Fullextra.hu - Ajándék

Orsi nagyon finom diólikőrt tudott készíteni. Tíz napig áztatta, cserélgette a zöld dión a vizet. Ki tudja milyen bonyolult hókuszpókuszokat művelt...

Fülledt volt a nyári este. Léna lefektette kislányát és mesélni kezdett, de Timi már a mese elején elaludt. Kifárasztotta őt a kirándulás.
Léna lezuhanyozott, felvette hálóingét és kényelmesen elhelyezkedett a fotelban. Épphogy olvasni kezdett, rögtön csengettek. Kinézett az ablakon.

- Te vagy az, Karesz?
Őszintén megörült az utcáról bemosolygó férfiarcnak.
- Orsit meg Diát hol hagytad? - kérdezte tán egy kicsit csalódottan.
- Csak én jöttem haza, tatának segíteni. Rendberaktuk a szőlőspincét. Egyedül jöttem, de Orsi küldött neked ajándékot, a kedvencedet! – mondta, s máris szedte is elő táskájából a cellofánba csomagolt házi diólikőrt.
Orsi nagyon finom diólikőrt tudott készíteni. Tíz napig áztatta, cserélgette a zöld dión a vizet. Ki tudja milyen bonyolult hókuszpókuszokat művelt, mire a finom ital elkészült. Léna képtelen lett volna ilyesmire.
Kareszék tavaly költöztek el Veszprémbe. Orsi régi álma valósult meg ezzel. Évekig könyörgött ezért, mire férje végre beadta a derekát. Karesz családja őslakos volt itt a faluban, de Orsi sosem tudta igazán megszokni a falusi életet. A városi lány, mint pályakezdő orvos, itt kapott szolgálati lakást, aztán itt ment férjhez.
Karesz kicsit alacsonyabb termetű volt, mint a felesége, testalkata zömök, vállai szélesek, lába rövid, szögletes feje nagyobb volt az átlagosnál. Nyolc általánost végzett. Csodálkoztak is a faluban, hogy hogyan tudott ilyen okos nő férjhez menni pont ehhez a férfihoz. Léna sosem faggatta barátnőjét. Úgy látta, hogy jól megvannak, akkor meg semmi köze hozzá. Karesz nagyon sokat segített a háztartásban, takarított, mosott, óvodába hordta a gyereket. Főzött is, ha kellett, amíg Orsi rendelt vagy betegeket látogatott. Erős volt, mint a bivaly, s ha munkáról volt szó, teherbírása nem ismert határokat. Büszke volt a feleségére, aki orvosnő létére feleségül ment hozzá! A kislányát meg egyenesen imádta. Dia kedves, értelmes gyerek volt.
- Nem az apjára ütött! - vallotta be néha.
Szerencsére szemben laktak egymással. Amikor Léna és volt férje a faluba költöztek, örömmel fogadta házaspár őket. Főként Orsi. Amikor lehetett, összejártak, s miután Timi megszületett, barátságuk végleg összekovácsolódott. Nemcsak ők, a kislányok is testvérként szerették egymást. Most, hogy Léna elvált a férjétől, egyre jobban hiányoztak neki. Megszűntek a jó kis szalonnasütések, a vidám kártya-partik, a baráti beszélgetések. A két gyerek is folyton emlegette egymást.
Ám hiába volt a jó barátság, Orsi elvágyott a faluból. Végül azzal győzte meg Kareszt, hogy addig mondogatta, hogy mennyivel jobb lesz, ha Veszprémben fognak lakni, amíg be nem adta a derekát. Folyton azt hajtogatta, hogy Dia csak városban bontakozhat ki igazán, ott a sok lehetőség, balettozhat, nyelveket tanulhat! Sokkal jobb, ha már az általános iskolát városban kezdi!- ismételgette.
Ezzel aztán végképp levette a lábáról a férjét. Karesz a kislánya érdekében mindent megtett.

Most ott várakozott a bezárt kapu előtt. Léna felkapta lenge kis köntösét, majd beengedte a régi barátot.
- Mesélj, mi van veletek? -kérdezősködött őszinte kíváncsisággal. Karesz elmondta, hogy hiányzik neki a falu, meg a régi társaság, de lassan kezdi megszokni a városi életet. Jobb a munkahelyük, a fizetésük is több.
Leültek egymással szemben a kisasztal mellé. A szoba közepén egy nagyra nőtt filodendron nézett a mennyezet felé. Kinőtte már a szobát. Ezt a növényt Léna Orsitól kapta valamikor, névnapja vagy születésnapja alkalmából.
Amint leült, eszébe jutott, hogy Kareszék nagy kávéivók, késő este is kávézni szoktak.
- Kérsz egy kávét? - kérdezte.
- Persze, hogy kérek! Éppen kérni akartalak rá, hogy főzz egyet légy szíves!
Léna kiment a konyhába. Megvárta, míg kifő a kávé, tálcára tette a csészét és belépett a szobába. Meglepve látta, hogy Karesz nincs ott. Letette a gőzölgő kávét az asztalra. Aztán visszafordult, és akkor… meglátta a férfit. Elrejtőzve állt az ajtó mögött, az alsóteste teljesen meztelen volt. Léna sikoltott volna, de szerencsére nem jött ki hang a torkán.
Egy ideig a filodendron körül kergetőztek. A férfi utolérte és elkapta őt, majd mindkét tenyerét a falnak nyomta, úgy, hogy a kezével védekezni egyáltalán nem tudott, így a térdével rugdosott, köpött és harapott. Az ellenállás azonban nemhogy elvette volna a férfi kedvét, vágya még inkább fokozódott.
Az arca kivörösödött, vonásai eltorzultak. Letépte a köntöst. A gombok tompán koppantak a földön. Kivillant az átlátszó hálóing. Mindketten hevesen ziháltak. Már-már elfogyott Léna utolsó ereje, amikor hirtelen enyhült a szorítás.
Érezte, hogy valami meleg csurog végig a hasán. A sötétkék hálóingen fehér foltok éktelenkedtek.
Karesz végre levette róla a tenyerét, és szabadon engedte. Amint kiszabadult, kirohant a szobából. Alig tudott az ajtó elé érni. Öklendezett, egyre öklendezett… Lehányta az illatozó rózsákat és a frissen locsolt füvet.
A férfi időközben felöltözött és kijött a házból.
- Léna! Ne haragudj! – suttogta, és kisomfordált a kapun.

A következő hétvégén Veszprémbe utaztak volna. Dia és Timi nagyon várták a találkozást, hiszen kirándulást ígértek nekik az állatkertbe.
Orsi el sem tudta elképzelni, mért nem mentek el. Hiába küldözgette az üzeneteket az apósától, hiába küldte az egyik levelet a másik után. Egyikre sem kapott választ.
Nemsokára Léna és Timi is elköltözött a faluból. Soha többé nem látták egymást.