Fullextra.hu - A száz legszegényebb magyar

Helyszín:a főváros (egyik) peremkerületének (egyik) italboltjának (kocsmájának) külön sarka.Az üzlet ilyenkor, ...

...szombat este a leglátogatottabb. A mai este pedig kiváltképp, hiszen a sánta csapos egy hete már kitette az ajtóra a feliratot:

A száz legszegényebb magyar
Sajto-tájékoztató

Ottó bemutatja új könyvét
Utána fröccs!

Nem csoda, hogy estére már egy lyukas zoknit sem lehetett leejteni sehova, annyi volt a zsebes. Még Harisnyás Róza is bekrákogott az általános pohárcsörömpölésbe. Közel harminc évet töltött az utcán. Na jó, nem az egész harmincat. Télen már nem vállalta a tér padja elé való guggolást. Olyankor behúzódott valamelyik bérház macskabűztől mocskos lépcsőházának aljába.

Ottó az alkalomnak megfelelően öltözött. Ahogy szokott minden nap. Elvégre nem minden nap jelenik meg könyve az embernek. Éppen ezért fölösleges kiöltözni. Bőröndjét maga elé tette a pultra, és merészen állta a - hely szokatlansága miatt kissé nyugtalan - riporter kérdéseit.

- Hogyan jutott az eszébe egy ilyen gyűjtemény kiadása? - kérdezte, miközben zavartan elhárította az egyáltalán nem zavart kölyökforma ember kezét, amellyel elszántan tapogatta zakója belső zsebét.
Ottó ivott a fröccsből:
- Anyám mindig azt mondta, hogy üres füzetet, ha találok, sohasem hagyjam ott. Abba még lehet valami. Gondoltam, igaza van. Rögtön bele is írtam, hogy száz. Az olyan szép szám, meg annak ötven a fele. Ahogy mentem hazafelé, akkor meg összefutottam cimborámmal, Ernővel, aki nagy számtanos. Neki is tetszett a dolog, de azt mondta, hogy legyen benne az is, hogy magyar. Elvégre a száz egy magyar szó.
Nem bántam, mert bevallom, hogy a száz után nekem már nem is jutott az eszembe semmi. Ernővel ahogy így beszéljük a dolgot, jön a Sánta Mari lánya, aki egyből le akart venni minket egy kis pénzre. Na erre az Ernő azt mondja, hogy tőlünk ugyan nem kap semmit. Pénzünk nincs, amink van, olyat meg már kapott eleget. Viszont amikor elment, csak összenéztünk a cimborámmal, oszt egyszerre mondtuk ki, hogy a legszegényebb. Amikor felolvastam, akkor mégsem tetszett nekünk: Száz magyar a legszegényebb. Ezt a marhaságot még a Kecelék legkisebb lánya sem veszi be, pedig az már…Így gyorsan meg is kavartuk egy kicsit, aztán csak leírtam, hogy A száz legszegényebb magyar.
- Igazán érdekes. Miként lehetett bekerülni a kiadványba?
Ottó ivott a fröccs maradékából:
- Mivel Ernő a cimborám, őt írtam be elsőnek. Valahová középre. Gondoltam annyi pénze csak van. Ernő aztán javasolta még Mancit, a mostani nőjét. Jóságból, hogy örüljön. Na, még beírtam magam is, de ezt ne írja meg! Nem hinnék el a népek! Tudja, a jó hírem forog kockán. Szóval már hárman voltunk. Akkor elmentünk a Kisdecisbe. Az egy bolt, nem messze a templomtól. Vettünk egy-egy cserkót, aztán csak vártunk. gondoltuk, történik majd valami. Pontosabba nem is gondoltunk mi olyasmire. Na, egyszer csak jön egy kis maszatos gyerek, aztán kér négy szelet kenyeret. A fiú a pult mögött levág ötöt egy szép, nagy kenyérből, majd előrekiabál a kasszába, hogy négy a szelet! Ernő akkor elkezdett csuklani, de tagadta, hogy könnyes lett volna a szeme. Felírtuk a füzetbe a maszatos gyereket. A kenyérszelő fiúnak Ernő kérés nélkül megszámolta a pult mögötti falon sorakozó konzerveket. Ezért szeretem Ernőt. A fiú akkor megkérdezte, hogy mit írok? Mondom neki. Akkor behívott minket a raktárba, kinyitott két üveg barackbefőttet, majd beszélni kezdett. Leginkább az ő elbeszélése ez a füzet, de azt mondta, nem akar ő itt szerepelni. Rámbízza. Felírtuk Szabolcsi nénit, aki tanúval, és blokkal tudta bizonyítani, hogy egy hete eszik tíz deka baromfi párizsit. Felkerült Elemér úr, aki az idejemúlt választási plakátokat szedi le az oszlopokról, hogy legyen mivel tüzelnie a télen. Ezt mondja, nagyon jó meleget adnak azok. Mást nem. Beírtunk tíz családot, összesen harmincöt gyerekkel, hat korcs kutyával, négy munkanélküli apával, és egy veterán Trabanttal. Miklós bácsit, aki télen-nyáron hosszú kabátban jár, mert nadrágja foltos, és szégyenli. Zolit, aki Ernő haverja, de nem azért. Zoli nyáron papírtrombitát hajtogat, télen pedig talpbetétet filcből. Darabját 5 forintért. Abból neveli két kislányát. A felesége elhagyta őket. Voltunk már
ötvenen. Hírünk ment a környéken. Jöttek ajánlkozók, meg persze csalók is. A Marosiékat muszáj volt visszautasítanunk, mivel két hete tudtak venni egy rúd szalámit, leértékelve. Kecskéséket viszont felvettük a szomszédjukkal együtt. Ők kilencen sem tudtak összeszámolni összesen háromszáz forintot maguknál. Pedig még Ernő is segített. Bekarcoltuk még X nénit is. Ő megkérte, hogy ne írjuk ki a nevét, mert fia, a neves karmester bizony megszidná. X néni rendszeresen kukázik. Nyugdíja összesen huszonháromezer forint. Nagy összeg, így valahol az élbolyban van. Bekerült még Lajos, a valamikori esztergályos, aki manapság szendvicsemberként mászkál az aluljárókban. Szereti a munkáját, mivel a farostlemez melegíti elől-hátul,
az esztergától meggörbült hátát meg még egyenesítgeti is. Fizetsége heti doboz cigi, meg napi ötszáz.
Szóval, valahogy így készült. Jaj, azt írja már meg főszerkesztő úr, hogy más ne jelentkezzen már! Nincs éjjelünk-nappalunk azóta az Ernővel! Csak jönnek a népek! Lennének már talán millióan is!