Fullextra.hu - Egy kis tárlatvezetés

A művész hagyománytisztelő lévén előszeretettel merített klasszikus témákból.

Sziasztok! Tudjátok, kedves Fullosok, bevallom őszintén, hogy szeretem Jankay Tibort!
Szeretem, és a férjem mégsem féltékeny.
Nem ám, egy cseppet sem!
Jankay Tibor festőművész ugyanis Békéscsabán született 1899-ben, amiből valószínűleg kitaláltátok, hogy már nem él. Így is szép kort ért meg, 95 éves korában halt meg, Los Angelesben.
Örökifjú ember volt, ez egész életművén meglátszik. Rendszeres művészeti tanulmányait 1918-ban kezdte a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Hosszú életéről még fogok mesélni nektek (Persze, ha érdekel valakit!).
Jankay Tibor egész életében vonzódott szülővárosához, s utódja nem lévén, mindenét szeretett városára hagyta, azzal a feltétellel, hogy Békéscsaba biztosítsa számára a végrendeletében foglaltakat, mely szerint műveinek és etnológiai gyűjteményének állandó kiállítóhelye legyen.
Ez a Galéria a munkahelyem. Itt dolgozunk néhányan, mint tárlatvezetők, s amikor nem vezetünk tárlatot, akkor éberen őrködünk. Ezt a posztot valószínű teremőrnek hívnák.
Tehát már értitek, miért is szeretem Jankay Tibort! Hiszen neki köszönhetem a munkám!
Galériánk művészettörténésze, Ván Hajnalka minden hónapban kiválaszt egy még ki nem állított Jankay alkotást. Ez a „Hónap műtárgya”. Ismerkedjetek meg a „decemberi angyallal”!

A hónap műtárgya:

JANKAY TIBOR: Angyal
(részlet)
December hónapban Jankay Tibor életművéből egy szobrászati darabot, egy reliefet választottunk ki.
A művész hagyománytisztelő lévén előszeretettel merített klasszikus témákból. Az angyalábrázolásokkal festett formában leggyakrabban a székesegyházak, templomok és kápolnák oltárain, falfestményein találkozhatunk, valamint faragott változatai feltűnnek építészeti tagozatokon, síremlékeken, ötvöstárgyakon is. A szárnyasoltárokat ünnepekkor, a misék idejére kitárták a hívők előtt, hogy gyönyörködhessenek az aranyozott ábrázolásokban. Így az újszövetség jelenetei láthatóvá válhatnak mindenki számára, hogy a szentek és vértanuk példaképként szolgálhassanak nekik.

Jankay angyala szintén aranyba burkolva lép a közönség elé. Az angyalok követként, segítő szerepet töltenek be a vallásban, akik például Jézus születésekor elvezették a három királyt Betlehembe.
Az ünnepen túl az angyal személyes csodát jelentett a művész számára. Életét sok-sok váratlan, szerencsés fordulat kísérte, ezért az angyal alakjának ábrázolását hálából is tette. Itt, mint hírhozó jelenik meg, méretes szárnyakkal, jobb kezében olajágat tartva. Jankay vonzódását a női nemhez mi sem bizonyítja jobban, hogy nála az angyal mindig nő, fiatal lány, nem pedig kicsi puttó, mint a jól ismert Gábriel például.
Öltözete mustrával díszített, napjainkban is hordható ruha. A hátteret betöltik a napok, csillagok és a virágszerű minták, ami égi díszítést, magasztos, ünnepi hangulatot varázsol a domborműnek, melyet az aranyozás tovább fokoz. A mester a viszonylag lapos domborművet úgy „magasította” tovább, hogy az angyal arcát és testét homorú ívvel alakította ki. Így, ahogy a fényes festéken megcsillan a fény, szinte előre ugrónak érezzük a test tömegét.
Csoda és ünnep, mindkettő szakrális dolog, akkor is, ha Jézus világra jöttét hozza hírül az angyal, s akkor is, ha Jankay Tibornak, az embernek saját megmenekülése, túlélése kapcsolódik hozzá.

Ván Hajnalka
művészettörténész