Furcsa egy hely ez az internet. Egyszer valaki bibliai idézeteket akart felrakni egy levelezőlistára, de előbb megkérdezte: szabad -e?

Azt a választ kapta, igen, de csak módjával, nehogy mások világnézetét megsértse.
Ezzel szemben Isten létét megkérdőjelező, hamis történelmi adatokra támaszkodó irodalmi műveket bárki, bárhol megjelentethet, hiszen az belefér a liberalizmusba. És ha valaki kritikával illeti őket, akkor nem elég modern.

Ma nagyon lejáratják a kereszténységet bizonyos harcos személyek, akik pártok szekértolói, tüntetések kiötlői. És mivel ők kapnak sajtót, az átlagember azt hiszi róluk, ők az igazi hívők! - Pedig nem!

És nem is a farizeusok az igazi hívők. Akik minden és mindenki felett ítéletet mondanak. Inkább a háttérben dolgozó szelíd, nevenincs emberek, akik nem reklámozzák magukat, csak csendesen dolgoznak és imádkoznak.

Aki a Bibliát olvasta, tudnia kell, milyen egy igazi keresztény. Olyan, aki az első koldus kalapjába egy kis aprót vet? Vagy - megtörtént - olyan, aki megszólítja a város legzüllöttebb alkoholista házaspárját, meghívja őket ebédre, fürdővizet enged nekik, és kimossa a ruhájukat? És bízik bennük, imádkozik értük két évig, mire megtérnek, és gyógyüdülésük alkalmával az itallal is felhagynak. Pedig ez a hívő asszony a legmélyebb depresszióból szabadult, már a rokonság se tudott vele mit kezdeni. Aztán nyugdíjas éveiben ingyen vállal idős, beteg nőket ápolásra. Csupán hitből és nem érdekből.

Hol végződik a hit, és hol kezdődik az ostobaság? Ha rendszeresen bemegy egy paphoz egy asszony, aki anyaotthonban él, pénzt kérni, miközben ott lóg a szájában a cigi, adjon-e neki a pap? Esetleg segítsen neki állást keresni inkább?

Ezeket a kérdéseket nyitva hagyom. Mindenki válaszolja meg őket hite és legjobb lelkiismerete szerint.