Fullextra.hu - Egy fehér csík

Reggel fél hatkor a bakter beordított a határőr örs klubszobájába, ahol a sűrű füstben néhány katona kártyázott, huszonegyest játszottak...

Az asztalon maréknyi aprópénz, cigisdobozok, hamutartók - félig elnyomott csikkekkel -, kávéspoharak, kólásüvegek. A nagy össze-visszaságban nehéz lehetett eldönteni melyik kihez tartozik.
- Két ász - vágta lapjait az asztalra Korpa, és most már tényleg én vagyok a bankos.
Unott mozdulattal húzta maga elé a marék aprót.
- Mondom a hatórás váltásnak eligazításhoz sorakozó - ordította újra a bakter, miközben visszahúzta a fejét az ajtónyílásból, mert csípte a kitóduló füst a szemét.
- Takarodj már buzi kopasz - kiáltott vissza a tizedes - majd megyünk hatkor azt' annyi.
Az asztalnál Korpán és a tizedesen kívül még Talpi a gk. vezető, Vili a szakács, és három járőr ült, akik a hatórás váltásba készültek.
Korpa is hatra volt behúzva szoliba az egyik magasfigyelőbe, bár egész éjszaka fenn volt. Este csak a filmet akarta megnézni a jugó adón, de utána megivott egy lónyálat, meg egy kávét a nagydumás Zorróval, aminek az lett a vége, hogy fél tizenkettőkor beültek a kártyázók közé.
- Tessék már meg elmúlt fél hat, -mondta félhangosan - lenyomunk még két partit, azt'án megyünk.

Hideg, szeles tavaszi reggel volt, Korpa mikádót vett magára, bement a fegyverszobába, a kinyitott fegyvertámlából kivette AK-47-es géppisztolyát, a 60 skulót csak beleöntötte tártáskájába - majd betárazom kinn a pikében -mondta magának.
Elindultak, az UAZ fürgén kanyarodott ki az őrs kapuján, Talpi a sofőr -rossz szokásához híven- az oldalra csavart ablakspriccnivel még búcsuzóul a kapuban álló baktert végigverette szemet csípő ablakmosó folyadékkal, amitől az úgy ugrott a bokrok közé, mint egy kecskebak, de hát akkor már cseszhette.
- Ez megint bejött - csapkodta óriási kezeivel a fényes műanyagkormányt Talpi, s közben hatalmas, göndör kacagás rázta, ami fuldokló köhögésbe csapott át, míg végül úgy hullt a könnye, hogy alig látta az utat.
Hatóra öt perc volt, már csak az eligazítás hiányzott volna, így is késésben voltak.
Talpi odalépett a pedálra negyvenhetes lábával, a kis ponyvásautó szinte repült a bogárhátú úton, megtörölte szemét, szája még mindíg füléig ért.
- Ez a nap is jól kezdődik - mi tökösök?
Korpa volt az első, rögtön a falu szélén, aki kiszállt. Álmosan intett a többieknek, hátára vette a géppityut , felmászott a magasfigyelőbe (pikébe).
Szétnézett, körbe a nagy síkságon 5-6 km-re is ellátott, bedugta a TBK. készüléket a csatlakozóba, felakasztotta egy szögre a fegyverét, majd elkezdte pöcögtetni a tárakba a skulókat, mint hosszúkás cseresznyemagokat. Mikor végzett két tárat visszatett a tártáskába, egyet pedig belepattintott a fegyverbe, majd kíváncsian figyelni kezdte a gyülekező munkásokat, akik a határon átvezető gázvezeték fogadóállomását építették
már hetek óta, éppen a piké alatt. Ma reggel is a szokásos arcok, két traktorral érkeztek, a tűzpiros egészen új MTZ-50-esekről vidáman integettek fel Korpának, aki eltolva az ablakot kilógatta kezét.
- Helló fiúkák- dünnyögte.

Közeledett a hóvége, már 22-e volt 27-28-29 -ét behúzták eltávnak a vezénylésen, pár nap és mehet haza. Azon gondolkodott, ugyan mit fog sütni-főzni a mamája, hiszen már negyvenhat napja nem volt otthon, és ha majd jól telekajálta magát kitalál valami új dolgot, ami tetszeni fog barátnőjének, Icának is.
Elhatározta elkéri az öreg Wartburgot apjától, és elmennek kirándulnak egy nagyot, vagy inkább hajóval Esztergomba, és majd délután...

Hirtelen riadt fel álmából,nem is tudta azonnal, hogy mi történt a sarokban csücsült, mint egy krumpliszsák, összegörnyedve. Mikor rájött, hogy elaludt, és valami felriasztotta, rátekintett órájára 9 óra 20 perc volt, tehát több mint három órát aludt.
Lassan tudott felállni, lába elzsibbadt, mintha ezer tűvel szurkálták volna. Körbenézett, de nem látott semmi különöset, a nap vigasztalóan sütött, a gázosok sehol, ellenőrző járőr sehol, TBK. a helyén bedugva.
- Lehet, hogy megúsztam? Ekkor azonban felerősbödött a hang, amitől felébredt.
- Hol zúg ez a traktor? - kérdezte, és kidugta a fejét a piké ablakán, amit már reggel elhúzott, ekkor látta meg a tűzpiros MTZ-50-est, ami épp megugrott a jugó oldal felé.
- Átlógnak a gázosok - villant át az agyán, mégsem úszom meg, nem lesz három nap eltáv, hanem megsuhintanak, plusz félév helybetopi.

Nem emlékszik, hogyan történt valójában, annyi bizonyos, hogy kinyitotta a piké ajtaját, kezében ott volt a fegyver... Ordított? Adott figyelmeztető lövést? Vagy tényleg úgy volt, ahogy megállapították:
EGY RÖVID SOROZATOT BELEENGEDETT A PIROS MTZ-BE AMIKOR FELRIADT.
A traktorban két határőr ült, olyan fiatalok, mint ő, feladatukat végezték, a tavaszi nyomsávművelést. Amikor a piké alá értek megakadt a borona a gázcsőcsonkban, és felbőgött a motor. Hátratolattak, jobbra szedve a kormányt a jugó határ felé, úgy akarták kiszabadítani a boronát, amikor csak néhány ütést éreztek, mintha forró cseresznyemagokat pöcköltek volna bőrükre, csakhogy ezek a magok átmentek a bőrön, a húson, a csonton, csípőn, koponyán.
MEGHALTAK RÖGTÖN MINDKETTEN.
A traktor ülésén, ablakán, műszerfalán tízforintosnyi lyukak tátongtak.

Az a hír járta, hogy amikor elvitték Korpát, csak vigyorgott, göndöröket kacarászott, és azt dadogta:
-CSAAK VÉ-VÉ-VÉGIG VE-VE-VERETTEM RA- RA-RAJTUK, MI-MINT TA-TA-TALPI A BA-BA -
BAKTERON.
A nyomsávművelésről szóló távmondat már egy hete ott volt az őrsön, csak hát az eligazítás... Az ugye elmaradt.
A történet tanulságaként a tűzpiros határőr traktorok tetejére festettek később egy fehér csíkot.
Csak egyet...Nem kettőt.