaptációk csak tovább növelték a mendemondák mennyiségét. A kisfiúként zord és sikerszomjas apja által megnyomorított gyerekzseni vagy a zabolátlan életkedvű, kötöttséget és felsőbbséget nem tűrő felnőtt lángelme sorsa rendkívül izgatta mindig az alkotó emberek fantáziáját. A szerző, maga is zeneszakíró, nagyszerűen eligazít ebben a legendákkal tarkított világban. A zeneszerzőről, művei születéséről, a kor színpadáról, zeneirodalmáról mindent tud. Szakszerűségében is izgalmas, színes olvasmány. Fekete-fehér dokumentum- és illusztrációs anyaggal.
Kiadás időpontja: 2006. 06.12.
Oldalszám: 192 o.
Ár: 1990 Ft.
Online ár: 1592 Ft.
Kedvezmény: 20%
www.helikon.hu
helikon@helikon.hu
Kerekes Tamás
Pallas Nagylexikona; Mozart-címszó
Szabolcsi Bence: Mozart: Kísérlet. Budapest, 1921, Dick Manó, 76 p.
Sebestyén Ede: Mozart és Magyarország. Budapest, 1941, Officina, 39 p. (új kiadás: Budapest, 1991, Akadémiai)
Tóth Aladár – Szabolcsi Bence: Mozart élete és művei. Budapest, 1941, Győző Andor, 186 p.
Major Ervin: Mozart és Magyarország. Beszámoló a magyarországi Mozart-kutatásokról. Budapest, 1956, Franklin, 45 p.
Szabolcsi Bence (szerk.): Mozart operái – hat tanulmány. Budapest, 1956, Zeneműkiadó, 365 p.
Szabolcsi Bence – Bartha Dénes (szerk.): W.A. Mozart emlékére – Zenetudományi Tanulmányok V. Budapest, 1957, Zeneműkiadó, 543 p.
Richard Petzoldt: Wolfgang Amadeus Mozart élete képekben. Mozart zene- és kortörténeti arcképe. Budapest, 1957, Zeneműkiadó, 62 p.
Wendelin Lídia: Mozart Magyarországon. Bibliográfia. Budapest, 1958, OSZK, 201 p.
Jemnitz Sándor: W.A. Mozart. Budapest, 1961, Gondolat, 361 p.
Kovács János (szerk.): Mozart breviárium. Levelek, dokumentumok. Budapest, 1961, Zeneműkiadó, 539 p.
http://kincsestar.radio.hu/paholy/mozart.html
http://www.sk-szeged.hu/kiallitas/honapkonyve/mozart/oszinte.html
http://www.festivalcity.hu/btf2004/?t=d&id=2004-03-30
http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/born/born1.html
http://www.uno.hu/news/story/202977
http://www.momus.hu/article.php?id=3297&category=11&Momus2002=27d40cdce3a687469699c14e4497abb4
Kerekes Tamás
|
|