Fullextra.hu - Hőhullám itt is, ott is...

...a mai hazai hőhullám közepette eszembe jutott, mennyire árnyéka lettem saját magamnak...

Lomjaimat forgatva nemrégiben kezembe került Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben című könyve. A címen elgondolkodva, a mai hazai hőhullám közepette eszembe jutott, mennyire árnyéka lettem saját magamnak - már ami a szépirodalmi művek fogyasztását illeti. Hajdan félelmetes sebességgel "faltam" a hasonló műveket, főleg nyáridőben. Nem volt még videó, magyar adás összesen két állami csatornán ment, hétfőnként ott is szünetelt a program. Sokat jártunk moziba, sokat - nem eleget -színházba, de barátaim, diáktársaim és jómagam is legfőképpen olvastunk. Igaz, már akkor is hallottunk a Gutenberg-galaxis végéről meg effélékről, de igazán nem is értettük, mi a gond, miért féltik egyesek a könyveket, miért féltik az olvasás jövőjét. Hiszen az olvasás gyönyörűség, olvasni jó. Erre az egyszerű igazságra rá lehet vezetni minden eljövendő nemzedéket.
Persze akkoriban szelíd nyarak jártak. A meleg, ha volt is, enyhébb volt, a zivatarok csak ritkán hoztak jeget: ma a jégverés szinte kötelező velejárója a nyári esőknek. A tél sem volt ennyire kemény, mint ma, s a telet szép tavasz követte. Megtanultuk, hogy a természetben rend van. Megtanultuk, hogy a rend állandó, s ez biztosítja az egész földi élet fennmaradását.
Igaz, sokan az akkori közélet vezetői közül a kultúrában is valamifajta állandóságot, változatlanságot szerettek volna, s ez már gyanús volt. A kultúra ugyanis ott hal meg, ahol a napi politika belegázol. Ugyanakkor a kultúra egyfajta menedék is a politikától: lehetőséget ad arra, hogy másként gondolkodjunk, teremtsünk egy másik, olykor csupán virtuális világot, melyben az igazi értékek jutnak érvényre. Sokan fordultak akkor ebbe a világba, alkotók és műélvezők egyaránt. Ebben a világban vezérszerepet vitt az irodalom. Eljutott majdnem mindenkihez, hatalmas igény volt rá. Nem volt kényszer az olvasás.
Aztán jöttek a nagy változások. Sarkaiból fordult ki az a világ, amelyet megismertünk, a sziklaszilárdnak hitt politikai struktúrák kártyavárként dőltek össze. Összeölelkeztek az emberek, egymásrataláltak a szétszakított nemzetek (nem mind, sajnos) és összemosódtak a különbözőnek hitt kultúrák, tudományok és művészetek. Mindebben azonban már sokkal inkább az elektronikus sajtó játszott főszerepet és játszik ma is.
Az embereknek nem kell szemüket és agyukat fárasztva vezércikkeket olvasniuk - bőven elég, ha értesülnek a médiasztárok legújabb botrányairól, arról, hogy ki kivel feküdt össze az ismert személyiségek közül. Mindezt persze bolddal szedve, színes képekkel illusztrálva, így veszik a lapot, benne a temérdek hirdetéssel. Egy-egy regény - mert azért van - kevesekhez jut el. Ötezer eladott példány hatalmas sikernek számít. Esszük, amit etetnek velünk az újságban, televízióban, rádióban, abban a tudatban, hogy immáron szabadon választhatunk, mindenről szabad írni, vagy másfajta közléssel élni. Csakhogy az étlapot még mindig olyanok szerkesztik, akik egyfajta pártos vendéglőt szeretnének.
Mit tegyen az ember, ha elege van abból a példátlan hőhullámból, ami a kultúrát elárasztja, mit tehet az értéktelen tucatáruk, a kultúrszemét dömpingje ellen? Nem teheti meg, hogy nem foglalkozik velük, a televízió hovatovább már a kulcslyukon is befér s az írott sajtó sem védelmezi kellőképpen az írott kultúrát.
Idáig jutottam a gondolataimban, amikor Peti fiam engedélyt kért, hogy a számítógépemhez ülhessen. Játszani akart valamelyik internetes bionicle programmal.
"Elolvastad a Vukot?" - kérdeztem. Ez a mű a kötelező olvasmány a nyárra. Nem, még nem olvasta el. "Mennyi hiányzik?" Vagy öt oldal hiányzott. Istenem, sosem tudtak kivenni a kezemből egy könyvet, amiből csak öt oldal hiányzott. "Hát nem vagy kíváncsi a végére?" -kérdeztem. "Ugyan, Apa, hát láttam rajzfilmen százszor, el is mondom neked, ha érdekel, mi van azon az utolsó öt oldalon."
Mit csináljak? Ne engedjem a géphez? Legyek keményvonalas, olvastassak vele muszájból? Vagy hagyjam, hadd fejlődjön, hátha az interneten kersztül eljut az értékekhez is, ahogy én is eljutottam a Full-ra. Talán egyszer megszereti az olvasást is.
És talán egyszer végetér ez a hőhullám. Nekem addig is megteszi Dymphna Cusack...