Fullextra.hu - Ganz, MOM meg a többiek

Főleg ha még a Combinó villamosok is eszembe jutnak. Mert jó, jó, világhírű cég az a Siemens, és Bécs városa nagyon elégedett a Siemens gyártotta járművekkel...

Bányai Tamás

Ne mondja senki, hogy hiányzik belőlem a nemzeti büszkeség, hiszen egetverő örömmel olvastam a legnagyobb exobolygóról, azaz a Jupiternél lényegesen nagyobb, Naprendszerünkön kívüli égitest felfedezéséről, amely egy fiatal magyar kutató érdeme. És még jobban dagadt a mellem, amikor még az is tudomásomra jutott, hogy e felfedezéshez magyar számítógépes program juttatta hozzá kiváló hazánkfiát, ráadásul még a bolygót észlelő távcsőrendszer is magyar gyártmány.
Fel is ébredt bennem a kisördög. No csak! Tán nem a Magyar Optikai Művek terméke? Hiszen a Süss Nándor által 1876-ban alapított cég nagyon jó minőségű optikai cikkeket, így távcsöveket is gyártott. Akkor az valóban nagyszerű valami lehet, lévén - jó néhány éve már - hatalmas bevásárló plaza az egykori MOM helyén, vagyis az a távcsőrendszer nemigen készülhetett manapság.
S ha erre gondolok, nemzeti önérzetemet azonnal felváltja a honfibú, úrrá lesz rajtam egy kis nosztalgia. Főleg ha még a Combinó villamosok is eszembe jutnak. Mert jó, jó, világhírű cég az a Siemens, és Bécs városa nagyon elégedett a Siemens gyártotta járművekkel, ez azonban még nem jelenti azt, hogy egy nagy hírű cég műhelyéből nem kerülhet ki hibás árú. Mint laikus, még azt is feltételezem, a Ganz is tudott volna ennél jobbat csinálni. Mert ugyebár a Ganz Vagongyárban éppen ötven éve készült, s a pestiek által stukának becézett villamosokból még ma is csörömpöl egy-kettő a városban. Hol lesznek fél évszázad múlva a Combinók?
Ötven év még egy villamos életében is nagy idő, ha ennyi ideig bírták a pesti strapát, akkor mégis csak jó termékek lehettek, a maguk korában holtbiztos. Ha nem tévedek, Szegeden (vagy Miskolcon?) Tátra villamosok állnak a tömegközlekedés szolgálatában. A Tátra is világhírű cég - még ma is. De hol van a Ganz? És nem csupán a Vagongyár. A Ganznak hajógyára is volt, ahol - tudtommal - egészen jó minőségű folyami és Duna-tengerjáró hajókat építettek, és nem kizárólag a magyar piacra.
Ha a hajógyári szigetre vagy a MOM kultúrházra gondolok, akkor az jut eszembe, még jó, hogy a kultúra őrzi e hajdani nagy cégek emlékét. S hogy nevük legalább ilyen formában fennmaradt, az azt igazolja, mégis csak van valami egy híres márkanévben, ami - ezek szerint - nem vész el, csak átalakul. Közgazdászok a megmondhatói, mennyit ér egy-egy márkanév. Valószínűleg nem lövök nagy bakit, ha azt állítom, a Coca-Cola összes telepénél, berendezésénél, vagy a McDonald’s minden hamburgerénél többet ér maga a világszerte jól ismert név.
Vajon a MOM, a Ganz vagy az Ikarus név már csak annyit ér, amennyit az emlékezés megőrzött belőlük? Egykor az Ikarus buszok iránt nagy volt a kereslet, még az Egyesült Államokba is jutott belőlük, míg manapság az Ikarus név hallatán csak az jut az ember eszébe, hogy volt egyszer egy görög, aki repülni próbált, ám szárnyaszegetten a mélybe zuhant.
Mi magyarok felettébb büszkék vagyunk Nobel-díjasainkra, de az már keveseknek tűnik fel, hogy a számos, magyar névvel fémjelzett Nobel-díj közül mindössze egyet kapott idehaza dolgozó-kutató tudós. (Kertész Imre is inkább Németországban dolgozik, még ha magyar betűket vet is papírra.) Ámde Szentgyörgyi Albert is elhagyta az országot. Azt most ne vitassuk, hogy miért. Inkább hadd jegyezzem meg, hogy a cikk elején említett magyar kutató - a nevét sem hallgatom el: Bakos Gábor - úgyszintén Amerikában, pontosabban Hawaii szigetén dolgozik a Harvard Smithsonian Asztrófizikai Intézetben. Nehogy valaki azt higgye: a gellérthegyi csillagvizsgálóban.
Tudom, kicsi és szegény ország vagyunk. Talán éppen ezért kellene jobban vigyázni értékeinkre. A gazdag könnyebben herdálhat, ámbár gazdagsága éppen annak következménye, hogy soha semmit nem herdált el. Végképp nem azt, ami még értékes is volt.
Most mondhatná nekem valaki, ne siránkozzak, hiszen nálunk (is) készül a Suzuki, meg az Audi motorja, ami nagyon szép dolog - hál’istennek sok embert még munkához is juttat -, csakhogy a Suzuki japán, az Audi német név, illetve márka marad, akkor is, ha maga a gyár vagy összeszerelő üzem Magyarországon van. Hiába készül a BMW és Mercedes, vagy Toyota és Honda Amerikában is, azokat az autókat még maguk az amerikaiak is német és japán gépkocsiknak tekintik. A Skoda ma már a Volkswagen tulajdona, de azért a jól csengő cseh név mégis megmaradt, a csehek akkor is büszkék rá, ha nem is igazán az övék.
Persze vigasztalhatnám magam azzal, hogy még mindig ott van a Zwack meg a Pick, sőt, ma már a MOL és az OTP is ismert márkanevek a határon túl is, de - uram bocsá’ - én ezeket keveslem, és nosztalgiával gondolok a régiekre.
Lehet, hogy azok a régi nagy nevek, és a nevek mögött rejlő termékek másokban is nosztalgiát ébresztenek?